A Pentagon szürke eminenciása

Egy héjával kevesebb – mondják a cinikusok, és igazuk is van, meg nem is: lemondásával Richard Perle ugyanis nem vissza, csupán a háttérbe vonult. Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter tanácsadó testületének eddigi vezetője – akinek döntő szerepe volt az Irak elleni támadás megindításában, sőt, egyes vélemények szerint a háború egyenesen az ő forgatókönyve szerint zajlik – azután kényszerült felállni székéből, hogy üzleti kapcsolatai felvetették az összeférhetetlenség gyanúját. Az Egyesült Államok egyik legbefolyásosabb embereként is emlegetett Perle lépését azzal indokolta, hogy olyan időben, amikor „az ország háborúban áll, és az amerikai katonák életüket kockáztatják a szabadság védelméért és Irak felszabadításáért” a személyét övező vitával nem akarja a minisztert megterhelni. Kétségtelen, hogy döntésével oszlopos tagját vesztette el a háború hangadóinak számító Rumsfeld–Wolfowitz–Cheney–Perle-négyesfogat, ám a jelek szerint a védelmi miniszter ragaszkodik munkatársához. Ezt mutatja az is, hogy Rumsfeld kérésére Perle továbbra is tanácsadóként kamatoztatja tudását a Pentagonnál.
A „sötétség hercege”, keményvonalas antikommunista, a neokonzervatívok meghatározó alakja – se szeri, se száma az utóbbi években, évtizedekben Perle-re aggatott címkéknek (bár az igazsághoz tartozik, hogy ő valószínűleg ezek közül egyiket sem bánja). A kiváló stratéga hírében álló Perle karrierje a hetvenes években kezdődött, majd Ronald Reagan elnöki tanácsadójaként érte el (egyik) csúcspontját. A fegyverzetkorlátozási szerződések ellenzőjeként egyébként ekkor kapta a „sötétség hercege” gúnynevet. pentagonbeli tapasztalatait regényíróként is kamatoztatta Hard Line című könyvében. A hidegháború idején játszódó történet hőse a védelmi minisztérium alkalmazásában álló Michael Watermann (akit a Perle-t ismerők szerint a szerző saját magáról mintázott) egymaga próbálja megakadályozni a honi liberálisok és a szovjetek összejátszását. „A nyolcvanas évek végén írt könyvében Richard Perle egyébként így jellemzi ezeket az időket: „A tudás hatalom volt. Minél többet tudtál, annál inkább kiterjeszthetted birodalmadat vagy érvényesíthetted politikai programodat. Vagy akár mind a kettőt.” (Bírálói szerint Perle több mint egy évtizeddel a regény megjelenése után is tartotta magát a fentiekhez.)
A férfi számára a Clinton-éra alatt nem termett babér, ám az ifjabb Bush hatalomra kerülése után nem sokkal, 2001 júliusától már a Pentagon kulcsfontosságú tanácsadó testületét vezette, egészen mostanáig. Nagy szerepe volt a terrorizmus, majd a Szaddám Huszein elleni háború tervének elkészítésében is, és nem titok az sem: egyike volt azoknak, akik vehemensen ellenezték, hogy Irak ügye az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé kerüljön. Perle azonban még ennél is tovább ment. Az egykori tanácsadó ugyanis alig néhány napja még úgy fogalmazott, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete felesleges, és többé nincs abban a helyzetben, hogy gondoskodjon a XXI. század biztonságáról. Perle-nek nem voltak kétségei a háború jogosságát illetően, és meggyőződése volt, hogy a katonai akció csak az Egyesült Államok győzelmével érhet véget. Csupán azt fájlalta, hogy a támadásra nem korábban került sor.