Még mindig fenyeget a ciánveszély

Nemrég múlt három éve, amikor a romániai nagybánya melletti aranybánya ülepítőmedencéjéből hatalmas mennyiségű ciánnal szennyezett víz zúdult a Tiszába. Azóta megerősítették ugyan a védőgátakat, ám a szennyezésért okolt vállalkozás tulajdonosai újabb, hasonló technológiával üzemelő bánya építésébe kezdtek az érchegységi Verespatakon.

Három éve, 2000. január 30-án, a több napja tartó heves esőzések miatt a romániai bozintai gát mintegy 25 méter hosszan szakadt át, és százezer köbméternyi cianiddal szennyezett víz ömlött ki a szabadba. A szennyezés a Sasar folyón keresztül a Szamosba, majd a Tiszába folyt. A nemzetközi televíziócsatornák apokaliptikus képeket mutattak Magyarországról. Az ezerszámra pusztuló halak képei bejárták a világsajtót: a CNN egyenesen Csernobil óta történt legsúlyosabb ökológiai katasztrófának nevezte az eseményt. A Greenpeace nemzetközi vezetői a katasztrófa után úgy nyilatkoztak: megnevezik a történtekért felelős vállalatot és Európa több államában is akcióba kezdenek, amelynek célja, hogy a nagybányai székhelyű, román–ausztrál tulajdonú Aurul takarítson és fizessen az okozott károkért!
– Bár 2000 márciusában a román környezetvédelmi tárca vezetője is azt ígérte: két héten belül minden olyan üzemet bezárnak, amely nem teljesíti a környezetvédelmi előírásokat, ennek ellenére egy ilyen intézkedésről azóta sem érkezett hír. Az egyes veszélyes üzemekben tapasztalható létszámleépítések is mindössze gazdasági okokkal magyarázhatók – nyilatkozta most lapunknak Csáki Roland, a Greenpeace budapesti munkatársa. – Igaz, Nagybányán a tulajdonosváltás miatt már Transgoldnak hívott Aurul cég javított a kitermelés biztonsági körülményein, így ma már egy második gát is védi a cianidtartalmú ülepítőtavat az esetleges gátszakadástól – mondta a környezetvédő. Ám – tette hozzá – még sok tennivaló lenne: a belső cián-visszaforgató rendszer például egyenlőre csak kísérleti üzemmódban működik. A végső cél azonban a ciántartalmú vegyületek teljes kivonása a vízből, és a katasztrófa által okozott károk megtérítése, hiszen a Tisza mentén élők mind a mai napig szenvednek a ciánszennyezés hatásaitól. – A szennyezés miatt elpusztult több száz tonna hal természetes és mesterséges pótlása még mindig folyamatban van, és kérdéses, hogy mikorra tud véglegesen helyreállni a Tisza felborult ökológiai egyensúlya – figyelmeztetett.
A Greenpeace aktivistája sajnálattal jegyezte meg, hogy miközben Nagybányán így-úgy erőfeszítéseket tettek a veszély kiküszöbölésére, az erdélyi Érchegységben lévő Verespatakon hasonló, nyílt ülepítős technológiai alapokon működő bányát tervez nyitni egy döntően kanadai tulajdonú cég, a Rosia Montana Gold Corporation. A vállalat jórészt ugyanahhoz a tulajdonosi körhöz tartozik, mint amely az Aurul mögött állt a Tisza katasztrófájának pillanatában.