Nem akármilyen jubileumra, hanem az Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham) németországi szervezetének századik születésnapjára gyűltek össze a minap Wiesbadenben az amerikai és a német üzleti élet jelesei. Miközben azonban a szónokok szívvel-lélekkel a kétoldalú kapcsolatok töretlenségéről biztosították egymást, a kulisszák mögött, az esemény színhelyéül szolgáló barokk palota gondosan feldíszített termeiben kétségek fogalmazódtak meg. Az üzletemberek ugyanis tisztában voltak és vannak azzal: Berlinnek az Irak elleni katonai készülődésben tanúsított különutas politikája, valamint az ebből fakadó német–amerikai feszültség kellemetlen következményekkel járhat. Már csak azért is, mert amerikai politikusok egy csoportja a napokban kereskedelmi bojkottal fenyegette meg a kerékkötőnek elkönyvelt Németországot és Franciaországot. Peter King republikánus képviselő például egyenesen így fogalmazott: „Támogatok mindent, ami úgy sérti őket, hogy nem sért minket.” Akadt, aki a francia bor és ásványvíz vásárlásától óvta honfitársait, s volt olyan is, aki a Németországban állomásozó amerikai csapatok részleges kivonását szorgalmazta.
Noha nem valószínű, hogy az ínyenc amerikaiak egyik pillanatról a másikra lemondanának a nemes beaujolais vagy éppen a gyöngyöző evian fogyasztásáról, az egyebek között hálátlansággal, ellenségességgel, vak csökönyösséggel és eltévelyedéssel vádolt két európai ország gazdasági vezetői a jelek szerint, ha nem is pánikba, de gondolkodóba estek. A tét nem kevés: Németország például – az International Herald Tribune minapi összeállítása szerint – tavaly 56 milliárd dollár értékű árut exportált az Egyesült Államokba, a behozatal értéke pedig elérte a 24 milliárd dollárt. Ezzel szemben az új szövetségesek között számon tartott Varsó exportja az elmúlt évben nem érte el az egymilliárd dollárt sem, a lengyel import pedig alig 620 millió dollárnyi amerikai áruval „dicsekedhet”. S jóllehet nem kevesen vannak, akik abban bíznak, hogy a „kegyvesztetté” vált Német- és Franciaország után az amerikai befektetők majd Kelet- és Közép-Európában találnak új otthonra, nem szabad vérmes reményeket táplálniuk. Amint Felix Rohatyn befektetési bankár és egykori párizsi amerikai nagykövet egy nyilatkozatában kifejtette: „Csodálatos, hogy magunk mögött tudhatjuk Lengyelország, Magyarország és Csehország támogatását, ám ugyanakkor irreális ennek a három országnak a gazdasági súlyát összehasonlítani Francia- és Németországéval.”
Bár az amerikai bojkott eleddig meglehetősen csekély méreteket öltött, az utóbbi napok nem voltak mentesek a kellemetlen pillanatoktól. A francia sajtok honlapja, a főként amerikai forgalomra építő fromages.com például több olyan feldühödött tengerentúli kereskedőtől kapott e-mailt, akik Párizs háborúellenes álláspontjára hivatkozva visszavonták megrendeléseiket. A francia borhivatal szóvivője nem tartja kizártnak, hogy a bojkott esetleges kiterjedésével a jövőben visszaesik a bordeaux-i és a burgundi amerikai eladása. A brit The Guardian tudni véli, hogy az Egyesült Államokban hamarosan olyan tévéreklámot sugároznak majd, amelyben a német autók – Audik és BMW-k – felvonulását ez a kérdés kíséri: „Valóban német autót akar vásárolni?” Bennfentesek tudni vélik, hogy a kétoldalú kapcsolatok romlásával akár nagy ipari szerződések is veszélybe kerülhetnek, és nem kizárt, hogy például a kormányzati támogatásban részesülő amerikai légitársaságok elállnak a francia Airbus vásárlásától.
Hírekben és rémhírekben tehát nincs hiány, a gazdasági élet szereplői mégis meglepően józannak tűnnek, mondván, a mostani válság sem lesz „rosszabb vagy jobb”, mint az ezt megelőzőek. A Franciaország és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi afférnak ugyanis (ha úgy tetszik) már történelme van. A francia ipar 1986-ban – amikor Párizs nem engedte át légterén a Líbia felé tartó amerikai repülőgépeket – már megtapasztalhatta, milyen az, ha Washington valamiért haragszik. Igaz, a „jégkorszak” mindössze pár hétig tartott, akárcsak 1995-ben, amikor a franciák felújították a nukleáris kísérleti robbantásokat.
Mindenesetre a „régi Európa” képviselői nem akarják megvárni, hogy a végletekig elmérgesedjék a helyzet: német gazdasági vezetők és politikusok a minap fizetett hirdetést tettek közzé a német Die Weltben és az amerikai The New York Timesban. Az aláírók úgy vélik: az amerikai és a német kormány között az iraki kérdésben tapasztalható nézetkülönbségek nem rombolhatják szét a két ország szövetségét, mert ez a barátság nemcsak a politika és a gazdaság érdekszövetsége, hanem értékközösség is egyben.
ÁGOTA Közösség
Nevelőszülőknél élő gyermekek gyűjtöttek meghatározó élményeket az ÁGOTA® Táborban
