Három részre oszthatják Irakot

Az iraki rezsim sem katonai erejét tekintve, sem mentálisan nem képes a hosszú hadviselésre – véli Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő. A tanszékvezető egyetemi tanár szerint az Irak felett aratott amerikai katonai győzelem nem jelenti egyúttal a politikai megoldást.

Nógrádi György emlékeztetett arra, hogy Szaddám Huszein hadserege valamikor a legkorszerűbb volt a térségben, de már a 80-as években rendkívül megtépázta az iraki–iráni háború. Ezt követte az 1991-es kuvaiti vereség, amelyben az iraki haderő lényegében felmorzsolódott. Bár jelenleg is mintegy 400 ezer katona teljesít szolgálatot, fegyverzet dolgában rosszul állnak. A harckocsik döntő része harmincéves, a légierő kilencven százaléka elavult, haditengerészet nincsen. Katonai értelemben a szövetségesek olyan minőségi fölényben vannak, hogy a háború végkimenetele nem lehet kétséges.
A megszállás költségeit Nógrádi György szerint az iraki kőolajbevételekből óhajtják fedezni. A jelenlegi – egymásnak gyakran ellentmondó – előrejelzések arra engednek következtetni, hogy a megszállást legalább tizennyolc hónaposra tervezik. Szó esett arról is, hogy a Huszein utáni időkben párhuzamosan működik majd a katonai és a polgári vezetés. Ha igazak a hírek, Irakot három részre osztják majd – ez megfelel a lakosság etnikai-vallási megoszlásának –, és ennek megfelelően működtetik majd az országot – tette hozzá a szakértő.
Nyitott kérdés, hogy a bevételek mire elegendőek, emelkednek-e az olajárak, és egyáltalán: lehetséges-e egy olyan térségben demokratizálni, ahol a történelemben erre még nem akadt példa. Nógrádi György szerint nem várhatóak számottevő városi harcok, az iraki hadsereg az irániak elleni háború idején sem tűnt ki harci elszántságával. Aligha lesz igaza Szaddám Huszeinnek, aki egyenesen arról beszélt, hogy Bagdad lesz az amerikaiak Sztálingrádja. Az amerikai precíziós fegyverekkel szemben nem lehet huzamos ideig védeni a fővárost, még akkor sem, ha Szaddám elitegységeit összevonják. A sivatagos iraki terület gerillaharcra alkalmatlan, s az ottani mentalitás sem alkalmas a hosszan elhúzódó fegyveres ellenállásra. Arról nem is beszélve, hogy az amerikaiak célja nem az ország elfoglalása és megszállása, hanem valamiféle működő struktúra létrehozása. Koszovóban és Afganisztánban az amerikaiak villámgyorsan győzelmet arattak, a politikai megoldás azonban mindkét országban évek óta várat magára. Hasonló eset fordulhat elő Irakban is – véli Nógrádi György.