Bush bús élete

Ha Jezovics vén agyában elkerülhetetlenül öszszeütköztek a nemzeti vagy nemzetközi dolgok, mindig azt a megoldást választotta, hogy leutazott régi tanítómesteréhez Kaposvárra. Ott éldegélt az elagott tanár, aki begubózva latinjába és ógörögébe, megóvta magát a mindennapok aktuális csalásaitól, ugyanakkor jobban eltájékozódott a legbonyolultabb kérdésekben is – mert nem ismerte őket, csak „belső szinten”. Odabent pedig minden kitisztult, az ókor hatalmas boltozatai alatt átláthatóvá vált a jelen.
Akárcsak az út, amelyet Taszár felé tisztítottak. Arra nem volt jégborda, igaz, a vendéglőben bárányborda sem, ami pedig szokásos jó ízzel szokta eltölteni a mohó Jezovics ínyét. Mindegy. Taszár tiszta volt. Taszár föl volt ajánlva. Taszárt nem veszélyeztette az Al-Kaida, a Föl-Kaida, a palesztin gerilla, az afgán huszár. Taszár, ahogy a mindig snájdig miniszterelnök szokta mondani nagy bunkójú csomóra kötött nyakkendője alatti elég kellemes hangján: Taszár meg van óva. Taszár szép, Taszár előretolt, de biztonságos, akárcsak az egész Magyar (Nép)Köztársaság. A népköztársaság erős és biztonságos, mint Taszár. Taszár nem lépfenézik, Taszár a mi bázisunk, ahová féliraki, negyedarab, ötödamerikai tolmácsok, gyalogosok, főtisztek és surranó altisztek érkeznek, hogy elsajátítsák a… mit is? Mit lehet Taszáron tanulni? A siklórepülést, amely a szegény Columbiának sem sikerült? Vagy a sílesiklást, amelyet a kis somogyi dombokon gyakorolnak ötéves gyerekek? Vagy Kaposvár sétálóutcáin a kis magyar női fenekek ringásának zenei ütemét oly magyar lányoktól származtathatóan, kik finom micsurkájukat netán a taszári bázis félzord, ónéger vagy nem muzulmán harcosainak tartogatják kicsit elrongyolt paplanaik között, hogy alkalomadtán – még a háború előtt – rendelkezésükre tudják bocsátani? Hisz – mint a történelemből és közvetlen tapasztalatainkból is tudjuk – kell a szex. A katonának is. Vagy főként.
Most, hogy idetaszározódott az iraki előháború nyomorultan nemzetközi hadseregének egy kis része, tudnunk kell ezt is. Kell a szex. A katonának. A civilnek. A papnak (rejtve vagy ellenében). A fűszeresnek. Az adótisztviselőnek. A hordókészítő kisiparosnak is időnként abba kell hagynia az abroncsolást, és a gyaluforgácsra döntenie a szomszédasszonyt, netán a saját – lehet, vonakodó, de – feleségét. Valakit le kell döntenie az embernek! Az anyahajó rakétameghajtásos erőműve műszaki felügyelőjének, az olajmérnöknek Kaliforniában és Bakuban – magának a kremli kishivatalnoknak is kellett időt szakítania a félelmetes orosz birodalomban –, el kell kapnia akár a múzeumi félidős takarítónőt azon az áron is, hogy besúgják a régi GPU főnökének, a vékony fejű Putyinnak. És így tovább.
Öreg tanárom, aki az ógörög szavak és a latin mazsolák között tölti életét, ezt a tanulságot vonta le a háború iránti érdeklődésemből: lesz háború? Mekkora? Milyen? Mikor?
Így vezette elő a világkonfliktus magvát:
– Édes egy Jezovicsom, noha kissé feletted is elszállott az üzekedő idő, amely felhőket hajszol homlokunkra, tudnod kell, hogy a szex kell. A világ forrong. Megveszekedett. De valahol el kell kapni… na, azt. Te is tudod, nem szeretem a durva szavakat. Azt hiszem, meg kellene értetni elsősorban az amerikaiakkal, de netán a szövetségesekkel is: nem elég egyszerűen a terrorellenes jelszó és akció. Jó, jó, a terrortámadásokat mindenképpen ki kell küszöbölni. Borzalom. Gyerekek, ártatlan hasfölrobbant asszonyok. De… úgy látom, lassan az egész világ szemben áll – urambocsá, nem Irakkal, hanem Amerikával. Világbirodalmi törekvései belehajszolják a hosszú távú bukásba. Amerika ily módon pár év alatt lepusztul. Mindenki meggyűlöli. Elveszti naiv hamvasságát, amelyet még úgy-ahogy birtokolt a maga idióta idiómáival, hogy demokrácia, szabadság, testvériség, pénzpiac. Utálják, mint a… Megint csak nem akarnék durva kifejezést alkalmazni.
Tudod, mit lehetne tenni, nemcsak a világbéke, de Amerika érdekében is?
Valahogy George Bush szexuális életét kellene rendbe tenni. Nincs rendben az elnök szexualitása. Én itt a magányomban, a sötétből élesebben látom a világ rejtett dolgait. Ezzel az emberrel valami nincs rendben. Nem ismerem otthoni életének szexuális hátterét, de az az érzésem, a világ teljes megbomlása előtt talán be kellene avatkozni az elnök viszonyaiba. Amint te is látod, van benne valami az őslényből. Ha antropológiai vizsgálatokat végeznél rajta, feltűnhetne az az előemberre emlékeztető neandertali alkat, amely elsősorban szexuális erőszakra és elfojtottságra utal. Az ilyen ember hajlandó expandálni a problémáit, s ahelyett hogy megkeresné magánügyének kiskulcsra zárható megoldását, fölrobbantja akár a világot is.
Gondolkozz el ezen! Persze nem egyszerűen arra gondolok, hogy akár Chirac, akár Schröder különleges francia vagy német női osztagokat vessen be a Fehér Ház folyosóin, ahogy ez Clinton életében szaxofonozás közben úgy-ahogy működött, hanem diplomatikusabban, de rendbe kellene tenni ennek a Hochstaplernek a neurofiziológiai életét. Minden nemzetközi követ meg kell mozdítani. Állítsátok meg Arturo Uit!
– Apropó, Jezókám, végül is lelépett az a lány, aki neked egy arab gyereket akart szülni három éve?