Hamis vádak, valódi áldozatok

Az ’56 utáni retorzió egyik koncepciós perének szereplői kiskorú diákok és egy iskola igazgatója volt. Az Épületgépészeti Technikum egykori igazgatója, Szentirmay Sándor gépészmérnök, a per fővádlottja idézi fel emlékeit, aki a 46 év után előkerült dokumentumokból ismerte meg elszenvedett börtönbüntetésének hátterét.
„Legalább 20 éve nem beszéltem azokról a dolgokról, amelyek mostanában felelevenednek bennem. Tolna megyében egy kis faluban, Szakcson születtem. A jezsuita papi iskolában tanultam Pécsett, majd később az egyetemi gyakorló gimnáziumban érettségiztem. Apám községi orvos volt, nem politizált, nem volt tagja semmilyen pártnak. Kiegyensúlyozott életet éltünk.” 1943-ban jelentkezett a Budapesti Műszaki Egyetemre, de tanulmányait megszakította a háború. Az évfolyamából sokan nyugatra menekültek, Szentirmay, mint vidéki gyerek, a nagy múltú budai Szent Imre Kollégium lakója, Budapesten maradt. Katonának nem vitték el, mert családi ismeretség révén az akkor európai hírű hadi üzemben, a Láng-gyárban kapott munkalehetőséget.
Amint lehetett, hazagyalogolt szülőfalujába, majd 1945-ben visszatért a romos Budapestre, az egyetemre, hogy befejezze tanulmányait. Az elmélyült tanulást azonban keresztezte valami, ami mindent megváltoztatott. Egy őszi napon váratlanul megszállta a kollégiumot az Államvédelmi Hatóság, és több társával együtt letartóztatták. Mint később kiderült: a neve egy diákmegmozdulással kapcsolatban került elő. A tények csupán azt igazolták, hogy az egyetemi ifjak a rendszert bíráló, hazafias röpcédulák terjesztését tervezték. „Az akcióban, mint a társaim, magam is részt vettem volna – teszi hozzá Szentirmay –, de nem került rá sor.”
Ebből a magból kreálták az első ifjúsági kirakatpert a világháború után, amely Bilkey-Papp-ügyként vált ismertté.
A perben többeknek 10-15 éves börtönbüntetés jutott. A két főszervezőként megnevezett egyetemi hallgatót, Bilkey-Pappot és Homolay Jánost halálra ítélték. Bilkey édesapja – mint híres orvosprofesszor, és a református egyház presbitere – kegyelmi kérelemmel fordult az akkori köztársasági elnökhöz, Tildy Zoltánhoz – aki „civilben” református pap volt – a két fiatal ügyében. Jellemző az 50-es évek „jogállapotaira”, hogy a megváltoztatott ítélet ellenére 1953-ban, öt évvel később Rákosi mindkettőjüket felakasztatta.
Szentirmay 15 sorstársával, összezsúfolva egy kisméretű cellában, tudósok, orvosprofesszorok és más ismert személyiségek társaságában megtapasztalta az elhíresült Andrássy út 60. pincéjét. Megismerte a testi fenyítés és megaláztatás változatos formáit. Péter Gáborral személyesen találkozott.
Szentirmay bűnösségét nem sikerült bizonyítani. Egy év után kiszabadult. Alighanem igaza van, amikor többször visszatér rá: „Életemben nagy szerepe volt a szerencsének!” Ez esetben is a kivételes szerencsének kellett közrejátszania, mert – az ismert akasztófahumor szerint – akkortájt ártatlanságért legalább tíz évet szoktak adni.
A fiatal mérnöknek az ország egyik legnagyobb szerelőipari vállalatánál sikerült elhelyezkedni, ahol egy kiváló képességű vezető kezei alatt nagy szakmai gyakorlatot szerzett. Váratlanul a balatonfűzfői robbanóanyaggyárba irányították, és ifjú szakmunkások képzésével bízták meg. Tisztában volt azzal, hogy minden lépése kockázattal jár, a legkisebb tévedés is szabotázs gyanújára adhat okot. Következő munkahelye a szigorúan védett sajóbábonyi robbanóanyaggyár.
„Ma sem értem, miért esett éppen reám a választás” – mondja.
