Élet az unión kívül?

Tény: nincs olyan ország az Európai Unióban, ahol hetven százalék alatt lenne az Irak elleni háborút ellenző lakossági arány. Tény: a magyar állampolgárok nyolcvankét százaléka békepárti. Tény: az Amerikai Egyesült Államok Irakot kiáltotta ki a világ gonoszának. Pedig tény: nincs hiteles bizonyíték arra, hogy Szaddám Huszein diktatúrája tömegpusztító fegyverekkel rendelkezne, és az sem bizonyított, hogy Bagdad terrorista szervezetekkel tartana kapcsolatot. Tény: Washingtont szemmelláthatólag zavarja az Egyesült Nemzetek Szervezete, a Biztonsági Tanácsban részt vevő országok „akadékoskodása” és a NATO „hálátlan” tagjainak véleménye. Végül tény: George W. Bush, az Egyesült Államok egyébként szabadon megválasztott elnöke amerikai gazdasági és politikai érdekeket követve háborúra készül. Erről szólnak az utóbbi hetek-hónapok történései, s elvész a részletekben az, aki az 1441-es ENSZ-határozatról vagy a NATO alapokmányának négyes cikkelyéről értekezik.
A fenti tényekkel nemcsak az európai kontinens közvéleménye van tisztában, de Európa országainak kormányai is. Az már más kérdés, hogy különböző politikai érdekek nyomán miként válik el egymástól néhány országban a kormányzat és a nép, a szavazók véleménye. Maradjunk Magyarországnál. Medgyessy Péter és kormánya közvetlenül a hatalomra kerülés után „mindenkinek megfelelni” rejtett jelszóval kezdett külpolitikai „offenzívába”. Washington, Brüsszel, Pozsony és Bukarest, Moszkva. Avagy Taszár, kishitűség a csatlakozási tárgyalásokon, feladott státustörvény, Kempinski, elengedett adósságmilliók. Mindez fals sikerpropagandával fűszerezve. Csak idő kérdése volt, hogy e gyomorforgatóan hullámzó (mosoly)diplomáciai gépezetbe mikor kerül homokszem.
A nyolcak levelének aláírása már az időzítés szempontjából is katasztrofálisnak bizonyult. Medgyessy Péter éppen Athénban, az EU soros elnökségét betöltő ország fővárosában tárgyalt, amikor napvilágot látott a Bush elnök háborús törekvéseit támogató, titokban megfogalmazott állásfoglalás. Kosztasz Szimitisz görög miniszterelnököt magyar kollégája értesítette a nyolcak leveléről, az a magyar kormányfő, aki egyébként ugyanazon a találkozón Athén támogatását kérte Magyarország EU-csatlakozásához. Mert, mint tudjuk, minden egyes EU-tagállam parlamentjének ratifikálni kell az új tagok csatlakozását. A német és a francia parlamentnek is. Milyen érdekfelismerés az, amelyik az uniós csatlakozás célegyenesében az EU nagyhatalmainak mutat fityiszt? Ráadásul úgy, hogy ezzel a közvélemény álláspontját is semmibe veszi.
Jacques Chirac a brüsszeli csúcson úgy fogalmazott: Lengyelország, Csehország és Magyarország, illetve a vilniusi tízek csoportja meglehetősen felelőtlenül viselkedtek az iraki kérdésben, nem törődve az amerikai álláspont mögé való sietős felzárkózás veszélyeivel. A francia elnök szerint ezek az országok lépésükkel kockáztatták, hogy maguk ellen hangolják a tizenötök közvéleményét. Néhány nappal ezelőtt egy neves francia akadémikus emlékeztetett sokatmondóan arra, hogy Magyarország még nem az EU tagja. Az EU-csatlakozás mellett lánglelkűen kampányoló kormány feje úgy véli, Irak ügyében az unión kívül is van élet. Medgyessy Péter egyetlen aláírással nemkívánatossá tette Magyarországot Franciaországban. Márpedig Trianon óta tudjuk, a franciákat jobb komolyan venni.