A vadászat alapelvei

Az immár kilenc hónapja tartó vadásszezon (nevezhetjük cirkalmasan parlamenti ciklusnak is) eredményeit még talán maga Ceausescu fővadász is megirigyelné, pedig aztán nála jobban senki sem tudott padlófűtéses magaslesről elaltatott barnamedvét lőni. Nem véletlen a párhuzam: a száz százalékig EU-komform, határokon átívelő román–magyar közöskasszás nagyvadejtéseket kíséreljük meg most felsorolni.
Alexandru Mudura nagyváradi Kinder-király (kedvenc sportja a Medgyessyvel való vadászat) a magyarországi választások után lőtt magának tízmillió eurót az Eximbanknál. Kiss Sándor nagyváradi extévészerelő (jelenleg a megyei tanács alelnöke, kedvenc sportja a vadászat Mudurával és Medgyessyvel) pár hete elejtett (vagy inkább felvett) háromszázhúszmillió forintot a Miniszterelnöki Hivatalban. Bige László nagyváradi származású nagyvállalkozó (Magyarország hetedik leggazdagabb embere, kedvenc sportja a vadászat, már fel sem sorolom, hogy kivel) a kormányváltás után leteríthette az ország egyetlen műtrágyagyárát (mellesleg a legnagyobb vegyi kombinát, a TVK is az övé), majd hozományul tíznapos védővámot kapott ráadásnak. De ez mellékszál, maradjunk a határon túli magyar vadaknál.
A kormányzás fedőnevű zsákmányszerzésnek érdekes az előzménye: a választási kampányban a szocialisták nem győzték hangsúlyozni, hogy az előző kormány klientúrát épített határon innen és túl, a határon túli magyarok támogatása átláthatatlan volt, ugyanis az EU-kompatibilis fotexes műanyag zacskók helyett csikóbőr bőröndökben vitték a kötegelt forintokat a Fidesz-fiúknak. Bizonyítékok persze azóta sem kerültek elő, de Keller úr nyomon van, a következő kampányra biztosan kifundál valami magyarázatot.
Szocialista módszer, hogy amivel riogattak ellenzékben, azt fű alatt megcsinálják kormányra kerülve. Ám, a győzelem mámorától megittasodva, most már férfiatlannak gondolják az óvatosságot: Szabó Vilmos, a határon túli magyarok ügyeiért felelős államtitkár szemrebbenés nélkül bevállalta, hogy például a királyhágó-melléki reformátusok által elnyert háromszázhúszmillió forint átirányítása a partiumi barátokhoz „részben politikai döntés eredménye volt”, az akció része az általuk tapasztalt egyenlőtlenségek kiigazításának. Szabó rendszeresen elmondja a széles nyilvánosság előtt, hogy a Fidesz-klientúra többé nem kap támogatást – de hogy ki a Fidesz-klientúra, akit ki kell és lehet zárni négy évre a támogatásból, azt természetesen ők döntik el. Szerintük az sem tartozik a nagyközönségre, hogy melyek a kiigazítás kritériumai, kiket érint és hogyan kívánják megvalósítani.
