Huszein dacol az ultimátummal

Negyvennyolc órás, közép-európai idő szerint csütörtök hajnalig tartó ultimátumot intézett az iraki elnökhöz George W. Bush amerikai elnök. Az iraki kormány visszautasította Bush felszólítását, sőt Szaddám Huszein az Egyesült Államok legyőzését ígérte „Irak utolsó csatájában”. Washingtonban azt is közölték, hogy az Egyesült Államok katonai alakulatai akkor is bevonulnak Irakba, ha Szaddám Huszein elhagyja az országot.

Titokban kapitulációs egyezményekről tárgyal az amerikai hadsereg iraki parancsnokokkal a Washington Post értesülése szerint. Az alku szerint az iraki egységek átadnák fegyvereik jó részét, és visszatérnének laktanyáikba, ahol kivárhatják a háború végét.
Szerte a nagyvilágban bírálták a háború kezdeményezőit. Az ENSZ felhatalmazása nélkül indított iraki háború jogtalan volna, és kimerítené az agresszió fogalmát – állapította meg a Jogászok Nemzetközi Bizottsága. Az ENSZ konzultatív szervezeteként működő jogászfórum „mély megdöbbenésének ad hangot, amiért néhány ország kész katonai támadást indítani Irak ellen”. A tekintélyes nemzetközi szervezet név szerint is megemlíti az Amerikai Egyesült Államokat, Nagy-Britanniát és Spanyolországot.
Rendkívüli ülésre hívták össze a török kormányt: várhatóan arról döntenek majd, hogy az ország támogatja-e az Egyesült Államok Irak elleni katonai akcióját. Abdullatif Sener török miniszterelnök-helyettes bejelentette, hogy a kabinet rendkívüli ülésén elfogadott határozatot a parlament elé terjesztik. A török kormány szóvivője korábban közölte: a polgári és katonai vezetők találkozóján állásfoglalás született arról, hogy az országnak sürgősen döntéseket kell hoznia az iraki válsággal kapcsolatban.
*
– Véget értek az ámítás és a kegyetlenség évtizedei – jelentette ki George W. Bush, közép-európai idő szerint kedd hajnalban tartott beszédében. Leszögezte, amenynyiben Szaddám Huszein nem tesz eleget a felszólításnak, katonai konfliktussal kell szembenéznie. George Bush felszólította a külföldi állampolgárokat, köztük az újságírókat és fegyverzetellenőröket, hogy saját biztonságuk érdekében azonnal távozzanak Irakból. Bush emlékeztetett arra, hogy Bagdad tizenkét évvel ezelőtt vállalta tömegpusztító fegyvereinek leszerelését, a rezsim mégis terroristákat képezett ki, köztük az al-Kaida tagjait. Kiemelte, hogy a Biztonsági Tanács határozatai alapján az Egyesült Államok és szövetségesei jogosan alkalmazhatnak erőt Irak leszerelésére. Az elnök arra is utalt, hogy az Egyesült Államok szövetségeseivel érvényt akart szerezni a testület követeléseinek, ám a BT néhány állandó tagja bejelentette, megvétózza az Irak leszerelését kikényszerítő határozatot. – A Biztonsági Tanács nem tett eleget felelősségének, de mi eleget teszünk a magunkénak – jelentette ki az elnök. Azt üzente az irakiaknak, hogy a hadjárat nem ellenük, hanem az ország zsarnoka ellen irányul, és „közel a felszabadulás napja”. Felszólította az iraki hadsereget, hogy tegye lehetővé a koalíciós erők békés bevonulását. – Ne harcoljatok egy végnapjait élő rezsimért, nem érdemes életeket kockáztatni – mondta Bush.
A nagyvilág vegyes érzésekkel fogadta az amerikai elnök beszédét. Gerhard Schröder szerint a világ a háború előestéjén áll – jelentette németországi tudósítónk. A kancellár emlékeztetett arra, hogy az újabb háború ártatlan asszonyok és gyerekek halálát okozza, és leszögezte, az elkövetkezendő órákban kevés esélyt lát a békére.
Jacques Chirac francia elnök óvta az Egyesült Államokat attól, hogy áthágja a ENSZ-ben megtestesülő nemzetközi törvényesség kereteit, és az erőszaknak adjon elsőbbséget. – Súlyos döntésről van szó egy olyan időszakban, amikor Irakban zajlik az ellenőrzési folyamat, amely bebizonyította, hogy hiteles alternatívát kínál az ország fegyverzetének semlegesítésére – mutatott rá Chirac.
Élesen bírálta az amerikai elnököt az Arab Liga, közleményük rámutat, hogy Washington „túllépett a nemzetközi jog keretein”.
– Az Egyesült Államok súlyos felelősséget vállalt magára Isten és a történelem előtt – jelentette ki a Vatikán szóvivője.
Az Európai Bizottság „rendkívül sajnálatosnak” nevezte, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában nem jött létre egyetértés az Irak ügyében követendő politikáról, a fegyveres beavatkozás jogszerűségéről azonban nem kívánt állást foglalni.
Nagy-Britannia, Spanyolország, Ausztrália, Japán, valamint Izrael egyértelmű támogatásáról biztosította az amerikai háborús elképzeléseket, míg Kína, Oroszország, Görögország, illetve a mozlim világ továbbra is a hadműveletek megkezdése ellen emelt szót.
Egyes országok az utolsó pillanatban ajánlottak fel támogatást. Lengyelország kétszáz katonát küld az öbölbe, és immáron Ausztrália is bejelentette hivatalosan, hogy kétezer katonával csatlakozik az amerikai–brit koalícióhoz.
Egyre nehezebb Tony Blair helyzete, miután hárman is távoztak kormányából. John Denham, a belügyminisztérium államtitkára és Lord Hunt of Kings Heath, az egészségügyi minisztérium államtitkára mellett alighanem a veterán politikus, Robin Cook távozása jelenti a legnagyobb veszteséget. Az alsóház vezére élesen bírálta a munkáspárti kormány iraki politikáját, és megdöbbentőnek nevezte a diplomáciai melléfogásokat. – Az Egyesült Államok megengedheti magának, hogy egyedül vonuljon hadba, de Nagy-Britannia nem szuperhatalom – mondta Robin Cook. Tony Blair egyébként is nehéz helyzetét súlyosbítja, hogy – lapzárta után – a brit történelem legnagyobb kormánypárti lázadásával kell szembenéznie az alsóházi vitanapon. A képviselők várhatóan a hajnali órákban döntenek arról, hogy háborúba küldjék-e a hadsereget. A munkáspárti képviselők erősen megosztottak, a jelek szerint a kormányzó párt tagjai közül sokan fordulhatnak a javaslat ellen.
Mindeközben Oroszország, Törökország és Nagy-Britannia lépéseket tett az Irakban és a térségben tartózkodó állampolgárainak elutaztatására, a francia és a görög diplomaták azonban még nem távoznak az iraki fővárosból. A bagdadi orosz nagykövetség tizenöt főre csökkenti diplomatái számát. Időközben megérkeztek Ciprusra az ENSZ fegyverzetellenőrei, akik George Bush beszédét követően távoztak Irakból. Az első repülőgéppel az Irakban dolgozó százharminc ellenőr közül mintegy nyolcvanan érkeztek a földközi-tengeri szigetre.