A flash (villanás) a szúrást követő néhány másodpercen belül tapasztalható, amikor az anyag megérkezik az agyba. Tuti biztos, hacsak nem kamu az anyag, mondják. Sok drogos már csak ezekért a pillanatokért él. Flash: gyönyör puha robbanása, „ezerszeres orgazmus”. „Mintha űrhajóval érkeznél a mennybe.” „Valami fölkap, lebegsz, kisimul minden.” A heroin hosszú, tiszta flasht okoz, az intravénás amfetamin (speed) is. A vágott mák (zöld mákfejekből karcolással nyert, magas ópiumtartalmú máktej) hatása rövidebb.
A Jász utcai drogambulancia előterében gyorsan cserélődő kis csoport várakozik. Egy kamasz lány nyitott szájjal, mohón rágógumizik, nézi a plakátokat. Aranyláncos, kövér cigány ember rugdossa ütemesen a falat, nem szól rá senki. Copfos rocker támasztja az ajtófélfát, sárkányforma tetoválást nyomkod a keze fején.
Az ambulancia specialitása a metadonkezelés. A metadon ópiáttartalmú gyógyszer, amely enyhíti az elvonási tüneteket. Leszoktató kezelés részeként, csökkentett adagokban kapják a szert a drogbetegek, egészen a szermentes állapot eléréséig, amikor megkezdődhet a pszichés rehabilitáció – mondja Csorba József főorvos, az intézmény vezetője.
A metadon alkalmazásának másik területét fenntartó kezelésnek nevezik. Ennek során régi, krónikus ópiátfüggőkkel foglalkoznak, akik már többféle detoxikációs és rehabilitációs kúrán vettek részt. Itt a cél elsősorban nem az, hogy ópiátmentessé váljon a drogfüggő, hanem hogy kiemeljék az illegális fogyasztás – s az ezzel járó bűnözés – világából. Stabil metadondózisra állítják, amelyet hónapokon, éveken keresztül is kaphat. Fenntartó kezeléshez legalább háromévi ópiátfüggőséget kell igazolni. Metadonkezelésben csak tizennyolc éves kor fölött lehet részt venni.
A metadonmódszer a hatvanas években terjedt el világszerte. Az EU- országokban a regisztrált heroinfüggőkből a metadonkezelésben részt vevők aránya ötven százalék. Nálunk két-három százalék körül van. Csehországban vagy Szlovéniában az ópiátdependensek huszonöt százaléka szed metadont.
A szert – a visszaélések elkerülése miatt – tilos kivinni az épületből, itt kell elfogyasztani. Nyílik az ajtó, ketten újra bemehetnek. Bemegyek én is. Húsz év körüli pár mögött lépek be. Asztalhoz ülnek, műanyag poharat kapnak, vizet, tablettákat, kiskanalat, a lány reszkető kézzel nyitja a dobozt, szórja a pohárba a tablettát, egy elgurul. A francba, mondja, és utánakap. A fiú nem vacakol a kanállal, összerázza a pohárban a szert, lenyeli.
Az ambulancián naponta százhúsz-százharminc beteg fordul meg, az évtizedek óta anyagozó, immár csontvázszerű junkie-tól a néhány hónapja függő fiatalokig. Előfordul, hogy a rémült vagy felháborodott szülő hozza kábítószerezésen kapott gyerekét, de ez a ritkább eset. Mind gyakoribb viszont, hogy negyvenéves kor táján, érett korban kezdődik a drogos karrier. Életszínvonal szempontjából a kukabúvároktól a jó állású, diplomás fiatalokig terjed a skála.
Magyarországon a függők száma száz-százötvenezerre tehető, és négy-ötszázezren vannak az alkalmi fogyasztók. Budapesten tízezer a heroinfüggők száma, és néhány ezren vannak a mákteával és kodein típusú ópiátokkal élők. Továbbra is terjed a kokain és a diszkódrogok (ecstasy, LSD, speed) használata. A marihuánaszívás mára a fiatalság jelentős részére jellemző lett.
A beszerzési bűnözés általában kocsifeltörésekből, lopásokból áll. Csorba főorvos szerint fontos tudatosítani: nem minden drogos bűnöző! Egy fiatalember esetét említi, aki három munkahelyen dolgozott, és minden pénzét a drogra költötte. Olyan kezeltje is volt az ambulanciának, aki napi tizenötezer forintot költött heroinra, s mióta leszokott, arról panaszkodik, hogy nem tudja megkeresni az ennivalója árát.
