Jobbra? Balra?

Ahogyan hallom, Medgyessy Péter miniszterelnök is elment erre-arra, a március tizenötödikei ünnepségek kapcsán jókat szeretett volna mondani, ám ez nem jött össze. Felhők tornyosultak odafönt.
Nekem már az nem tetszett, hogy Medgyessy országpallér a zakó jobb szélén helyezte el a maga kokárdáját, amit pedig köztudottan a bal oldalon, szívünk felett kell kitűzni, innét dobog belénk a vér, itt van bennünk a központi jaj, a szív és a fájdalom. A nemzet jobboldala a baloldalon dobog. Óh, március, Pilvax szülötte…
Medgyessy kormányfő mindenesetre jókat sétált a kora tavaszi délelőttön, nagymamákkal kezelt, veteránoknak adott mentesítő puszit. Szelíden kádáros volt minden, már csak Brezsnyev elvtárs bozontos szemöldöke hiányzott a sorból, bár nekem nem különösebben.
Kokárda a zakó jobb oldalán. Édes Istenem, hadd kapaszkodjak meg a menetirány szerinti manipulatív hülyeségben.
Innét üzenem jó miniszterelnök uramnak, hogy államférfinak lenni nem elég a megszerzett mandátum. A párt támogatottsága. A Szonda Ipsos slágerlistája. Sekély e kéj. Államférfinak lenni odaföntről jövő dicsőség, valami földön túli biztatás, amit sokan – előemberek – félreértenek, másképpen értelmeznek.
Bal oldalon hordjuk a kokárdát, Péter. Errefelé ez a szokás. Ez Magyarország, járj sűrűbben erre. Jó az éghajlat, kék az ég, zöld a fű. Időnként boldogok vagyunk. Mondom, a bal oldalon, Péter. Ahol a szíved dobog. Ahol Petőfire, Vasvárira, Aranyra emlékezel – amennyiben hallottál már róluk. (Ha nem, nézz utánuk a történelemkönyvekben, tágas a szakirodalom, egyre jobb a felhozatal.)
A világ egy forgalmas utca, a zebránál vigyázz!