Olajra épül a kazah stabilitás

Kiegyensúlyozott külpolitikát követve Kazahsztán egyfajta biztonsági zónát teremtett határain belül, ami az Oroszország, Kína és a nyugtalan Közel- és Közép-Kelet közötti térség kényes geostratégiai helyzetét tekintve önmagában fontos eredménynek számít – fejtette ki lapunknak nyilatkozva Szaginbek Turszunov, Kazahsztán nemrégiben kinevezett budapesti, egyúttal Szlovákiába, Csehországba, Romániába és Bulgáriába is akkreditált nagykövete.

Nagykövet úr, miközben beszélgetünk, a világ a háborús készülődés lázában ég. A világrend jelenleg Irak körül zajló átalakításának első felvonása sokak szerint az afganisztáni katonai fellépés volt. A közép-ázsiai térséget közvetlenül érintő események milyen hatással vannak a kétharmad részben iszlám vallású Kazahsztánra?
– Nyugtalan, feszültségekkel terhes korunkban Kazahsztán gyakorlatilag a posztszovjet térség egyetlen állama, ahol nincs valamilyen háború, forrongás vagy etnikai, vallási alapú villongás. Pedig országunkban 130 nemzetiség fiai élnek, s szinte az összes vallás képviselteti magát. Irak kérdésében a kazah álláspontot Nurszultan Nazarbajev elnök nemrégiben a pápával találkozva is kifejtette, aláhúzva a népek és vallások közötti párbeszéd erősítésének, a lelki tényezők mozgósításának fontosságát a háború elkerülésének érdekében. Kazahsztán tettekkel is többször segítette a megbékélést, közvetítőként ajánlkozva éles konfliktusok szemben álló felei között, míg legutóbb nagyszabású konferenciát rendezett ennek érdekében. Ennek résztvevői egyöntetűen utasították el a terrorizmust, aláhúzva ugyanakkor, hogy semmi közös nincs a szélsőségesség, a terrorizmus és a világ nagy vallásai között.
– A terrorizmus elleni harc erősen felértékelte Közép-Ázsiát, s néhány országban már amerikai katonák állomásoznak. E befolyás látványos növekedése és a két közvetlenül szomszédos nagyhatalom, Oroszország és Kína között milyen helyet jelöl ki magának az érezhetően regionális hatalmi álmokat szövő Kazahsztán?
– A régióban valóban több érdek fonódik össze, nem utolsó- sorban a térség geostratégiai jelentősége és számottevő energiatartalékai miatt. A kiegyensúlyozott, kiszámítható és jószomszédi kapcsolatokat szem előtt tartó külpolitika, a régió biztonsága érdekében tett konkrét lépések azonban biztosítják a dinamikus fejlődés külső feltételeit.
– A világ figyelmét azonban valójában a kaszpi olaj irányította az elmúlt évtizedben a térségre, benne Kazahsztánra is. Milyen esélyt lát a tenger talapzatában lévő kincs felosztása körül zajló viták megoldására?
– Az ország hatalmas olaj- és gáztartaléka a függetlenség, a gazdasági és belpolitikai stabilitás egyik legfőbb alapja. Az olaj és a gáz azonban jó ideje nemcsak a nemzetközi együttműködés, hanem a versengés tárgya, kiindulópontja is. Ezért aztán mindent megteszünk, hogy a kaszpi térség ne váljon konfliktuszónává. Folyamatosan tárgyalunk az öt érintett part menti országgal az olajkincs megosztásáról, s a tengerfenék arányosan felosztott, a víz közös elvében Kazahsztán, Oroszország és Azerbajdzsán már meg is egyeztek, s közel áll ehhez az elképzeléshez Türkmenisztán is.
– Mindezek közepette Kazahsztán tavaly a FÁK országai közül a legnagyobb, mintegy tízszázalékos GDP-növekedést produkálta. Ön szerint hol tart a gazdaság átalakítása, s milyen hatással lehet erre az olajárak esése?
– Szemmel látható az átmenet a stabilizációtól a kiegyensúlyozott növekedés szakaszába. Az elmúlt tíz évben a GDP átlagosan évi 10 százalékkal bővült, s az össztermék 75 százalékát ma már a magánszektor állítja elő. Országunk az első volt a FÁK-ban, amelynek gazdaságát piacgazdaságként ismerték el. Figyelemre méltó az is, hogy a közép-ázsiai térségbe érkezett tőke 80 százaléka itt landolt, s a Világbank befektetési szempontból a világ húsz legvonzóbb állama közé sorolta. Kazahsztánnak nincsenek külső adósságai, s az átlagkeresetek tekintetében havi bruttó 160 dollárral is a FÁK listavezetője. A tervek közül kiemelném, hogy a világ öt legnagyobb olajexportőre közé szeretnénk bekerülni, s egyáltalán nem tartunk attól, hogy erre és a gazdasági növekedésre komoly hatással lenne a világpiaci árak esése.
– Az elmúlt évtizedben Nyugat felé nyitott Magyarország és viszonya a posztszovjet térség államaival visszaesett. Mit jelent Kazahsztán számára a távoli, az EU kapujában álló Közép-Európa, s milyen lehetőségeket lát a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére?
– A kétoldalú kapcsolatok jól fejlődnek, a kereskedelmi forgalom évi 58 millió dolláros szintje is mutatja azonban, hogy a lehetőségek még messze nincsenek kihasználva. Meggyőződésem, hogy a térség országainak EU-taggá válása után megnő az üzleti körök érdeklődése a keleti piacok, így Kazahsztán iránt is. Elsősorban a mezőgazdasági, élemiszer- és olajipari technológiák, vegyipari termékek, élelmiszerek és gyógyszerek importjában látnánk további fantáziát.