Atompai határátkelőn a legnagyobb aggodalmak ellenére meglepően gyorsan kelt át a hét végén a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom különbusza, amelyen a délvidéki társszervezetük által rendezett, a szabadkai magyar nagykövetség előtti tüntetésre érkező magyarországi, felvidéki és erdélyi szimpatizánsok utaztak. Más határon túli rendezvényre tartó HVIM-es tagokat gyakran órákra feltartják a határon.
Majdnem egy órával a bejelentett demonstráció előtt érkeztünk Szabadkára. Rögtön előkerülnek a rejtekhelyekről a nemzetiszín zászlók és több transzparens is, amit a busz mellett szerelnek össze a csoport tagjai. A járókelők értetlen pillantása kísérte a „furcsa műveletet”, majd elindult a menet a konzulátus felé. Egy vadonatúj luxusautóból kihajoló kopasz szerbül azt ordibálta: „Ba…tok meg a k…a magyar anyátokat!” A csapat vezetője nyugalomra intette a mintegy 30 fős társaságot, és közölte: semmilyen provokációra ne válaszoljunk. Kellemes meleg szellő lengette a magyar zászlókat. Állítólag a Délvidék 1941-es visszacsatolása óta nem volt még ilyen felvonulás Szabadkán – mondja mellettem valaki. Ahogy érkezünk a város központjába, már vegyesebb a fogadtatás. Az autókból már egyre több barátságos kéz integet. A járdán egy elérzékenyült idős hölgy annyit mond: „Jaj, de szépek vagytok!”. „Ria-ria-Hungária!” – kiálltja felénk a szabadkai népszínház előtti téren az egyik fiatal.
A demonstráció helyszínén megerősített a rendőri jelenlét. Pár perc múlva feltűnik egy másik csoport: ők Debrecenből érkeztek, s ugyancsak nemzetiszín zászlókat lobogtatnak. Újabb és újabb csoportok jönnek. Már lehetünk ötszázan is. Az emberek kisebb csoportokban beszélgetnek: az utóbbi időben egyre több zaklatás éri a város több mint harminc százalékát kitevő magyarságát. A napokban lefestették a Palicsfürdő felőli szabadkai helységnévtáblát, valamint a helyi népkör épületére is falfirkák kerültek, amelyek a délvidéki magyarokat távozására szólítják fel. A magyar fiatalokat gyakran kitiltják a szórakozóhelyekről, s a közelmúlban magyar lányokat erőszakoltak meg. Az elkövetők mindmáig szabadon vannak. – Azért, mert szerbek voltak, akik kezükben tartják az egész rendőrséget – jegyzi meg halkan az egyik helybéli. – Politikailag teljesen el vagyunk temetve, csak még nem kaptunk róla hivatalos értesítést – mondja csalódottan egy idős ember, Kiss Gábor. – Nem látogat meg bennünket senki. Sajnos Medgyessy Péter magyar miniszterelnöknek is közelebb van Kuba, mint Szabadka – jegyzi meg Zentai István. – Sokszor nagy itt a félelem, nem tőrődik velünk a magyar kormány, pedig neki lenne hozzá ereje és lehetősége. Inkább státustörvényt nyirbálják meg, mert fontosabb neki a szomszédos országok érdeke.
Közben feláll egy hókupacon kialakított pulpitusra Bauer Oszkár, az egyik főszervező: – Olyan emberséges megoldást kérünk a magyar kormánytól, mint amilyet magyar ember magyar embernek ad – mondja a kihangosítóba. – Ez a pulpitus, amin állok, néhány nap múlva el fog olvadni, viszont a mi elszántságunk elolvadásában senki se reménykedjen, mert addig nem fogunk nyugodni, amíg azok az alapvető követeléseink nem teljesülnek, amelyek mindenképpen megilletnek bennünket.
Majd a rendezvényt szervező Három Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnöke, Újhelyi Zoltán felolvassa a petíciót, amelyben követelik, hogy a magyar kormány változtasson nemzetpolitikáján, felelősen lépjen fel a határon túli magyarok jogaiért, maradéktalanul érvényesítse a kedvezménytörvényt, és a vízumkényszer bevezetésekor biztosítsa a kárpátaljai és a délvidéki magyarok számára a vízum nélküli határátlépési lehetőséget, valamint terjesszen a parlament elé olyan törvényt, amely alanyi jogon lehetővé teszi a nemzetrészeken élő magyarok számára a magyar állampolgárság odaítélését. Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsé-gének helyszínen megjelent elnöke arról biztosította a megjelenteket, hogy „senkinek nem engedik el a kezét”, minden magyarért kiállnak, hogy ne érje őket hátrány azért, mert az elszakított nemzetrészeken élnek. A konzulátus előtt a rendőrök lezárják az utat, majd Újhelyi átadja a petíciót Pető János konzulnak.
A petíció átnyújtása után a főkonzulátus épülete előtt a tömeg elénekelte a magyar, majd a székely himnuszt. Csoportunknak a buszhoz való visszaútja sem volt zökkenőmentes: rendőrautó állt meg mellettünk, és közölték: mindenki tegye el a zászlóját, mert az sérti a város köznyugalmát. Mondták mindezt azután, hogy nemrég törvény engedélyezi a nemzeti kisebbségek jelképhasználatát. Közelünkben több magyar fiatalt is bántalmaztak egy belgrádi dzsippből kiszálló emberek a zászlók miatt. A rendőrök láthatták, mi történt, de nem tettek semmit sem.
Kozma Ákos: Mindig az emberek oldalán fogok állni
