Odafönt a Rend

Borzalmasan utálom, amikor a napirend előtt bejelentkező képviselő kollégát megelőzi egy másik, hajbokrétát tol előre, könnyed csevejt gerjeszt, csücsörít keveset, majd arról tájékoztat, hogy egy irányban hat a mi Istenünk.
Ne hülyítsük egymást, gyerekek, az Istenért!
Odafönt van a Jóisten, elég egy pillantás fölfelé (ott van a Jóisten), aki nem veszi észre, úgy bunkó, ahogyan eltervezték. Csücsöríteni kell, meg a hajbokrétákat előrébb tolni, ennyi az egész.
A Jóisten biztosan egy irányban hat. Élünk és meghalunk, rövid a lét. Csücsöríteni kell, ez a tovább élés záloga. Mondom, odafönt van a Jóisten meg az ő földi helytartója, Jézus Krisztus a Golgotáról, keresztfák állnak tőle jobbról, balról. Nemsokára feltámadunk, lüktetni fog kezünkben a Biblia, templomok épülnek, végvárak szaporodnak. Megy tovább az élet.
Odafönt van a Jóisten. A Rend.
Ne hülyítsük egymást, gyerekek, az Istenért!
Bárhogyan is van, a képviselő kolléga megelőzi a másikat, hajbokrétát tol előre, könnyed csevejt gerjeszt, csücsörít keveset, majd arról tájékoztat, hogy egy irányban hat a mi Istenünk.
Élünk és meghalunk, csücsöríteni kell, ez a tovább élés záloga. Lehetünk. Leszünk. Odafönt van a Jóisten. A Rend.
Nem csevej kell meg csücsörítés, emberek, hanem szó, amely elér hozzánk, ránk tapad. Eggyé lesz velünk. Ugyanott lesz a kálváriánk, ahol akkor volt…
Eggyé leszünk. Maradunk. A világ egy forgalmas utca, tessék nézni a jelzőlámpákat. Emitt zöld, amott piros. Néha sárgára vált. Odafönt a Rend.
Meghalt a Szódás Sanyi.