Mire volt jó a Széchenyi-terv?

Napjainkban viták kereszttüzébe került az előző kormány által létrehozott gazdaságélénkítő program, amely Széchenyi-terv néven vált ismertté. 2001 végéig a Széchenyi-tervre 14 ezer pályázat érkezett, amelyből 11 ezer, azaz a pályázatok 80 százaléka kapott támogatást. A Széchenyi-terv legjelentősebb programja a vállalkozáserősítő program, amelynek révén négyezren nyertek – összesen 47,7 milliárd forintnyi – támogatást.

A Széchenyi-tervről az Ecostat készített elemzést, amelyben leszögezte: pozitív hatása a gazdasági aktivitás felélénkülésében, ennek nyomán a hatékonyság, a versenyképesség növekedésében nyilvánulhat meg. S az is kiderült – az egyes pályázatok céljainak elemzéséből –, hogy minden egyforintnyi támogatás mintegy négyforintnyi beruházás beindulását segítette elő. Továbbá területi szempontból lefedte az országot, minden második magyarországi lakóterületen, azaz 1544 településen megvalósul valamilyen beruházás, fejlesztés a program segítségével.
A tanulmány szerint a Széchenyi-terv olyan gazdaságpolitikai eszköz, amely a GDP (bruttó hazai termék) 2-3 százalékának meghatározott célokra való összpontosításával képes mozgásba hozni a hazai vállalkozói – főleg kis- és középvállalkozói – szférát és infrastrukturális súlypontjaival általában a magyar gazdaságot.
Mint ismert, a Széchenyi-terv általános célja a gazdaság élénkítése volt. Ezen belül azonban világosan látszott több részcél, és az, hogy ezekhez eltérő csoportokat eltérő mértékben támogattak. Az egyik részcél a vállalkozásélénkítés volt, ennek keretében sikeres ágazatokat és sikeres vállalkozásokat támogattak. Ezen vállalkozások jó része exportorientált nagyvállalat, ahol a támogatásokhoz jelentős saját forrást tudtnak hozzátenni, és így a támogatás multiplikatív hatása is erősebb. Ebben a körben az is látszik, hogy a beruházásokkal létrejövő többlettermelésnek biztosítva lesz a piaca, így valóban tartós gazdaság- és foglalkoztatottságnövekedéssel jár majd – állapították meg. A másik részcél stratégiai ágazatok támogatása volt, a harmadik csoportba pedig az infrastrukturális beruházások tartoztak.
Az Ecostat elemzésében közölte: a Széchenyi-terv a magyar gazdaság fejlesztésének újszerű eszköze, amely a különféle jövedelemtulajdonosok birtokában lévő fejlesztési források meghatározott célokra való hasznosításának ösztönzésével – részben viszsza nem térítendő állami fejlesztési támogatások nyújtásával – jelentős többletforrást képes mozgósítani.
A program hatóereje nem annyira a statisztikailag közvetlenül mérhető, vagy számítható folyamatokban van, ennél sokkal többet nyom a latban a vállalkozói kedv növelése a „segíts magadon, az állam is megsegít” filozófia gazdaságpolitikai gyakorlattá válása nyomán.
A gazdasági hatások megítélésének további kérdése a Széchenyi-tervből támogatott fejlesztések teljes beruházási hatásának becslése. A visszatérítés nélküli támogatások a beruházások teljes költségének csak egy részét teszik ki, ami a vállalkozáserősítő programoknál a támogatás hatszorosát, a turizmusfejlesztési, a regionális gazdaságfejlesztési és az energetikai programnál pedig a támogatás 3-4-szeresét kitevő beruházási programokat indított el.
A program hatása tehát nem pusztán szokványos számításokkal produkálható eredményekben, hanem a gazdasági aktivitás felélénkülésében, ennek nyomán a hatékonyság, a versenyképesség növekedésében nyilvánulhat meg – hangsúlyozza az Ecostat.