Minden gyanú felett

Két dolog árt az MDF-nek: ha jobboldalról támadják, vagy baloldalról dicsérik – ismételgetik a kisebbik ellenzéki párt vezetői. Ha így van, akkor a megszokásból és a jogalkotó szándékának megfelelően máig közszolgálati jelzővel illetett Magyar Televízió (MTV) kuratóriumi elnöksége körüli legújabb belpolitikai botrány aligha tesz jót az MDF-nek. Magatartása ugyanis a hoppon maradt Fidesz soraiból szükségképpen felháborodott, a kormánypártokéból pedig elégedett morajt vált ki. Nincs mit csodálkozni ezen: a parlament hétfőn olyan elnökséget választott, amelyben a kormányoldal négy helyére két–két főt delegált az MSZP és az SZDSZ, míg az ellenzéket csupán a delegálás arányáról a Fidesszel megegyezni nem tudó MDF két jelöltje képviseli.
A párt vezetése azonban határozottan cáfolja, hogy az ügyben háttéralkut kötött a koalícióval. Így nincs más hátra, el kell fogadnunk, hogy a körülmények szerencsétlen összejátszása és a közszolgálati televízió működéséért érzett felelősség okán kényszerül eme önsorsrontó lépések megtételére az MDF. Értelmetlen azon merengeni, hogy miféle összeesküvés áldozatául esett a kuratórium elnökségéből kiszoruló Fidesz; napnál világosabb, hogy a történet kárvallottja a mohó és az ellenzéki szolidaritást felrúgó társaság hamis színében feltűnő demokrata fórum.
Nyilván ez a látszat késztette meggondolatlan cselekedetre a szavazásról kivonuló nagyobbik ellenzéki frakciót, ám azok után, hogy az MDF – már-már önfeláldozó módon – kész az oppozíciónak járó összes helyet a saját delegáltjaival feltölteni, kétség sem férhet a szándék nemességéhez. Még szerencse, hogy Magyarországon a közszolgálati sajtó pártbefolyástól mentes, kiegyensúlyozott működését betonkemény törvényi garanciákkal sikerült körülbástyázni, így csupán elvi jelentősége van annak, hogy a megválasztott, két taggal kiegészítendő testületben nem igazán tükröződik a választók akarata. A 178 parlamenti mandátummal bíró MSZP-t ugyanúgy két delegált képviseli, mint a hússzal rendelkező SZDSZ-t; e példán felbuzdulva próbált hasonlóképpen osztozni a 23 fős MDF-frakció a 164 fős Fidesz-frakcióval. Utóbbi féktelen mohósága miatt most verheti a falba a fejét: hű szövetségese a kényszerhelyzetre és a törvényes működés biztosítására hivatkozva egyedül is kész újabb két tag jelölésével az ellenzéki képviselet ellátására a sok vihart megélt médiatestületben. A kuratóriumi elnökség egyébként azon túl, hogy javaslatot tehet a társadalmi delegáltakkal kibővített nagykuratóriumnak a tévéelnök személyére, dönt a köztelevíziót érintő fontosabb gazdasági ügyekről, nagy értékű szerződésekről. Ezek a határozatok jórészt kétharmados többséget igényelnek, az MDF partnerének tett javaslata elvileg – hangsúlyozom: elvileg – azt jelenti, hogy a baloldal a Fidesz megkerülésével érvényesíteni tudja akaratát az MTV-t érintő bármely kérdésben. Bár a felületes szemlélőt a mostani eset könnyen megtévesztheti, ilyesfajta alkudozásra az MDF nem hajlandó, így a Fidesz fenntartásai nem indokoltak.
Most, hogy az ügy politikai és – a miniszterelnök kedvenc szavával élve – morális vonatkozásait sikerült megnyugtatóan tisztázni, maradt még néhány jogi természetű fenntartás. A médiatörvényt olvasgatva az ügyészség arra a következtetésre jutott, hogy az előző kuratóriumi elnökségnek megszűnt a mandátuma, így nem jelölhetők az új testületbe a korábbi tagok, ahogy azt az MDF és az SZDSZ tette. Ráadásul a törvény szerint az egyes oldalaknak kell jelölniük. Az ilyenfajta kötözködéssel szemben azonban egy volt igazságügy-miniszter által vezetett pártnak nyilvánvalóan megfelelő garanciát jelent Újhelyi István és Pető Iván jogérzéke.
Aki ezek után is fenntartásokkal szemléli az MDF magatartását, abban vagy túlcsordul a rosszindulat, vagy a szilárd ellenzéki egység megbontására tör.