Hová lesz az igazi „wuderschi” hangulat?

Budaörs festői környezetben, a Budai-hegység déli peremén fekvő hangulatos kisváros. A legforgalmasabb autópályák közös szakasza halad át rajta (balatoni és bécsi), így méltán tekinthetjük a főváros nyugati kapujának. A budaörsiek kedvelt kirándulóhelyéről, a természeti szépségű Kőhegyről lepillantva, lábunk alatt látjuk az óváros hangulatos utcáit, a múltat idéző borospincéket, a Kálvária-hegyet a felújított stációkkal, a kétszáz éve épült, messzire tekintő barokk katolikus templomot. Az ótemetőben régi, faragott gótkeresztes sírkövek őrzik a német nemzetiségi múltat. A lakótelepet virágos parkok, tágas játszóterek létesítésével igyekszik önkormányzatunk még barátságosabbá tenni. A település kertvárosi részei egyre népszerűbbek azok számára, akik a nagyvárosi forgatagból kellemes, nyugodt lakókörnyezetre vágynak.
Ha az olvasó úgy érezte, hogy valamiféle bédekkerszöveget olvas, nem sokat téved: Budaörs honlapja köszönti így a világhálón szörfözőket. S bár a német nemzetiségi múlt már a beköszöntőben is hangsúlyosan említtetik, Wudersch őslakosai hasztalan próbálnák kinyitni ezt a szöveget németül: ez a szövegverzió egyelőre „nem aktív”. (Az angol nyelvű sem.) Ez persze lehet puszta átmeneti állapot is, gondolja az utazó – a valóság három dimenziójában bizonyára jobban megbecsülik az óvárosba tömörülő, településalapító svábságot. Ez a városrész ma már fizikailag is erősen „kisebbségben” van Budaörsön, ezért joggal feltételezhető, hogy a hagyományos településkép megmaradt elemeit féltve óvják a városatyák. A „falu” lakóinak egy része azonban efelől koránt sincs meggyőződve: a Templom térnek és környékének terítéken lévő rendezésétől azért ódzkodnak, mert attól tartanak: csorbul a tradicionális sváb jelleg, az észszerűsítés oltárán feláldozzák a régi „wuderschi” hangulatot is.
Pedig a honlap magabiztosan fogalmaz: „Városunk közlekedése, megközelíthetősége sokat javult a közelmúlt beruházásai révén. A kereskedelmi központok szolgáltatásait szívesen veszik igénybe a környező települések lakói is. Képviselő-testületünk fő feladatának tekinti, hogy Budaörs kellemes lakóhellyé váljék 24 ezer polgára számára, ugyanakkor mind több látnivalót és tartalmas élményt nyújtson a hozzánk érkezőknek.” E mondatokban pedig ott feszülnek az alapvető érdekellentétek is: mást szeretnének az őslakosok, mást a frissen betelepülők, mást a turisták, s megint mást a Budaörs területén fekvő bevásárlóközpontokba kiruccanók. Ezeknek az óriásüzleteknek az adója révén Budaörs az ország egyik legmódosabb városa lett – az elégedetlenkedő svábok és más „falubeli” nációk jelentős része azonban úgy ítéli meg, hogy az évi hétmilliárdból arányaiban keveset forgatnak vissza a voltaképpeni óvárosba.
A most aktuális szabályozási terv persze épp ezzel a területtel foglalkozik – csakhogy egyelőre nem sikerült azokat a félelmeket eloszlatni, miként sikerülhet megőrizni a békés kisvárosi hangulatot. Úgy tudják például, hogy a rendezési tervnek áldozatul esne az a tűzoltószertár, amely nem különösebben értékes épület ugyan, az őslakosokat mégis erős érzelmi szálak fűzik az önkéntes tűzoltóság e helybéli szentélyéhez. A szabályozási terv erősen érinti az egyházi és állami iskolák blokkját, a patikát, valamint a posta patinás épületét és annak használhatóságát is. Az 1-es főút áthalad az óvároson – ennek a körülbelül egy kilométeres szakaszát kívánja most rendezni az önkormányzat, de úgy, hogy a korábbi változatok osztott pályás elgondolása és beiktatott körforgalmai a hagyományokhoz ragaszkodó budaörsiek szerint megfosztanák a Templom tér környékét annak meghitt levegőjétől. Az igazsághoz tartozik, hogy a meghittség jó ideje már csak az emlékekben él: attól függően ugyanis, hogy mennyire dugul be az M7-es bevezető szakasza, a forgalom egy része rendre rázúdul a városra: az 1-es főutat afféle egérútként használják. Kétségtelen tehát, hogy valamit kezdeni kell az áldatlan helyzettel – az ördög azonban mindig a részletekben lakozik.
