Az édesvíz a XXI. század vitathatatlan tétje

A vízkészlet drámai csökkenése és a fokozódó ökológiai terhelés leginkább Afrikát és Ázsiát veszélyezteti.

Ahol víz van, élet is van: a víz maga az élet – évezredes közhely, aminek igazságtartalmára fittyet hány az emberiség. A víz is olyan egyetemes kincsünk, amit nem becsülünk meg. Hiába a környezetvédők egyre hangosabb vészkiáltásai, rendszerint a rövid távú gazdasági érdekek diadalmaskodnak, pedig a veszély nagy: pokollá tehetjük saját életünket. Az UNESCO jelentése szerint ha így folytatjuk tovább, fél évszázad múlva az emberiség kétharmadát sújthatja a vízhiány. Már ma is csaknem kétmillió ember hal meg évente, mert nem jut egészséges ivóvízhez.
„A szakértők elemzései alapján az egy főre jutó vízforrás egy emberöltő alatt nyolcvan százalékkal csökkent. 1960 és 2025 között 3430 köbméterről 667 köbméterre fog csökkenni. A veszélyességi küszöböt az egy főre jutó 2000 köbméterben állapították meg” – írja Ignacio Ramonet A világ új arca című tanulmányában, amelyet a Nagyvilág közöl. Az írásból is kiderül: vízkészleteink pusztulása, fogyása, elszennyeződése csak egy láncszeme a globális környezetkárosító folyamatnak, ami alapjaiban fenyegeti a földi bioszférát. „Sok jel arra mutat, hogy a víz ritka cikk lesz. Azok a feszültségek, amelyeket támaszt, csupán előjelei a komolyabb bajnak. Az édesvíz a XXI. század vitathatatlan tétje, hacsak az elkövetkező tíz évben nem találjuk meg a tengervíz sótlanításának olcsóbb módját… Ám a tengerek és óceánok hamarosan ugyanilyen nagyságrendű problémává lesznek.
– A vízzel kapcsolatos gondok egyik fontos oka a folyószabályozás – magyarázta Ereifej Laurice, a WWF Magyarország vizes élőhelyek programjának vezetője.
A természetvédelmi világszervezet álláspontja szerint a Föld korlátozott édesvízkészleteinek fenntartható használata csak úgy képzelhető el, ha új módon közelítjük meg a folyóvölgyek kezelését. A vízgazdálkodással foglalkozó jelentés szerint 261 országhatárokat átszelő folyó gyűjti össze a Föld felszínének 45 százalékáról a vizeket, fogadja be az összes folyóvíz térfogatának 80 százalékát, és medencéikben él a Föld emberi népességének 40 százaléka. A jelentés kutatási eredményként hét olyan alapelvet fogalmaz meg, amelyek a folyók és folyómedencék kezelésének kulcsát adják.
Az édesvízi ökoszisztémák, vagyis a folyók, tavak, ártéri erdők és mocsarak több milliárd ember napi létezéséhez nélkülözhetetlenek – olvasható a tanulmányban. Természetes körülmények között a folyók áradáskor szétterülnek ártereiken. Az ártér alkalmas a szennyezett folyóvíz megtisztítására, ivóvizet adhat, a vízszint emelkedésekor pedig a többletvíz felfogására szolgál, ezenkívül hihetetlenül gazdag élővilággal bír. A folyószabályozás következtében azonban vészesen meggyengült a folyóvizek regenerációs képessége – állítják a kutatók. De a folyóvizek szabályozása hat a talajvíz mozgásaira is. Mivel a víz nem tud szétterülni, egyre mélyíti a medret, így csökken a talajvíz szintje. Majd jön az aszály, csapadékos időkben pedig a folyószabályozás felelős az egyre súlyosabb belvízkárokért.
Globálisan nagy gondokat okoz a vízierőművek építése is. Egyrészt azért, mert a folyók keresztgátakkal való feldarabolása számtalan élőlény életterét szűkíti le: a világszervezet ezért is adott hangot aggályainak a tervezett drávai vízi erőmű megépítése miatt. Bár mint a programvezető mondja, ez esetben ráadásul még védett, ritka madárfajok költőhelyeként szolgáló zátonyok is eltűnnének a visszaduzzasztás következtében. De a fehér energiaforrásnak nevezett vízi erőművek más módon is károsítják a környezetet: a felduzzasztott vízben a növények rothadása által keletkező metángáz 2-10 százalékban játszik szerepet az üvegházhatás kialakulásában, így a globális felmelegedésben – szögezte le a WWF programvezetője.
A vizek, a vízkészletek szennyezése szintén világméretű probléma, és ezt csak az országok összefogásával lehet kezelni. Különösen igaz ez Magyarország esetében, mivel hozzánk 96 százalékban az országhatáron túlról érkeznek a vizek, ám a szennyezés következményei minket is sújtanak. Tragikus, intő példa erre a tiszai ciánkatasztrófa. De nem csak az ipari tevékenység és a szennyvízkezelés hiányosságai okoznak beláthatatlan károkat. Az intenzív mezőgazdasági termelés következtében a különféle vegyszerek, a műtrágya is bejut a vízkörforgásba, bemosódik a talajvízbe, a folyókba.
A tavalyi johannesburgi világtalálkozón elhangzott: legfőbb ideje, hogy a világ vezetői odafigyeljenek a világ vízforrásainak megmentésére. Fel kell ismerjük az árterek fontosságát és fenntartható kezelésük szükségességét, és sürgősen hozzá kell látnunk helyreállításukhoz.
Az árterek helyes kezelésére soha nem volt annyira szükség, mint épp most – mutatott rá a világszervezet.
A WWF szerint az a legfontosabb, hogy a kormányok olyan konkrét programokról állapodjanak meg, amelyek keretében egy-egy folyó mentén az érintett országok a vízi ökoszisztémák és az árvízvédelem érdekében a természetes rendszerek helyreállításán dolgoznak. Napjainkban a vízkészlet drámai csökkenése és a fokozódó ökológiai terhelés leginkább Afrikát és Ázsiát veszélyezteti, de az Európai Unió tagállamainak lakosságát is fenyegeti. Hazánkban az egy főre jutó felszíni vízkészlet és a vezetékes ivóvízellátás egyelőre megfelelő, megóvásáért mindannyiunk felelős.
***
A tiszta vízért. Az ENSZ éppen tíz éve, 1993-ban nyilvánította március 22-ét a víz világnapjává. A döntést azzal indokolták, hogy a víz nemcsak alapvető folyadékforrás, de a szociális jólét és a gazdaság alapja is. A szervezet a 2003-as esztendőt az édesvíz nemzetközi évének kiáltotta ki. Programjaival világszerte az ivóvízkészletek megóvására hívja fel a figyelmet. Hazánkban az ivóvízbázisok védelme már 1997-ben központi témája volt a rendezvényeknek. A következő évben Magyarország is csatlakozott a cselekvési programhoz, amelynek célja, hogy mindenki számára hozzáférhetővé tegye az édesvizet. (K. L.)