Ezen ügy kapcsán Gál J. Zoltán kormányszóvivő rezzenéstelen arccal közölte, hogy Tőkés már eddig is több mint kétmilliárdot kapott, ne ugráljon. Ha kilövésre váró nyúlként szabad megjegyeznem, Tőkés László nem kapott pénzt a magyar költségvetéstől: az általa alapított intézmények (Partiumi Egyetem, Arany János Kollégium), az általa vezetett református egyházkerület és a Reformátusok Világtalálkozója kapott támogatást. Ha Gál J. Zoltán logikáját elfogadjuk, akkor gond nélkül kijelenthető, hogy Markó Béla több tízmilliárdot kapott az elmúlt években, ugyanis (a többi határon túli magyar közösséghez képest példátlan módon) Erdélyben ő a közpénzek korlátlan ura. Elnöke az Illyés Közalapítvány romániai alkuratóriumának, ötvenmillió forintnyi magyar közpénzt kamatoztat törvénytelenül az általa vezetett Iskola Alapítvány számláján, tagja a romániai kisebbségi támogatást kezelő Communitas Alapítványnak és további pénzosztó szervezetek szürke eminenciása. Tőkésről még annyit: ha valaki agilis és tettre kész közösségi ember, akinek vannak jövőbe mutató elképzelései, és ezek megvalósítása érdekében pályázatokkal bombázza az alapítványokat, annak ne adjanak, csak azért, mert más nem akar, nem tud dolgozni? A nagyváradi katolikusok (akiket strómanként kértek fel az átirányított pályázat megnyerésére) nem feledik el megjegyezni, hogy eddig ők nem kaptak a Tőkéséhez hasonló nagyságrendű támogatást, ám arra a kérdése, hogy a Fidesz-kormány utasította-e el jelentősebb összegű pályázatukat, csak hümmögés a válasz. A pénz szaga elkápráztatta őket is: az RMDSZ sajtótájékoztatóját a püspöki rezidencián szervezték, ahol minden skrupulus nélkül el lehetett mondani a másik püspökről, hogy fantaszta és bajkeverő. Arról nem esett szó, hogy épp az RMDSZ közönyének is köszönhető, hogy tizenhárom éve nem kapják vissza a püspöki palotát, annak ellenére, hogy már két pert is nyertek az ügyben, miközben négy éven át a magyarok politikai szervezete kormányon volt, azóta pedig évente megkötött paktumokkal támogatja a bukaresti hatalmat.
Itt tartunk a vadászatban. Az új szabályok egyszerűek: a szocialista–szabad demokrata kormány dönti el, hogy kire kell lőni és kit kell megjutalmazni. Nincs szabadverseny, pályáztatás, fölösleges macera: akinél a puska, az dönt és nincs apelláta. A még tökéletesebb káosz érdekében a MeH hajtói jól összezavarják a határon túli vadállományt, összeugrasztva katolikust a reformátussal, szórványbelit a tömbmagyarral.
Jogállam az az ország, ahol az egyik pályázó megnyer egy támogatást, amit majd odaadnak másnak, aki nem is pályázott? Tőkésék ugyanis a Széchenyi-terv részeként kérték a támogatást, a MeH pedig tavaly decemberben ítélte meg másnak az összeget. Nem tudunk arról, hogy új pályázatot írtak volna ki, és a Mecénás projektjét sem láthatta még külső szemlélő. A nagyváradi plaza felépült, érdemes megnézni, mivel járul hozzá a partiumi magyarság fennmaradásához. Azt is jó tudni, hogy a főrészvényese Alexandru Mudura vadász, kisebbségi részvényese Kiss Sándor vadász. Az érmindszenti Ady-központ helyett lesz valami a nagyváradi strandon, aminek az esetleges jövedelmét „akár az Ady-kultusz ápolására is lehet fordítani”. A magyarországi adóforintokból felépülő komplexum tulajdonosa a Mecénás Alapítvány lesz, amelynek vezetője Kiss vadász, alapítója és szürke eminenciása Mudura vadász. Az úri közönség nemrég bállal ünnepelte a sikeres szezont, ahol egy jótékonysági árverésen Markó Béla össze művei lealázták a százéves imakönyvet, ugyanis tízmillió lejjel többet fizetett értük a licitáló. Nem mellesleg: a bál bevételét tíz román diák szülőföldön való tartására fordítja a Mecénás.
Az erdélyi magyar apróvadaknak marad a játék öröme. A túlélőshow veszteseinek nem kell aggódniuk: a Bihari Napló pénteki számában például négy nonstop temetkezési szolgálatás is hirdette magát, kínálatuk legvonzóbb tétele: príma koporsók termelői áron.