Elárulták ’48-at és ’56-ot is

Polgári rendezvényeken mindig ott található egy sebtében felállított könyves- standdal egy hosszú, őszes hajú férfi, aki könyveit ajánlgatja. Az egész a nyolcvanas évek szamizdatvilágára emlékeztet, amikor még együtt készítették Demszky Gáborral, Rajk Lászlóval, Nagy Bálinttal és többekkel a Beszélőt és más tiltott nyomtatványokat, s mindig tartani kellett attól, hogy lecsap a titkosrendőrség. A társakból aztán „valakik” lettek, és bár a legenda szertefoszlóban, de Gondos Béla még mindig ugyanaz, mint nemkívánatos ellenzéki korában. Mostanában azt a nemzeti, határon túli magyar irodalmat, azokat a művészeti, történelmi értékeket pártfogolja, amelyek perifériára szorultak, s amelyek többnyire még ma is a tűrt, de nem a támogatott kategóriába tartoznak. Gondos Bélával az ellenzéki mozgalom furcsaságaira, valamint a harminc évvel ezelőtti március 15-re emlékeztünk a Magyarok Házában, a bejárattól nem messze, a lépcsőházban felállított könyvesstand előtt.