Iparoskételyek: törvénysértő képtelenség?

A bajok nem most kezdődtek. Mint a fotósok ipartestületének vezetője, Hámori Erzsébet sorolja: a piacon fellépő tőkeerős, nagy adókedvezményekkel dolgozó nemzetközi cégek a jó esetben mikrovállalkozónak tekinthető magyar fényképészeket gyakorlatilag tönkretették azzal, hogy mindenütt megjelentek: trafikban, virágüzletben, piacon, bevásárlóközpontban – ráadásul áron alul kínálva a szolgáltatást, mivel az óriáscégeknek még így is megérte.
A letarolt piac utolsó, apró morzsáit veszítjük most el – hangsúlyozza Hámori Erzsébet, aki maga is „az ipar kiváló mestere” cím tulajdonosa, így saját bőrén is érzékeli, mennyire szívesen jöttek az emberek igazolványképet csináltatni a szakképzett és gyakorlott fényképész kisiparosokhoz. Eddig. Március 1-jétől ugyanis az önkormányzatok okmányirodái csak a helyben készülő igazolványképeket fogadják el, a fényképész kisiparosok által készített fotókat visszadobják.
A szakemberek szerint nem csak az a baj, hogy az irodai alkalmazottak által, tehát szaktudást és szakértelmet nélkülöző módon készített igazolványkép rossz minőségű, hanem az is, hogy ezek a fotók nem felelnek meg a hatályos MSZ 16 970. számú magyar szabványnak. Mint állítják: az arc karakterét nem tükröző, életlen, homályba vesző, minősíthetetlen felvételek a hatóságok munkáját nem segítik, mert alkalmatlanok a hiteles azonosításra – hasznos lehet viszont az ügyeskedőknek, mert megkönnyíti a visszaéléseket.
A szakmai testület hetekkel ezelőtt levelet írt ez ügyben Lamperth Mónika belügyminiszternek, és a változást okmányirodájában már a miniszteri rendelet hatálybalépése előtt bevezető Belváros-Lipótváros polgármesterének, Steiner Pálnak. Ebben egyebek mellett leírják, hogy a rendelkezés három törvényt is sért: a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szólót (1996. LVII.), a fogyasztóvédelemről szólót (1997. CLV.), valamint a polgári törvénykönyv személyiségi jogok védelméről szóló paragrafusait. Válasz mindeddig sehonnan nem érkezett, bár érdeklődésünkre elmondták, hogy megkapták a beadványt, és foglalkoznak vele. Annyi mindenesetre kiderült – és ezt Bánhegyi Istvánné, az V. kerületi önkormányzat igazgatási osztályvezető-helyettese mondta el– , hogy az okmányirodákból mindezt másképp látják:
– Először is: így biztos, hogy senki nem ad be régi képet. Az pedig kifejezetten jó az ügyfélnek, hogy egy helyen el tud mindent intézni, például útlevélkészítésnél a nyomtatványtól az illetékbélyegig itt mindent megkap, most már a fényképet is, tehát szélesítettük a szolgáltatásaink körét…
– Hatezer forintért…
– Igen, de tíz évig érvényes. Az meg nem igaz, hogy ezek a fotók felismerhetetlenek, mert gyakran több közül választhat maga az ügyfél, de végül is ezek igazolványképek, nem pedig kiállításra készülő művészi fotók. Egyébként pedig, ha a méretbeli és egyéb feltételeknek megfelel, akkor esetenként elfogadunk hozott képet is. Tavaly a 3900 személyi igazolványunk közül 300-ba hozott fotó került.
Az ipartestület szakemberei azt szeretnék, ha nemcsak az okmányirodában készült képek közül választhatna a polgár, hanem minden esetben, a „piacon” is: hogy ott csináltathasson képet március elseje után is, ahol akar. A Belügyminisztériumba küldött beadványukból az is kiderül, hogy magát a szakmát mennyire súlyosan érinti az ügy: „A család- és vállalkozásbarát kormánynak nem lehet célja, hogy sok ezer fényképész kisiparos becsukja a boltját. Kinek jó az, ha a tönkrement fényképész nem fizet adót, és az adófizető polgárból szociális segélyre szoruló munkanélküli lesz, akinek még munkanélküli-segély sem jár, mert vállalkozóból lett munkanélküli? Nem lehet a kormány célja, hogy a külföldi óráscégek által megnyomorított magyar fényképész iparos, a kihalóban lévő magyar kézművesség egy csoportja végleg tönkremenjen, eltűnjön.”