Nem az olaj a lényeges Irakban

Az iraki rezsim és a tömegpusztító fegyverek miatt van szükség határozott fellépésre – nyilatkozta lapunknak adott interjújában Nigel Thorpe, Nagy-Britannia budapesti nagykövete, aki tagadta, hogy ennek köze lenne az országban lévő olajkincshez. Elismerte, hogy az általa vezetett diplomáciai képviselet szerepet játszott a „nyolcak levelének” előkészítésében, ugyanakkor tagadta, hogy azt titokban tartották volna. Mint mondta, azokat a kormányokat keresték meg, amelyekről tudták, hogy gyorsan képesek csatlakozni az állásfoglaláshoz.

Miként látja az euroatlanti kapcsolatok jövőjét, tekintettel arra, hogy az iraki kérdés alapvető különbségeket tárt fel nemcsak az óceán két partja között, hanem Európán belül is?
– Úgy vélem, az Európa Tanács minapi ülésére kell utalnunk, amely jelezte, hogy a nemzetközi közösségen belül krízishelyzet alakult ki az iraki kérdésben. Aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy miként kezeljék ezt a válságot, mit tegyen a Biztonsági Tanács. Mindazonáltal rendkívül biztató, hogy olyan álláspontra tudtak jutni, amely nyelvezetében szilárdan alátámasztja a Biztonsági Tanács 1441-es határozatát.
– Az álláspont nyilvánosságra hozatalát követő Chirac-beszéd azonban jelezte, hogy a jövő sem lesz problémáktól mentes.
– Jacques Chirac úgy nyilatkozik, ahogy szándékában áll, ám úgy gondolom, ennél sokkal fontosabb: ő maga is aláírta a nyilatkozatot. Nem szabad megengedni ugyanakkor, hogy a figyelem elterelődjön a lényegi kérdésekről.
– Nem gondolja, hogy a „nyolcak levele” és az általa illusztrált véleménykülönbségek hosszú távon elejét vehetik a hathatós európai egyesülésnek?
– A „nyolcak levele” rendkívül fontos és szükséges kinyilatkozás volt, amely megmutatta, milyen széles körű az összefogás Európában az iraki kérdéssel kapcsolatban. Ugyanakkor megerősítette az ENSZ tekintélyét, és síkraszállt az európai–amerikai kapcsolatok mellett.
– Sokak szerint azonban a mód, ahogyan ezt a levelet megírták, nem volt éppen szerencsés. Az unió görög elnöksége például csak az Athénban tárgyaló magyar miniszterelnöktől szerzett tudomást a létezéséről. Előzetesen miért nem ismertették minden uniós tagállammal a levél megírására irányuló szándékot? Miért tartották titokban?
– Nem tartottuk titokban. Rendkívül nehéz lett volna Görögországnak aláírnia ezt a levelet, hiszen éppen elnökséget gyakorol az EU-ban. Másrészt nem volt elég idő arra, hogy mindenkit megkeressenek. Őszintén szólva azokat közelítették meg, akiktől várható volt, hogy gyorsan képesek csatlakozni ehhez az állásfoglaláshoz. A szándék az volt, hogy megmutassák: Európában létezik egy olyan csoport, amelyik hisz az ENSZ autoritásának szükségességében. A levél egy lépcsőfok volt abban a diplomáciai erőfeszítésben, amelyben a minap elérkeztünk odáig, hogy a tizenötök egyetértettek a levélben foglaltakkal.
– Mégis, ön szerint Magyarországot miért hívták meg a levél aláírói közé? Beavatna minket abba, hogy ön, illetve a brit nagykövetség milyen szerepet játszott abban a kommunikációban, amely előkészítette ezt a diplomáciailag rendkívül jelentős lépést?
– Természetesen szerepet vállaltunk, hiszen a kapcsolattartás a feladatunk. Megbíztak azzal, hogy vegyük fel a kapcsolatot a Miniszterelnöki Hivatallal az ügyben, ezt teljesítettük is, hiszen ez a munkánk. Magyarországra azért esett a választás, mert NATO-partner, tagjelöltje az Európai Uniónak, szerepet játszik a nemzetközi közösségben, és úgy gondolom, a két miniszterelnök jól megérti egymást.
– A történések megítélésében mindazonáltal nem hagyható figyelmen kívül, hogy a kormányok hivatalos álláspontja jelentősen eltér a közvéleményétől. Miért?
– Nem szeretnék találgatásokba bocsátkozni, de talán szerepet játszik ebben az, hogy Irak messze van, míg a volt Jugoszlávia itt van a szomszédban. Másodsorban azt hiszem, keményebben kell dolgoznunk azért, hogy a tényeket bemutassuk a közvéleménynek, hogy javítsunk a kommunikáción. A bizonyítékok világosak, de természetes az is, hogy az emberek ellenérzéssel viseltetnek a háború iránt. Ha katonai akcióra kerülne sor, azt igazolnunk kell. Vannak pillanatok, amikor a politikusoknak a közvéleménnyel szemben kell haladniuk. Vezetniük kell, nem pedig hagyniuk, hogy vezessék őket. Tony Blair szerint ez egy ilyen pillanat.
– Népszerű vélekedés, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia tervei mögött az iraki olaj húzódik meg. Miként cáfolná ezt az állítást?
– Az Öböl-háború óta a világ csak kismértékben függ az iraki olajtól. A tömegpusztító fegyverek jelenléte és Szaddám Huszein törekvése ezek előállítására, valamint uralkodásának módja adja az okot az igazi aggodalomra. Ennek semmi köze az olajhoz.
– Vita van arról is, hogy a jelenlegi rezsimmel vajon elérhető-e a lefegyverzés. Elképzelhető, hogy követni fogják a nemzetközi közösség utasításait?
– A 1441-es határozat a lefegyverzésről szól, nem a rezsim elmozdításáról. Lehet azonban, hogy a kettő csak egyszerre működik majd. Pillanatnyilag azonban kizárólag Szaddám Huszeintől függ, hogy végrehajtja-e a határozatban foglaltakat. Van egy esélye, ám már nem sok ideje maradt.