Ünneprend

Visszakerül-e a Szent Korona a Magyar Nemzeti Múzeumba, ahol a kormánypártiak közül sokan látnák szívesen, esetleg a Várba költözik, a Sándor-palotába? Marad-e a korona képe a nemzeti címeren, vagy elvetjük mint történelmileg elavult szimbólumot? Mindezekről, a pártpolitikai rendezvények lehetséges színtereiről, valamint az egyházi ünnepek rendjéről egy nemrégiben alakított szakértői bizottság készül dönteni.

Jó lenne derűlátónak lenni, csakhogy nehéz a jelenlegi politikai hangulatban, amikor sokan érzik, hogy a hatalmon lévőket irritálják a nemzeti jelképek. Nemegyszer elhangzott, hogy a Szent Korona nem a Parlamentbe, hanem leltári tárgyként a többi régiség közé, a múzeumba való. Sok gúnyt és támadást kellett az Orbán-kormánynak elviselnie, amikor átszállították a koronát a törvényhozás házába. Nem győzte meg a gúnyolódókat és kétkedőket az sem, hogy látogatók ezrei álltak sorban, hogy új, immáron méltó helyén láthassák nemzeti ereklyénket. Lesz-e újabb koronamenet, kérdezik azok, akik úgy érezték néhány éve, hogy helyes döntés volt a korona áthelyezése.
A kormány ez év szeptemberében szakértői bizottságot állított fel, hogy tagjai javaslatokat dolgozzanak ki „a magyar nemzetet és államot megjelenítő intézmények és jelképek megnevezésének, elhelyezésének, a nemzeti és állami ünnepek és protokoll szabályainak, valamint a nemzeti és állami jelképek és ezek használatának rendszerezett áttekintésére, továbbá a történelmi hagyományokat, a magyar kultúrát, az államhatárokon belül és kívül élő magyar nemzet és a Magyarországon élő nem magyar nemzetiségek kötődését erősítő, a különböző társadalmi csoportok, civil szervezetek ez irányú törekvéseit befogadó, az emberi szokásokkal összehangolt rendszerbe illeszkedő javaslatok kidolgozására”.
Igencsak bonyodalmas felfejteni e szöveg értelmét, mivel az éppoly dodonai, mint a kormány nem egy ígérete, szándéka. Nyilvánvaló, hogy a lényeg ebből még nem látszik. A Miniszterelnöki Hivatal hatáskörébe utalt bizottság elnökévé a Magyar Tudományos Akadémia volt elnökét, a történész Glatz Ferencet nevezték ki. Az elnök az általa főszerkesztett, nagy tekintélyű történelmi folyóirat, a História legújabb számában Rendszerváltásról, konszolidációról, állami-nemzeti szimbólumainkról című cikkében fejti ki részletesebben, mivel is hivatott foglalkozni az új szakértői bizottság. Többek között ezt írja: „A rendszerváltás folyamata soha nem receptek vagy »menetrend« alapján halad előre. Magyarországon sem. Sok a rögtönzés… Az egyértelmű szabályozás nemcsak korlátozás, hanem a szabadság feltétele is… A rendszerváltozás folyamatában újra kell gondolni nézeteinket államról, nemzetről, egyén és állam viszonyáról… A szabályozottság: a kötelmek és szabadságjogok biztosítása. Az egyén tudja – legyen szó állampolgári, nemzeti, világnézeti, pártpolitikai identitásról –, milyen kötelmeknek kell eleget tennie, hogy »jó állampolgár« lehessen – de akkor azután senkinek nincs joga informálisan ezt elvitatni tőle, netán lehazaárulózni. Tudja, mi a követelménye annak, hogy jó magyar lehessen – de akkor senkinek nincs joga saját magát magyarabb magyarnak nevezni, és neki nincs joga a másikat lenacionalistázni, és így tovább…”
