Hézagpótlás

Most, hogy nemrégiben eltemettük szegény jó Szódás Sanyit, egyre többen keresnek, telefonálnak, miért politizálok annyit ezeken a hasábokon, miért gorombáskodom annyira, amikor a szép világról is lehetne írni, hogy itt ez a drága tavasz, nyílnak az ibolyák, megérkeztek a fecskék, esténként meg kuruttyolnak a békák a Szilas-pataknál.
Igazuk van a reklamálóknak, ez a hézagpótló cikk nekik szól.
Ide, Mátyásföldre, a földgolyónak ebbe a kis beszögellésébe is elér a pártpolitika, bár a lakóközösség jobban örvendezne, ha a csatornázás érne el ide 2003 tavaszára. Ezt leszámítva nagyjából egységes a vidék, ami politika még ide begyűrűzik, annak megítélésében nagyjából azonosak vagyunk. Hogy rossz az adórendszer, magasak a benzin- és gyógyszerárak, meg a kátyúkat is meg kéne csinálni az utcákban, nem csak papolni az európaiságról…
Valami ilyesmiről elmélkedtünk nemrégiben a szomszédos Zöldtetős vendéglőben (itt barátkozik esténként a kerület eleje), de a háborgáson túl nem jutottunk messzire, legföljebb a vércukorszintünk emelkedett. Öreg délután átmentünk a haverokkal Pál Józsi bácsiékhoz (mi Rumcájsznak becézzük, hasonlít rá), ott méltatlankodtunk tovább a közállapotokon. Fontos dolog az ilyen, ezt tényleg komolyan mondom, mert a bögyünkben rekedt méreg kárt okoz testnek, léleknek, kilendül belőlünk a balansztengely, az meg aztán még nagyobb bajokat képes okozni, hadd ne soroljam…
Az egésszel csak azt szeretném érzékeltetni, hogy kell egy hely, egy közösség, ahol az ember elszitkozódhat a maga bajaival, nyűgeivel, elmondhatja, hol hasogat a csípőízülete, merre ferde a kerítésoszlop és miért szívbe markoló a reggeli harangszó.
Míg írom a cikket, Irakban lőnek.
Itt meg a gerle turukkol.