A közhiedelemmel ellentétben marihuánafüggőség is létezik, csak hosszabb idő kell a kialakulásához. Az elvonási tünetek nem olyan súlyosak, mint a heroinnál, de pánikroham, depressziós tünetek, álmatlanság léphet fel a rendszeres fogyasztóknál, s ezek néhány hétig tarthatnak az abbahagyás után is. Az LSD és egyéb hallucinogén szerek fogyasztói újabban elég ritkán jelentkeznek, akkor viszont többnyire azzal, hogy a hallucinációk tiszta állapotban is rájuk törnek. Ezt a jelenséget flashbacknek nevezik.
Pszichoterápiára viszonylag kevés beteg jelentkezik. A kezelések személyre szabottak: van, akinek egyszerű tanácsadásra, másnak mélylélektani terápiára van szüksége. Általában az a cél, hogy megerősítsék a személyiséget, s megszabadítsák attól a reflextől, amely minden probléma megoldásának a drogot tekinti. Megpróbálják arra tanítani a beteget, hogy a reális világban keressen biztos pontokat, örömszerzési forrásokat, s akkor nincs szükség tudatmódosító szerre. Csorba főorvos szerint sok esetben pszichés traumák előzik meg a drogfogyasztást, amely aztán újabb pszichés problémákat okoz.
Péternek ez a második metadonkezelése. Első alkalommal, amint elérte a „nulla adagot”, visszaesett. Vidám arcú fiú, első látásra senki meg nem mondaná, hogy tizenhat éves kora óta heroinista. Azt mondja, szeretne összeházasodni a barátnőjével, egészséges gyerekeket nemzeni, felnevelni őket. Kérdem, hol a barátnője; az ajtó felé int – ő még a sorban áll. Amikor abbahagyta az első metadonkezelést, a következő hét végén egy adagot lőtt. Egyetlenegyet, mondván, ebből még nem lehet baj. Hát lett. A metadont viszont mértékkel fogyasztja Péter, nem úgy, mint egyesek, akik benyomnak húszat, aztán sztondulnak otthon (a „stoned” a drog hatására beállt kataton állapotot jelzi). Péter mokány fiú, nem jajgat az elvonástól, mondja, csak rosszul érzi magát olyankor. Sokáig nem lehet bírni.
– Megjártam már két „rehabot”. Voltam a Nyírőben, de ott több volt az anyag, mint kint. Aztán voltam a Hárshegyen, a diliházban, az szigorú hely, nem lehetett anyagozni. Be voltunk zárva, bent azt csináltál, amit akartál, de mégiscsak bezártság, érted? Dilisekkel meg alkoholistákkal voltam együtt. Akkor már nem volt vénám, egy idő után nem lehet szúrni, bekeményedik, egy nagy seb az egész érrendszer, tehát a lábamba szúrtam, de az is nagyon sebes volt. Mikor jöttem kifelé a fürdőből, az egyik dilis a lábamra taposott, fájt rohadtul, mire lenyomtam neki kettőt. Majdnem kirúgtak, hiába magyaráztam, hogy a lábamra lépett.
Péter diszkóban kezdett anyagozni. A bulizás szerdán kezdődött, tartott vasárnapig. Először füvezgetett, az vicces anyag, olcsó is – ötszázért lehet venni egy jobbféle jointot, és az elég egy estére. Ugyanattól a díler-től vett aztán ecstasy tablettákat, majd heroint, amit nagyon megszeretett. A fűárusok rendszerint komolyabb anyagot is tartanak maguknál, és a „csak füvezőknek” is kínálgatják, hiszen érdekükben áll a jóval nagyobb nyereség.
Míg beszélgettünk, a váróterem közönsége kicserélődött. Nincs hideg, de mintha mindenki fázna. Egy fiatatal nőn akad meg a szemem, aki négyévesforma kislányával érkezett. A nő fáradt arccal cigarettázik, a kislány a lábát lógázza.