A válasz kézenfekvő: a bolsevik diktatúra logikájának megfelelően Szentirmay származását, előéletét és képességeit összevetve, az akkor már kétgyermekes fiatal családapa a hatalomnak kiszolgáltatva, nem „veszélyeztette” a Magyar Népköztársaságot.
Ekkor 1953-at írunk. Újabb kihívás: vagy elvállalja a kazincbarcikai kénsavgyár gyártásának szerelését, vagy elfoglalhatja az éppen megújuló Épületgépészeti Technikum tanári állását. Szentirmay életében új fejezet kezdődik: egy régi vágya teljesülhet, fiatalokat taníthat, átadhatja megszerzett ismereteit. Két hónap múlva igazgatónak nevezték ki. Vezetése alatt az Épületgépészeti Technikum elismerten az ország egyik legmagasabb színvonalú tanintézetévé emelkedett. Abban az időben, amikor a bizalmatlanság és a félelem mérgezte az emberi kapcsolatokat, Szentirmay megteremtette a bizalom és az alkotó munkaszeretet légkörét.
1956 tavaszán nagyot fordult a világ. A poznani felkelés hírére egész Közép-Európába viharszerűen tört be a szabadság levegője. Szentirmay kapcsolatot teremtett a lengyel testvérintézettel, hogy magyarországi látogatásukat előkészítse. „A lengyelek viszonozták a meghívást – háromhetes országos körutat szerveztek nekünk.” (Ezt a baráti találkozót a politikai rendőrség aktáiban mint „nemzetközi szervezkedést” örökítették meg.) 1956 októberében az iskolában nem történt „rendkívüli esemény”. „Nem tudok róla, hogy a diákjaim az akkor jellemző hazafias hangulaton kívül bármilyen ellenállási akcióban részt vettek volna.” Ám mindenkit magával ragadott a forradalmi hangulat. „Diákjaimmal együtt megalakítottuk az Ifjúsági Forradalmi Tanácsot, majd a Középiskolások Országos Forradalmi Tanácsának megszervezését készítettük elő, de erre már alig maradt idő.”
A forradalmat leverték. Elkezdődött a megtorlás. 1958 nyarán Szentirmay, még mint kiváló pedagógus, magas kitüntetést kapott. Két hónappal később letartóztatták. A vád súlyos: „A Magyar Népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés irányítása. Hamis vádak kimódolt koncepciójával kevertek bele egy számomra ismeretlen ifjúsági összeesküvésbe. Tudomásommal sem fegyverek rejtegetése, sem bármilyen fegyveres akcióterv az iskola keretein belül – amely a vád alapját képezte – nem létezett. 2002-ben, évtizedekkel később szembesültem a rám vonatkozó vádirat szövegével, amely szerint három budai gimnázium ellenállási mozgalmainak felnőtt irányítója, a Magyar Népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés felbujtója voltam” – mondja ma is felindultan.
Az ügyész kötelet kért. Minden eszközt megragadtak, hogy lelki és fizikai tartását megtörve feladjon másokat és önmagát. Meg kellett érnie a bibliai elárultatás döbbenetes élményét. Két legkedvesebb, legtehetségesebb tanítványának a szembesítés során ellene tett hamis tanúvallomását. Szemben a ráolvasott vádakkal: nem volt szerepe, vagy tudomása a budai Petőfi gimnáziumban összeállt csoport aktív ellenállásáról. Nem tudott a Toldy gimnazisták, a rákóczisták által szervezett csoportok ellenálló mozgalmairól.
Szentirmay Sándor bűne: a hivatástudata, annak az erkölcsi magatartásnak sugárzása, amely erőt, felvértezettséget jelentett a diktatúra, a terror piszkos eszközeivel szemben. Az ítélet első fokon 11 év, másodfokon nyolc év letöltendő börtönbüntetés. Ötévi rabság után, amnesztiával kiszabadult. Egy tervezőirodában helyezkedett el, de soha többé nem taníthatott.
Ma 78 éves, aktív nyugdíjas mérnök. Jelentékeny, szuggesztív és derűs személyiség. Az ’56-os emlékérem tulajdonosa. Szerény ember, kevesen tudják, hogy a Pofosz alapító tagja. Azt mondja: erős hite adott biztonságot, reményt számára a nehéz évek elviseléséhez.