Nehéz elképzelni, hogy akár a legeredményesebb bizottság képes lehet olyan rendet javasolni a mai helyzetben, mely megakadályozza a szabad véleménynyilvánítást, de a felvezetésből is érezhető, hogy itt többről lesz szó a jövőben, mint értelmiségiek békés kiegyezéséről. A felsorolt témák ugyanis, melyek alább következnek, gyanakvást ébreszthetnek, hogy valójában politikai beavatkozás készül. „A szakértői bizottság – írja Glatz Ferenc – hat témában dolgoz ki alternatív álláspontot: 1. Az állami és nemzeti – politikai, kulturális – intézmények elhelyezése. 2. Az állami, nemzeti, társadalmi, egyházi ünnepek rendje. 3. A szorosabban vett állami-nemzeti jelképek megnevezése és használata: címer, zászló, himnusz. 4. Kitüntetések. 5. Az önkormányzatok és az ország megjelenítése. 6. Az állami, nemzeti, egyházi, pártpolitikai rendezvények lehetséges színterei, a rendezők kötelezettségei.
Ha közelebbről vizsgáljuk e hat pontot, bizony van min elgondolkodnunk. Például azon, mi köze van egy kormány által életre hívott bizottságnak az egyházi ünnepek rendjéhez, amelyeket a rendszerváltoztatás legfeljebb ha visszahozott az illegalitásból, ám szabályaik, liturgiájuk és ünnepi rendjük évezredek alatt formálódott. S vajon szabályozni kell-e a himnusz, pontosabban a Himnusz státusát, használatát? Vagy van-e értelme azon vitázni, milyen legyen az önkormányzatok megjelenítésének rendje akkor, amikor már a legkisebb falu is elkészült a címerével? S végül, de nem utolsósorban mit jelent az, hogy a nemzeti, egyházi, pártpolitikai rendezvények lehetséges színterei? Csak nem azt, hogy az állam szabályozná, kinek, melyik politikai vagy társalmi formációnak hol szabad ünnepelnie, összegyűlnie?
Most még csak a kérdések sorakoznak. Informális forrásokból, tehát magánbeszélgetések alapján tudható, hogy Glatz Ferenc többször határozottan kijelentette, a Szent Korona marad a helyén, a Parlamentben. S ismeretes azok névsora is, akiket konzultánsként eredetileg felkért a kormánybizottság a majdan készülő dolgozatok véleményezésére. A huszonötös listán szerepel egyetemi tanár (Bori Imre, Bíró Zoltán, Nemeskürty István, Deák István), egyházi vezető (Bölcskey Gusztáv, Szebik Imre, Schőner Alfréd, Schweitzer József), író (Csoóri Sándor, Kalász Márton, Esterházy Péter, Sütő András), filmrendező (Jankovics Marcell, Szabó István), zeneszerző (Petrovics Emil), színész (Kállai Ferenc), vatikáni nagykövet (Erdődi Gábor), volt köztársasági elnök (Göncz Árpád), akadémikus (Berényi Dénes, Kulcsár Kálmán, Marosi Ernő), szobrász (Varga Imre), nyelvész (Grétsy László), valamint a hazai kisebbségek képviseletében Jakab Józsefné és Manherz Károly. Figyelemre méltó, hogy a magyar katolikus egyház képviseletére első körben nem kértek fel senkit.
Hogy e névsorból valóban lesz-e bizottság, az majd elválik. Mostanáig egyetlen előterjesztés készült el, szerzője Katona Tamás történész, aki a magyar kitüntetések rendszerét tekintette át. Javaslatában új motívum a Szent István-rend, alternatívaként a Kossuth-rend megalapítása, illetve háború előtti magyar kitüntetések felélesztése. A felkért szakértők névsora ez esetben már eltér az eredetitől, így nyilvánvaló, hogy a forma, a döntéshozatal rendje időközben alakul.
A témaköröket feldolgozó hat tanulmánynak szeptember végére kell elkészülnie. Addigra egyértelművé válik „hagyomány” és „korszerűség” viszonya.

A magyar államalapítás millenniumi évének kezdetén, 2000. január 1-jén átszállították a Szent Koronát az Országház épületébe