Ankara ellenáll a nyomásnak

Irak tegnap megsemmisített újabb hat asz-Szamúd–2 rakétát, de jelezte, hogy leállítja ezt a tevékenységét, ha továbbra is háborús előkészületek jeleit tapasztalja Washington részéről. A rakétákat a Bagdadtól északra lévő at-Tadzsiban semmisítették meg; erről Amer asz-Szaadi tábornok, az iraki elnök tanácsadója számolt be.

Az iraki fővárosban tartott vasárnap esti sajtóértekezletén a tábornok bejelentette azt is, hogy használhatatlanná tettek egy olyan berendezést, amelyet rakéták előállításánál alkalmaztak.
Eközben az ankarai törvényhozás szombaton nem hagyta jóvá az amerikai csapatok törökországi állomásoztatását egy iraki háború esetére: a jóváhagyáshoz ugyanis nem volt meg a szükséges abszolút többség. A török parlament zárt ülésén 264 képviselő támogatta az erre vonatkozó előterjesztést, 251 ellene szavazott, míg 19 honatya tartózkodott.
Ha az amerikai hadsereg gyors és döntő győzelmet arat is Irakban, az Egyesült Államok valós problémái a tűzszünet napján kezdődnének – áll az egyik vezető londoni politikatudományi elemző csoport terjedelmes jelentésében. A Királyi Külügyi Intézet szakértői szerint már az idősebbik Bush elnök környezete is azért döntött úgy 1991-ben, hogy a hadsereg ne vonuljon be Bagdadba, mert semmiképp sem tartották kívánatosnak, hogy Amerika belekeveredjen az iraki politikába. A várható katonai konfliktusról az elemzők azt írták, hogy az rövid – 1–3 hetes –, de intenzív légiháborúval indul, és ezt követi, esetleg kíséri egy 350 ezer fős szárazföldi és légi bevetésű haderő inváziója Törökország és Kuvait felől
*
Teljes megrökönyödéssel fogadták az amerikai külügyminisztérium tisztségviselői szombaton azt a hírt, hogy a török parlament mégsem járult hozzá amerikai csapatok törökországi állomásoztatásához egy Irak elleni háború esetére. Az amerikai külügyi tisztségviselők mindazonáltal jelezték, hogy a történtek után „többé nem érvényes” az az előre elkészített nyilatkozattervezet, amelyben Washington „forrón üdvözölte” volna az ankarai döntést és „dicséretét fejezte (volna) ki a török kormány bátor vezetésének”. A török parlamenti jóváhagyás kulcsfontosságú a washingtoni katonai tervezők számára: az amerikai csapatok Törökországba vezénylésével északi frontot nyithatnának Irak ellen (a várhatóan délről előrenyomuló fő inváziós erők mellett). Az Egyesült Államok jelentős nyomást gyakorolt Ankarára a csapatállomásoztatás engedélyeztetése végett, amelyért 6 milliárd dolláros gazdasági segélyt is ajánlott.
Elutasították az Irak elleni háborút az Arab Liga tagországainak állam- és kormányfői. A szervezet szombati, az egyiptomi Sarm es-Sejkben tartott csúcstalálkozóján elfogadott zárónyilatkozatukban az állam- és kormányfők elutasították azt is, hogy részt vegyenek bármilyen Irak elleni katonai támadásban, s a válság békés megoldását sürgették. Az Egyesült Államok egyik legfőbb közel-keleti szövetségesének számító Szaúd-Arábia külügyminisztere figyelmeztetett arra, hogy egy Irak elleni háború káoszt okozhat az öböl térségében, és károkat okozhat minden részt vevő félnek, beleértve az Egyesült Államokat is.
A nyugati és az arab–muzulmán világnak nem sorsa, hogy háborúzzon egymással – jelentette ki Jacques Chirac francia köztársasági elnök szombaton, algériai látogatása előestéjén, az algériai televíziónak adott nyilatkozatában. Háromnapos hivatalos látogatását megelőzően a francia államférfi a nyugati és az arab–muzulmán világ közötti „kiegyensúlyozott, igazságos, a tiszteleten alapuló” kapcsolatért emelt szót.
George Bush amerikai elnök szombaton elismerte, hogy nehéz feladat lesz helyreállítani a demokráciát Irakban, mindazonáltal ezt olyan feltételnek tartotta, amelyre szükség van az Egyesült Államok biztonságának szavatolásához. Bush szokásos heti rádióbeszédében hangsúlyozta: nehéz lesz a szabadságjogok érvényre juttatását elősegíteni egy olyan országban, amely az elmúlt harminc évben a diktatúra és a titkosrendőrség árnyékában, belső megosztottság és háborús viszonyok közepette élt.
Tony Blair brit kormányfő közölte, hogy csak olyan háborúba küldene brit katonákat, amelyet erkölcsileg megalapozottnak tart. Vasárnapi londoni sajtóértesülések szerint azonban terjed a hét elején kezdődött példátlan lázadás a kormányzó Munkáspárton belül a háború ellen, miután Irak hajlandóságot mutat a rakéták leszerelésére.
Az iraki elitalakulatok szombaton biztosították Szaddám Huszein elnököt, hogy halálukig harcolnak Irak és vezére védelmében. A Köztársasági Gárda, Szaddám Huszein legjobban felfegyverzett különleges erőinek hűségnyilatkozata azon a találkozón hangzott el, amelyen Szaddám Huszein katonatisztekkel vitatta meg az iraki stratégiát az elkerülhetetlennek látszó háborúra készülve.
Vlagyimir Putyin orosz elnök tegnap Szófiában megállapította, hogy az esetleges iraki háborúval kapcsolatos orosz felfogás „nem teljesen esik egybe” a bolgárral. Putyin – aki ellenzi a fegyverekre való apellálást Irakkal szemben, és az ENSZ leszerelési ellenőrzéseinek folytatását szorgalmazza – bolgár kollégájával, Georgi Parvanovval találkozott.
***
Magyarázkodás Párizsból. A francia elnök soha nem mondta azt, hogy megakadályozza a kelet-európai tagjelöltek felvételét az Európai Unióba – jelentette ki tegnap a francia külügyminiszter, aki szerint továbbra is megvan az esélye Irak békés leszerelésének, és nincs szükség újabb ENSZ-határozatra. Dominique de Villepin a BBC tévé heti politikai magazinműsorában, amelyben az iraki válságról és kísérőjelenségeiről volt szó, azt mondta: Jacques Chirac elnök, amikor néhány hete a transzatlanti együttműködést szorgalmazó felhívás aláírása miatt erősen megrótta a jelölt országokat, csak azt akarta jelezni, hogy „mennyire bántja a dolog”. (MTI)