– Ha a beteg ingyen hozzájut a kezeléshez, megszűnik a bűnözés motivációja. Azokban az országokban, ahol a kezelés elterjedt, ennek a szernek nincs feketepiaci ára. Ki venne olyasmit, amit ingyen megkaphat? Viszont szájon keresztül adagolható, így a metadonnal kezeltek nem szurkálják össze magukat, fertőző betegségeket terjesztve – sorolja a szer előnyeit Csorba főorvos.
A metadon csak igen nagy adagban kelt eufóriát. S mivel nem fecskendőbe való, nem okoz flasht, ami a tűhasználó drogosok egyik alapélménye. Olykor placeboszerek is előfordulnak a drogos világban. Az útszéli, hatóanyagot szinte nem tartalmazó kendernövénytől is „beállhat”, aki azt hiszi, „komoly a cucc”. E sorok írója találkozott olyan drogossal, aki az Ephedrin nevű orrcsöppet „lőtte”, azt állítva, hogy működik. Egy ízben meghívta barátait is a szerre, ők viszont nem éreztek semmit, kis híján megverték érte.
Drogterápiás otthon, Ráckeresztúr. Családi ház egy mellékutcában. Az intézmény a református egyház égisze alatt, állami támogatásból és adományokból működik. Tizenegy fiatalt gondoznak itt. A bekerülés feltételei: drogfüggőség, az absztinencia vállalása, valamint a házirend elfogadása. A házirend keresztény szemléletet tükröz: bibliamagyarázattal kezdődik a nap, étkezéseknél imádkoznak, hetente kétszer bibliaórát tartanak, vasárnaponként templomba mennek.
– Persze a hitet nem lehet megkövetelni – mondja az irodában az intézmény vezetője Victorné Erdős Eszter lelkipásztor. – Ez csupán egy lehetőség. Lakóink kilencven százaléka teljesen meggyógyul, visszailleszkedik a társadalomba, viszont kevesen lesznek gyakorló keresztyének odakint.
A gondozottak nem részesülnek sem pszichoterápiás, sem kémiai kezelésben. Bár előírás lenne a terápiát megelőző méregtelenítő kúra, sokan masszív heroinelvonással kerülnek ide, amit „szárazon” kell átvészelniük. Pszichiáter működik az intézményben, de csak a diagnózist állítja fel, és tanácsokkal segíti a munkatársakat.
Victorné huszonöt éve foglalkozik drogosokkal. Szerinte a függőség többdimenziós helyzet, amit nem lehet orvosi szinten megoldani.
– Néhány hetes kórházi ápolás nem hozhat rendbe egy elrontott életet. Egy drogfüggőnek teljes érzelmi, intellektuális és morális változásra van szüksége. A személyiség problémája nem kémiai jellegű, tehát nem is lehet kemikáliákkal kezelni. Ha le akarunk hozni valakit az anyagról, akkor eleve ellentmondás megtölteni valami helyettesítő szerrel, és adni neki egy zárójelentést, hogy „gyógyultan távozott, absztinencia tartása javasolt”. Nemrég érkezett valaki egy sztárpszichiátertől, és kiderült, hogy még aznap hat darab Rivotilt kapott, ami hatalmas adag. Azért volt kórházban, hogy méregtelenítsék a rehabilitáció előtt. Ha itt hirtelen abbahagyja a Rivotil (metadon) szedését, GM-rohamot kaphat. Ez iszonyú epileptikus roham, amilyen a heroinelvonásban sincs; elharapja a nyelvét, rángatózik, elájul. Felhívtam a dokit, azt mondta, azért csinálja ezt, mert különben megszöknek a betegei. Nézze meg: itt sarkig nyitva a kapu, de még senki sem szökött meg.
A vezetőnő szerint minden lakó egyfajta határvonalon jár. Talán utoljára döntheti el, hová akar tartozni, az egészségesek társadalmába, vagy a drogosok közé.
– A terápiánk a fokozatosság elvére épül, tizennégy hónapig tart. Az első fázis az otthon rendjébe való beilleszkedés; ilyenkor történik a múlt lezárása, a károk felmérése, a leltárkészítés, a lelkiállapot stabilizásálása. A második fázisban a lakó a jövő felé fordul, felméri a lehetőségeket és a várható feladatokat. Az utolsó négy hónap előkészület a kinti világgal való találkozásra. Ebbe beletartozik a lelki felkészítés éppúgy, mint a munkahelyi és a lakásügyek rendezése.