A tavaly májusban elfogadott településfejlesztési koncepció még azt is tartalmazta, hogy elsődleges szempont a kerékpárutak megépítése – ám ezen a szakaszon „hely hiányában” ez is elsikkadni látszik. Hely pedig az osztott pálya miatt nincsen: a két sáv közé három méter széles zöldsávot terveztek, s ez itt, ahol a Templom tér is lényegében csak a főutca kiszélesedése, indokolatlan luxusnak látszik. Az óvárosiak szívesen látnák errefelé az autósok helyett inkább a biciklis turistákat: úgy vélik, az idővel természetvédelmi területté is nyilvánítható Törökugratóhoz, illetve az egyelőre elhanyagolt állapotban lévő kőhegyi pincékhez erre vezethetne az útvonal, s a kétirányú kerékpárútnak köszönhetően akár szentendrei minőségű idegenforgalom is megvalósítható.
A sváb házak jellegének és a régi településszerkezet megtartásának persze nagy szerepe volna ennek a víziónak a valóra váltásában – mondja Herwerth Sándor, a német kisebbségi önkormányzat képviselője. A hagyományos, egyutcás község modellje viszont egyúttal nyomasztja is a várost. Az önkormányzat több ízben is kísérletet tett arra, hogy a főutcát kivetesse a főközlekedési útvonalakból – az 1-es főút nyugodtan kezdődhetne az M0-s után: így legalább az átmenő forgalom egy részétől mentesülne. A kilátásba helyezett halszálkás betonparkolók viszont nem az autóforgalom elterelését, hanem az ide vonzását szorgalmazzák. További gond, hogy a körforgalmak beiktatásával az érintett iskolákhoz csak igen bonyolult módon, egy irányból lehetne eljutni. A körforgalmak még inkább lelassítanák az átmenő autókat, nagyobb lenne a kipufogófüst, s még kerékpárral sem lehetne közlekedni. A bicikliellenesek azt mondják, hogy „akik autóval jönnek Budaörsre, úgysem pattannának biciklinyeregbe”, a biciklipártiak szerint meg „akik felülnének, azok sem mernek, mert nem biztonságos”. A tervezett szervizútról sem lehetne rendesen kifordulni, egyes szakaszai nem is használhatók, a szervizúttal kombinált kerékpárút pedig egyenesen életveszélyes – vélik az aggodalmaskodók.
Az útfelújítást senki nem vitatja, a mikéntjét igen. Ellenzik a sváb szokásoktól idegen szalagos beépítést a régi benyúló, tornácos házak ellenében. Sokán nem szeretnék, hogy a régi sváb tűzoltószertárból kávézó legyen, s hogy a Templom téri tömbben további üzletek nyíljanak. Sehol nincs annyi üzletközpont, mint Budaörsön, nem kell hát ide is még egy – mondják. Az itt élő csaknem ezer sváb család azt szeretné, ha nem itt, hanem inkább a Kőhegy felé forogna az idegen. Ebből a meggondolásból is a nyáron magánadományokból újjáépítik a kőhegyi kápolnát, s gondosan őrzik a júniusi passiójáték és a színpompás úrnapi virágszőnyeg tradícióját. A Templom téren ők, az őslakosok szeretnének sétálni. Ennek érdekében demonstrálni ugyan nem akarnak, de egy lakossági fórumot mindenképp szorgalmaznak.
A részletes tervek első változatait az illetékes önkormányzati bizottságok mindenesetre visszaadták átdolgozásra a tervezőnek. Csík Edina főépítész megerősítette: a kiviteli terv végső fázisába került, de most a bizottsági elnökökön és képviselőkön, valamint a koordinálással megbízott Lévay Ernő alpolgármesteren múlik, miként is alakul a Templom tér további sorsa. A településfejlesztési és vagyongazdálkodási bizottság hétfői ülésére napirendre tűzte a „Budaörs, Templom tér és környéke szabályozási tervéről és helyi építési szabályzatáról szóló rendelettel kapcsolatos törvényességi észrevételt”. Talán nem reménytelen, hogy Budaörsön Wudersch szempontjai is érvényesüljenek.