Törökország a kínpadon

Jóllehet, az utóbbi néhány napban a világ közvéleménye inkább csak a török kívánságok miatt önmagával meghasonlott NATO-ra figyelt, lehetetlen nem belátni: a legnehezebb helyzetben mégiscsak Törökország van, s vesztenivalója is van bőven.

Már nem lehet semmi kétsége Ankarának afelől, hogy az Irak elleni hadjárat rövidesen megkezdődik, ahogyan afelől sem, hogy valamennyi NATO-tagállam közül elsőnek őt „csapja” meg a háború szele. Tisztában van azzal is, hogy sokat veszíthet ezzel a háborúval. Legnagyobb félelme az, hogy a kurdok, akikre Szaddám Huszein hátában az USA támaszkodik, most végre megszolgálják egy saját állam vagy legalább egy autonóm tartomány létrehozását. Ez óhatatlanul felerősíti majd saját kurdjainak szeparatista törekvését, ami ellen Törökország már évtizedek óta hadakozik. Nem sokkal marad el e mögött a várható gazdasági veszteségek felett érzett aggodalom sem. Ankara immár két éve küzd gazdasági-pénzügyi válsággal, s az Egyesült Államok eleddig nem volt túl bőkezű szövetségesével: kieszközölte ugyan a Nemzetközi Valutaalap rekordméretű hitelét, amivel még inkább függővé tette Törökországot, de nem sietett például beváltani az első Öböl-háború gazdasági veszteségeinek kiegyenlítésére tett ígéretét.
Miután most sokkal rosszabb helyzetben van, Ankara világosan látja, hogy előbb-utóbb engednie kell az amerikai nyomásnak, s hozzá kell járulnia nemcsak a területén lévő NATO-támaszpontok kibővítéséhez, illetve az ennek végrehajtásához szükséges amerikai kontingens beengedéséhez az országba, hanem ahhoz is, hogy Amerika, több tízezer katonával török területről indítson támadást déli szomszédja ellen, aminek beláthatatlan következményei lehetnek a török kapcsolatokra a mozlim világgal. Az ankarai vezetés elhatározta tehát, hogy jól megkéri az árát közreműködésének. A hónapok óta tartó nagy alkudozásban szerette volna elérni, hogy az USA hozzájáruljon a török fegyveres erők és bázisaiknak korszerűsítéséhez is, a háborút követő béketeremtő akcióban való török részvétel költségeinek fedezéséhez, sőt, még azt is, hogy a „hóna alá nyúljon” a gyengélkedő török gazdaságnak. Vállalkozásában nem is volt teljesen sikertelen, hiszen a kezdetben felajánlott ötmilliárd dollárról az összeget sikerült tizenötmilliárdra feltornászni. A korábbi rossz tapasztalatok alapján azonban Ankara szeretné bebiztosítani magát, hogy ezt az összeget valóban meg is kapja, a garanciákat azonban szövetségese szűkebben méri, mint az ígéreteket.
Törökország a nem anyagi természetű amerikai ígéretekben sem bízik túlságosan. Így például abban, hogy a háború után nem jön létre önálló kurd állam. Arra az esetre, ha kurd paramilitáris erők mégis el akarnák foglalni az olajban gazdag észak-iraki Moszult és Kirkukot, fenntartotta magának a jogot arra, hogy katonai eszközökkel akadályozza meg. A biztonság kedvéért háromszor annyi – 120 ezer – katonát szándékozik Észak-Irakba küldeni, mint amennyit az USA. Török lapértesülések szerint mintegy 70 ezer fő már a helyszínen van. Amerika eközben kínosan ügyel arra, hogy szövetségesét tisztességes szándékairól meggyőzze: így például hivatalosan is tájékoztatta arról, milyen kiképzéssel és fegyverekkel látta el a kurd milíciát, amelynek 80 ezer tagjából közel 40 ezer szorosan együttműködik majd a török csapatokkal a jelenlegi iraki rezsim megbuktatásában, és külön teamet állított fel, amelynek egyetlen feladata a törökök és a kurdok közötti bizalom erősítése. Az „átláthatóság” jegyében egészen odáig ment, hogy kiszivárogtatta: az olajban gazdag északi részt Szaddám megbuktatása után a török csapatoknak adná át ellenőrzésre. Ugyanakkor már közkézen forognak a független kurd államot feltüntető térképek, ami nem járul hozzá a törökök bizalmatlanságának legyőzéséhez. A háborút 90 százalékban ellenző lakossággal a hátában a török parlament a múlt héten mégis megszavazta az amerikai kívánságok egy részének – egy 10 ezer fős amerikai csapatkontingens törökországi telepítésének – teljesítését. Egészen biztosan rövidesen megszavazza a többit is, ami egyelőre beláthatatlan következményekkel járhat.