A múlt feldolgozása nem egyszerű; súlyos csomagokkal érkeznek a drogosok. Két ízben volt olyan lakója az othonnak, aki embert is ölt. Sokan közülük loptak, betörtek, zsaroltak, kifosztották a szüleiket, kihasználták a környezetüket, hazudtak mindenkinek. Volt egy fiú, aki a társaival minden csütörtökön elment fiatal lányokat megerőszakolni, egy másik percekig rugdosta egy eszméletlen ember fejét, s már hónapok óta volt az intézetben, amikor a sértett még mindig kómában feküdt.
Az ilyen múltfoszlányok legtöbbször csöndes, négyszemközti lelkigondozói beszélgetésekben tárulnak fel. Az intézetben töltött időszakban mindenkinek személyes gondozója, mentora van.
– Szeretetteljes légkör nélkül a legszínvonalasabb módszerek is erőtlenek. Talán negédesen hangzik, de a legnagyobb személyiségformáló erő az, hogy őszintén szeretjük a srácokat. Akik itt vannak, ezt érzik is. Mi sem vagyunk tökéletesek, vannak hibáink, és ezeket, ha kell, nyilvánosan beismerjük. Ha valakit megbántunk, bocsánatot kérünk. És nem azért tegeződünk velük, hogy oldottak legyünk, hanem mert úgy gondoljuk, egyformák vagyunk – alapvetően ugyanolyan bűnös emberek, mint ők, csak nekünk másként alakult az életünk.
A lelkésznő büszke az otthon erőszakmentes voltára: tizenhét év alatt egyetlen pofon sem csattant el, pedig sok egykori nehézfiú megfordul a házban.
– Az elvonás? – kérdez vissza András. Fagurigát festeget, közepes meggyőződéssel. Állami gondozásban nőtt fel, hét évig volt heroinista, néhány nap múlva elhagyja az otthont. – Az elvonás az olyan, mint a pokol. Megáll az idő, nem tudsz aludni, fáj a csontod. Belülről reszket mindened. Nekem néha a látásom is elment.
A mellette ülő fiú két hete vészelte át az elvonást, még reszketve beszél.
– Jó, hogy itt voltak a többiek, bátorítottak, mondogatták, hogy ne izgulj, mi is átestünk ezen, holnap már könnyebb lesz.
– Mire gondoltatok közben?
– Arra, hogy meg kéne halni – feleli András.
András azt mondja: ő absztinens drogos, aki meggyógyulni sohasem fog. Bármikor visszacsúszhat, nagyon vigyáznia kell. Kérdem, hogyan viszonyulnak a kereszténységhez. Vonzóvá lett számukra, bár még sok mindent nem értenek.
Zénó, egy magas, barna fiú ül közénk. Exheroinista, itt gyógyult meg évekkel ezelőtt. Nemrég visszajött. Szolgálni, mondja.
– Tudom, hogy Isten változtatta meg az életemet – jelenti ki. – Le tud szokni az ember hit nélkül is, de mindig rettegnie kell a visszaeséstől. Én sem felejtettem el a múltat, hiszen nagy mélységeket jártam meg. De tudom, hogy már nem vagyok drogos, és ezt Istennek köszönhetem.
Mikecz Tamást drogos körökben Lassú Tamásként is ismerik. Gyakran aszerint neveznek el valakit, hogy milyen lesz az anyagtól. Van például a Pörgős Sanyi, egy „bekattant” speedes, örökké izgatottan hadar, és olykor megpördül önmaga körül. Tamás főleg mákteát fogyaszt. Valóban elképesztően le tud lassulni, öt perc, amíg rágyújt, megint öt perc, míg kitölt egy pohár vizet. Néha, módjával, dolgozik is. Elmúlt harmincéves, már vékonyodnak a fogai. Lőni is szeret, füvezni is, lecsót (LSD-t) is bekap egyet-egyet, de a mindenkori alaphangot a máktea adja meg. A száraz mákhéjat piacon szerzi be, zsákszámra. Mint valami háziasszony, sürög albérleti konyhájában a mákfőzettel – és aztán issza dunsztosüvegből. A barna főzetet a kezdők gyakran mosdó vagy vécékagyló fölött isszák, mert undorító íze van, és a gyomor görcsösen próbálja kilökni magából. Tamást nem érdekli az íz. Igazi „junkie”, akit csak az anyag éltet. Sokat olvas, főleg Dylan Thomast, Thomas DeQuinceyt, és falja az ezoterikus irodalmat. Most is a hallucinogén gombákat és kaktuszokat népszerűsítő guru, Carlos Castaneda Belülről izzó tűz című könyve fekszik az asztalán.
