Belső gondokkal küzd a cseh baloldal

Valószínű, hogy Václav Klaus köztársasági elnökké történt megválasztásának lefolyása és előzményei többet árulnak el a mai csehországi politikai viszonyokról, a lakosság hangulatáról, mint a közvélemény-kutatók felmérései.

Súlyos belső válságba került a cseh koalíció, ezt bizonyították az utóbbi hetek történései, az elhúzódó elnökválasztási nekifutások, a törékeny balközép kormánykoalíció képtelensége saját jelöltjei sikerének garantálására. Ez a válság igen fontos pillanatban bénította meg a Cseh Szociáldemokrata Párt vezette hatalmi érdekszövetség akcióképességét. Elfogadhatatlan államfőjelöltek állítása, majd Milos Zeman volt pártelnök cserbenhagyása után a fináléban mondott látványos csődöt a pártfegyelem.
Az államfőválasztás felszínre hozta a csehországi baloldali politika gyengeségét. Kifejezésre jutott ez a legutóbbi közvélemény-kutatásokban, amelyek Klaus elsöprő, 63 százalékos támogatottságát jelezték a kormánykoalíció jelöltjével szemben. A konzervatív értékeket valló politikus győzelme, népszerűségének növekedése – mutatnak rá az elemzők – nemcsak a csehországi, de az európai jobboldal állásait is erősíti.
Klaus tudja, más a pártelnök és más az államfő politikai mozgástere. Legutóbbi beszédeiben többször hangsúlyozta: pártok felett álló, a kormánnyal és a parlamenttel állandóan kommunikáló elnök kíván lenni. Klaus azonban nem bújhat ki a saját bőréből – ha akarja, ha nem, államfői mivolta végül is a jobboldali értékrend sikerét jelképezi.
Jóllehet, Klaust egyes politikusok euroszkeptikusnak, sőt néha nacionalistának minősítik, ő maga eurorealistának tekinti magát, s mint államfő, nem ellenzi az uniós csatlakozást, mert amint fogalmazott, Csehország nem maradhat kívül a kontinens fő áramlatán. Külpolitikai prioritásai élén a szomszédos országokkal való viszonyt, majd az EU-csatlakozást, harmadik helyen az Amerikai Egyesült Államokkal való együttműködést, s végül az egész világ iránti nyitottságot jelölte meg.
A csatlakozási népszavazáson szerinte inkább arról kellene kérdezni az embereket, milyen Európát szeretnének. Az EU-ban is pontosan meg kell határozni a nemzeti érdekeket, s továbbra is helye van a hazára való büszkeségnek. Kijelentette: ő mint államfő, nem írta volna alá a nyolc kormányfő által jegyzett, Irakkal kapcsolatos nyilatkozatot. A Benes-dekrétumokra utalva megismételte, hogy nem lenne helyes eltérni a Kohl kancellárral együtt aláírt cseh–német nyilatkozattól, amely megnevezi a háború előtti és utáni események közti öszszefüggéseket is.
Heves viták folynak a cseh sajtóban Klaus megválasztásának körülményeiről. Egyes szakértők szerint nagy ára lesz annak, hogy állítólag a kommunista voksok döntötték el a választást. Mások szerint a parlament döntésében nem Klaus személye, hanem a szudétanémet kérdés, a katolikus egyházzal és a cseh arisztokráciával szembeni elutasítás öltött testet. Az elnökválasztás következményei vélhetőleg a szociáldemokrata párt márciusra tervezett kongresszusán is éreztetik majd hatásukat. A volt pártelnök kormányfő, Milos Zeman hívei a párt úgymond totális felbomlásáért a jelenlegi pártelnök, Vladimir Spidla fejét követelik, és a mostani koalíció helyett inkább vállalnák a kisebbségi kormányzást.