Mérlegelnem kellett, hogy elhagyhatom-e a családomat, idős, beteg szüleimet. De én olyan orvos vagyok, aki hivatását esküje szellemében gyakorolja. Az orvos az életre esküszik. Amikor már látszottak a mostani események előjelei, föl kellett tennem magamnak a kérdést: elegendő-e, hogy közszerepléseimben hirdetem a békét és a szeretetet? Ettől kezdve borzalmas teher nehezedett rám – mondja a sebészorvos.
Papp Lajos munkája során nagyon sok nehéz helyzetet élt át, de soha nem fordult elő, hogy műtét közben mással foglalkozzon. Most viszont kérdések kavarogtak benne, miközben valakinek a szívét operálta.
– Tudom, hogy kicsoda Szaddám Huszein. Azt is tudom, hogyan működnek a diktatórikus rendszerek. A munkám jutott eszembe, a betegeim, a kórház. Az ember észérvek százait tudja felsorakoztatni a lelkiismeret szava ellen…
A szívsebész elkészített egy nyilatkozatot, és elvitte az iraki követség szóvivőjéhez. Közölte, hogy segíteni akar, de katonával, milicistával nem hajlandó találkozni.
A saját költségén utazik, nem kér Iraktól segítséget. Azt mondta: csak akkor kér vízumot, ha Irakban elmondhatja, amit a deklarációban lefektetett. A nyilatkozat rövidítve így hangzik: „Papp Lajos, Magyarország egyik vezető szívsebész professzora vagyok. A tízmilliós Magyarország a második világháborúban egymillió lakosát veszítette el. A magyar nép akkor sem akarta és jelenleg sem akarja a háborút. Irakba azért jöttem, hogy megakadályozzam ártatlan emberek meggyilkolását. Jelenlétemmel népem békeakaratát és csak azt akarom kifejezni. Tudatni akarom a gyilkosokkal, hogy osztozom az ártatlan iraki emberek sorsában. A világ minden orvosához fordulok: jöjjenek Irakba megakadályozni a háborút, s ha ez nem sikerülne, segítsenek az emberéletek megmentésében. Ezért fordulok II. János Pál pápa őszentségéhez, jöjjön el Irakba, és személyes jelenlétével akadályozza meg a háborút… békét teremtve a Mohamed prófétát követők és a keresztények között. Példamutató pápai életének koronája csak ez a tett lehet, örök példát szolgáltatva az emberiségnek. Fentieken túlmenően semmilyen nyilatkozatot nem teszek. Semmilyen kérdésre nem válaszolok!”
A vártnál gyorsabban megkapta a vízumot, s mellé arab nyelvű leveleket, amelyek a határátkelőhelyeknek, valamint az egészségügyi és a külügyminisztériumnak szóltak. Másnap a professzor elbúcsúzott az itthoniaktól, és Ammánba utazott, ahol egy arab kollégájának édesapja él. Az ammáni összeköttetés tolmácsként is segédkezett, majd átkísérte a professzort Bagdadba. Ott felkereste őt az iraki televízió stábja, készített egy felvételt, amelyen az orvos angolul beolvasta a deklarációt. Ezután egy szakszervezeti funkcionárius meghívta az iraki szakszervezetek székházába péntekre (a péntek ünnepnap az arab világban). A konferencián az öszes iraki szakszervezeti vezető részt vett; díszvendégként köszöntötték Papp Lajost. Azt ígérték, hogy másnap fogadják az egészségügyi minisztériumban, s addig az ötcsillagos Palesztina Hotelben szállásolták el. A professzor utólagos véleménye szerint az Al-Dzsazíra ebből a szállodából közvetíti Bagdad bombázását, mert ez a város legmagasabb épülete.
– Bagdadban sem háborús készülődést, sem nyomort nem láttam. Fiestahangulat uralkodott, pezsgett a bagdadi bazár. Az emberek éltették Szaddám Huszeint, és szidták Amerikát. A középületeket sem védték igazán, nem cirkáltak fegyveres őrszemek vagy rendőrök.
Ellenben a határellenőrzés igen kemény volt, rengeteg ellenőrző ponton kellett áthaladnia az utazónak, amíg átnyújthatta útlevelét a határőrnek. Pedig a határtól Bagdadig egyetlen település sincs, csak kő- és homoksivatag, ötszáz kilométeren keresztül.
A következő napon minden megváltozott. Az orvos észrevette, hogy nem igazán tudnak mit kezdeni vele a bagdadiak. Az egészségügyi minisztériumban egy hivatalnok és egy tolmács fogadta, elvették a papírokat, elmentek, fél óra múlva visszajöttek.
– Látszott rajtuk, hogy tanácstalanok – mondta a professzor, aki az iraki illetékesekkel közölte, egy kórházba szeretne menni, hogy a helyi viszonyokkal ismerkedhessen. Az ammáni összeköttetés hazautazott, a sebészt visszakísérték a szállodába. A külügyminisztériumból értesítést kapott, hogy egyelőre nem tudják fogadni. Bár az induláskor megígérték, hogy telefonon kapcsolatot tarthat a családjával, nem tudott hazatelefonálni. Amikor el akarta hagyni a szállodát, két iraki férfi lépett mellé, a recepcióhoz vezették, és közölték, csak kísérettel mehet ki. Kérte, hogy akkor kísérjék el, mire azt felelték: nekik itt kell maradniuk. Fölment a szobába tévét nézni. Erősen szelektált képsorok jelentek meg a képernyőn, arab szöveggel. A műsorok többször felsorolták az Irak ellen háborút viselő országokat, köztük említve Magyarországot is.
– Azt a Magyarországot, ahol a lakosság kilencvenkét százaléka háborúellenes – mondja indulatosan Papp Lajos.
A következő éjszakán a professzor elhatározta, döntésre viszi a dolgot. Érezte, hogy az addig joviális arabok egyre hűvösebbek. Másnap átkísérték az egészségügyi minisztériumba, ahol egy titkárnő fogadta, s arra kérte, menjen vissza a szállodába, majd értesítik. Ekkor megkérdezte, kémnek tartják-e. A titkárnő udvariasan megismételte, fáradjon vissza a Palesztinába.
Akkor a szívsebész elgondolkozott, és úgy döntött, nem fog értelmetlenül meghali Irakban. Átkísértette magát a külügyminisztériumba, ott két férfi fogadta egy kis szobában. A sebész közölte, szeretne hazamenni. Egy papírt kért, amivel kijuthat az országból. A férfiak türelmet kértek, kimentek a szobából. Fél óra múlva visszajöttek. Elmehet, mondták, de papírt nem kap.
Szervezett közlekedés már akkor sem volt, amikor Papp Lajos Irakba érkezett. Távozásakor pedig már káosz uralkodott. A professzor kiment a bazársorra, hogy fogadjon egy autót. Ezerötszáz dollárt kértek azért, hogy elvigyék Ammánba. Csak egy kézitáska volt nála, a csomagját a reptéren hagyta. Felötlött benne, ha megadja az ezerötszáz dollárt, esetleg kirabolják és sorsára hagyják. Azt mondta, csak hetvenöt dollárja van. Ezért a pénzért háromórányi távolságra szállították. Ott egy gyanús teherautóba szállt be, rettenetes útja volt, éjszaka a sivatagon keresztül, arab csempészekkel. Végül mégis kijutott az országból. Rá harminchat órára lezárták a határt.
Arra a kérdésre, érdemes volt-e kimenni, a profeszszor azt feleli: a célját nem érte el, de megtette, amit a lelkiismerete diktált.
Trump: Nem sikerült megegyeznünk