Ülünk az albérleti konyhában, beszélgetünk. Tamás még innen van a „sztonduláson”. Kérdezem, mit érez, amikor órákig csak bólogat, fennakadt szemhéjakkal. Olyankor megáll az idő, mondja. Meleg és színes lesz belül minden.
– Mák nélkül fekete-fehér az egész. Hideg-meleg. Undorító. Meg aztán a mák hozzám tartozik. Tegyük fel, abbahagyom, de mi lesz aztán? Mit fogok csinálni?
– Mindig mákos akarsz lenni?
– Dehogyis, nem akarok megdögleni.
Tamás úgy hiszi, a kábítószer-fogyasztás a sprirituális megismerés egyik lehetséges útja. Azt állítja, utazásai során a láthatatlan világban jár, Isten közelébe jut, szellemi lényekkel találkozik. Több ízben fogyasztott – éppen Castaneda útmutatása nyomán – ördögmagot, azaz csattanós maszlag magját is, amely súlyos méreg, de kis mennyiségben víziókat okoz. Tamás tulajdonképpen sámánnak, pogány papnak gondolja magát.
Egyszer sikerült leállnia. Hazaköltözött a szülei zuglói panellakásába, ott is van egy kis szobája. Onnan szökött meg tizenhat évesen. A szobájába a szülei szobáján át vezet az út; esténként, mikor lement a barátaival találkozni, mindig elhaladt mellettük. Arcukon, szemükben a televízió fénye. „Csókolom, majd jövök.” Tamás első kalandja az ital és gyógyszer együttes fogyasztása volt. Bor és Seduxen. Aztán jött a Parkán, Dolargán, az ópiáttartalmú gyógyszerek, aztán a Gracidin (drogos nevén: Géza), amely némi amfetamintartalommal is bír. A Parkán hatására egyszer napokig társalgott egy szekrénnyel, meséli Tamás. Néha még hazajött. (Hol a fenében voltál, kérdezték.) De mikor mákteázni kezdett, jobbnak látta, ha elköltözik. A teafőzés feltűnő, felfordulással, szaggal jár.
Aztán harmincévesen hazament leállni. Hat napig reszketett a fürdőszobában, fájt mindene. Amikor túl lett az elvonáson, inni kezdett. A sámán, a pogány pap kocsmáról kocsmára vonszolta magát. Ismerősei nemegyszer találták összeverve, hányásába fagyva az utcán. Majd egy napon abbahagyta az ivást. Vagyis: újra „teázni” kezdett.
Amikor sokadszor hívtam fel a szüleit, azt mondták, tűnjek el. Meg lehet érteni. Egyszer még láttam a mozgólépcsőn, szépen, egyenletesen süllyedt a Moszkva téri alagútba, miközben felfelé nézett a beton mellvédre. Lassú Tamás története egyszerű. Egy szociális munkástól tudtam meg, hogyan lett vége: elaludt és bennégett az albérleti konyhában a könyveivel meg a zsákszámra összehordott mákfejekkel együtt. Belefeledkezett a belső melegbe, a tűzre talán felébredt, de későn. Egészen elégő áldozat. A drogosok általában undorítóan pusztulnak el. Mint az underground prominensei: Henrik, akinek kirepedt a gyomra és megállt a szíve, Tódor, aki „kiszállt” egy rohanó vonatból, Csaba díler, aki már bűzlött, mikor megtalálták szemében a tűvel.
FOLYTATJUK
Megint egy könnyű nappal,
megint egy könnyű méreg,
elmentem önmagammal,
várok, míg visszatérek.
Csak várok, túl a lázon,
fogózva félszavakba,
hideg van itt, én fázom,
rossz várni önmagamra.
Jó reggelt, szúrj le gyorsan,
ne fájjon, meg se haljak,
eldőlök, mint egy szótlan,
megfáradt, szürke bajnok.
Megint madár a nappal,
megérint könnyű szárnya,
és itthagy önmagammal,
örök körökbe zárva.
(K. István tizenkilenc éves
heroinista fiú verse)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
