Növelni kell a kkv-k támogatását

Meghatározó fontosságú a magyar gazdaság jövője szempontjából, hogy a gazdaságpolitika a következő években folyamatosan törekedjen az ország kutatási-fejlesztési (k+f) ráfordításainak jelentős emelésére. A minimális cél az, hogy 2004–2005-re elérjük az unió jelenlegi átlagát, vagyis a GDP két százalékát fordítsuk erre a területre. Hosszú stagnálás után Magyarországon 2000-ben, a polgári kormány intézkedéseinek hatására kezdtek el érezhetően növekedni a k+f támogatások. Aránya ekkor a GDP 0,68 százalékáról egy év alatt 0,82 százalékra emelkedett.

Világszerte egyre kiemelkedőbb szerepet játszanak a rendkívül kreatív és innovatív kis- és közepes vállalkozások (kkv) a gazdaság minden területén, így a foglalkoztatásban is. Ez azért is jelentős, mert a fejlett országokban az innovációból származik a GDP növekedésének 65–80 százaléka. Miközben a kkv-k a k+f kiadások 15-20 százalékát biztosítják, ezek a cégek fejlesztik ki a legfontosabb tudományos és technológiai újdonságok 65-70 százalékát – tudtuk meg Pakucs Jánostól, a Magyar Innovációs Szövetség elnökétől. Mint mondta: az utóbbi 20-30 évben a fejlett országokban már szervezetten kísérik figyelemmel a kkv-k helyzetét, teljesítményeik alakulását, és számos programmal segítik a nagy cégekkel szembeni versenyhátrányaik ellensúlyozását. A kelet-közép-európai és kiemelten a magyar kis- és középvállalkozói szféra fejlődése ugyanakkor nem követte a nemzetközi trendeket. Érdemi változás csak a nyolcvanas évek végén, a rendszerváltozás idején volt.
Pakucs János szerint Magyarországon meglehetősen ellentmondásos a szféra helyzete. Az utóbbi években több kutatás is foglalkozott azzal, hogy feltárja a szektor helyzetét, tanulmányozza a vállalkozók lehetőségeit és problémáit. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) a nemzetközileg elfogadott módszer szerint csak a kkv-k GDP-növekedéshez való hozzájárulását számolja, amelynek aránya némileg meghaladja az ötven százalékot. Bár a kkv-tábor fejlődésének, innovációjának támogatása minden kormány programjában szerepelt, sem a szektor korszerűségével és dinamizmusával, sem a központi támogatások hatékonyságával nem lehetünk elégedettek. Ugyancsak keveset lehet tudni az érintett kisvállalkozások innovációs szerepéről. Nem sikerült felgyorsítani a leginkább problematikus vállalkozásoknak helyet adó és egyre inkább leszakadó észak-magyarországi és dél-alföldi régiók felzárkózását sem.
Ennek ellenére a magyar kkv-szféra közelmúltbeli fejlődése vitathatatlan – emelte ki Pakucs János. Igaz, hogy érdemi változást hosszú stagnálást követően csak 1999 után tapasztalhattak: ekkor a polgári kormány intézkedéseinek hatására a k+f ráfordítások aránya jelentősen megemelkedett. A rendszerváltozás előtt 300-400 ezer kisiparos, kisszövetkezet, tsz-melléküzemág és gazdasági munkaközösség létezett az országban. A rendszerváltozás után életbe lépő társasági és egyéni vállalkozói törvények, valamint a privatizáció hatására érdemi változás indult el az egész gazdaságban. Ma már a bejegyzett cégek száma jóval meghaladja az egymilliót, közülük csaknem 850 ezer valóban működik is, s ez az alig ezer nagyvállalat kivételével mind mikro-, kis- és közepes vállalkozás. A száz lakosra jutó vállalkozások száma meghaladja a fejlett országokban kialakult szintet. Igaz, hogy a magyar kis- és közepes vállalkozások nagyság szerinti szerkezete nem kedvező, a cégek többsége (64 százaléka) alkalmazott nélküli, kényszerből alakított, úgynevezett önfoglalkoztató vállalkozás. A leginkább dinamikus és innovatív, néhány alkalmazottat foglalkoztató cégek száma viszont lényegesen alacsonyabb a kívánatosnál. E cégek foglalkoztatottsági szerepe világszerte, így Magyarországon is meghatározó. Ez a szféra adja az EU-ban a munkahelyek 66, nálunk pedig 67 százalékát. Nem kevésbé jelentős a cégek teljesítménye sem. A KSH becslései szerint a kis cégek adják a GDP 42, a közepesek a 15 százalékát. Nagy gondot jelent azonban, hogy tőkeellátottságuk sokkal kedvezőtlenebb, mint a nagyvállalatoké. A tőkekiegészítés terén több mint egyharmaduk alapvetően csak a saját profitjára számít.
Pakucs János a szektor meghatározó gazdasági jelentősége miatt alapvetőnek nevezte, hogy növelni kell a kisvállalkozások központi támogatását. Sajnos a Nemzeti fejlesztési terv sem ígér gyors javulást. Éppen ezért kiemelkedő fontosságú egy egységes, kormányzati szintű kkv-fejlesztési terv. Csak a céltudatos munka és az alulról építkezés vezethet eredményre. A szellemi tulajdon védelme és kihasználása, valamint az innováció ösztönzése lenne a legfontosabb.
Nyilvánvaló ugyanakkor az is, hogy mind a magyar innováció, mind a kkv-politika elképzeléseit hozzá kell illeszteni az EU-integráció perspektíváihoz. Abból kell kiindulni, hogy az EU a versenyképesség megőrzéséért tudásalapú társadalmat kíván felépíteni. A „barcelonai csúcs” 2002 márciusában úgy határozott, hogy 2010-re a tagállamok k+f ráfordításainak el kell érniük a GDP három százalékát. Jelenleg Magyarországon ez az arány egy százalék körüli, vagyis bőven van még mit tennünk.
A kormányzatnak azonban sajnos még mindig nincs egységes koncepciója, támogatási rendszere, s a reményt csak az innovációs törvény mielőbbi kidolgozása és elfogadása jelentheti.
***
Eddig jelentősen növekedtek a k+f támogatások. Magyarországon a kutatási-fejlesztési ráfordítások az 1990-es évek jelentős visszaesése után 2000-ben a polgári kormány intézkedéseinek hatására kezdtek el érezhetően növekedni. Aránya ekkor a GDP 0,68 százalékáról egy év alatt 0,82 százalékára emelkedett. A ráfordítás 78,2 milliárd forintról 105,4 milliárd forintra növekedett, majd 2001-ben már elérte a 140 milliárd forintot, ami a GDP 0,94 százaléka. A támogatások növekedésével az innovációs ráfordítások GDP-hez viszonyított aránya a múlt év végére már meghaladta az egy százalékot. A polgári kormány által készített, hosszú távú tudománypolitikai koncepció hatására beinduló fejlődés alapján a szakemberek 2004–2005-re a k+f támogatás terén már a GDP két százalékával számoltak, ami az uniós országok mai átlaga. Kérdés a jövő szempontjából, hogy a jelenlegi kormány mennyire tartja fontosnak, és milyen mértékben biztosítja az innováció további támogatását.