Pirruszi győzelem

Vajon a szocialistákkal szemben is olyan elszánt, kemény, határozott lesz az MDF, mint szövetségesével, a Fidesszel? Netán a nyugodt erő kétfrontos háborúba kezd, s jobbra, balra egyenlő mértékben osztogatja majd rettentő csapásait az igazságosság és a kiegyensúlyozottság nevében?

E második verzióval az a baj, hogy a fórum ütéseit a kormányoldal észre sem veszi, míg jobboldalon a legyintés is fáj. A sokat emlegetett ellenzéki egységnek nem az az értelme, hogy a Fidesz a választási vereség ellenére is hatalmasnak érezze magát, hanem az, hogy a kormánypártok mindig, minden helyzetben lássák, milyen minimális a hatalmukat megalapozó többség. Az MDF-nek négy kurátora lesz a Magyar Televízió kuratóriumi elnökségében, s ezt a párt valamiféle nagy győzelemként éli meg. Megszerezték a kurátori helyek felét, pedig a parlamentben csak 6 százalékuk van – elképesztő siker! Közben szerényen hozzáfűzik, a törvény tiszteletének és önfeláldozásuknak köszönhetik ezt a bravúros teljesítményt, a Fidesz szinte belehajszolta őket ebbe a világraszóló diadalba. Egyszerűen nem nyugodhattak bele, hogy ismét csonka kuratórium álljon az MTV élén, kényszerhelyzetbe kerültek, mert nekik fontos és drága a közszolgálati televízió törvényes és normális működése. Már a kezdet kezdetén azért ragaszkodtak a két jelölthöz, hogy a Fidesz meg ne vétózhassa a kétharmados döntéseket, mert egy demokráciában nem szerencsés, ha egy ellenzéki párt vétóhelyzetbe kerül. Figyelemre méltó álláspont, a párt frakcióvezetője fejtette ki a közszolgálati televízió reggeli műsorában, mintegy megelőlegezve az intézmény törvényes és normális működését. Arról nem esett szó, hogy mennyivel szerencsésebb helyzet az, ha a kormánypártiak bizton számíthatnak az ellenzékiek szavazataira, ezzel biztosítva maguknak a folyamatos abszolút többséget. Másrészt, nem értjük kristálytisztán: az MDF-nek miféle érdeke fűződik az ellenzéki jogosítványok gyengítéséhez? Nekik fontos volt, hogy a Fidesz ne vétózhasson, ebből az következik: ők nem fogják megakadályozni a kétharmados döntéseket. Ezzel az erővel mind a nyolc kurátor lehetne MDF-es, akkor is a kormánykoalíció akarata érvényesülne. Lesz tehát dugig feltöltött kuratóriumi elnökség, minden valószínűség szerint tévéelnököt is kerítenek egyet, törvényes mederbe terelik a közszolgálatot. Már csak az a kétség gyötör, hogy ha az MDF asszisztálásával megválasztatnak egy hírhedten elkötelezett, hivatásszerűen elfogult elnököt, az garantálja-e a Magyar Televízió normális működését?
Hozzátartozik az igazsághoz, a Fidesz médiapolitikájától sem vagyunk hanyatt esve. Önállóan vagy partnereikkel közösen sokat fáradoztak a jobboldali sajtó megizmosodása ellenében. Egyáltalán nem biztos, hogy a Fidesz kurátorainak hatására a Magyar Televízió jobban szolgálná a közt. Nélkülük viszont – mérget vehetünk rá – fokozódni fog a balliberális nyomulás. A jelek szerint az MDF is besegít, azon illúziótól vezérelve, hogy legalább nekik megadatik majd a kiegyensúlyozott tájékoztatás. Pirruszi győzelem ez a médiaháború frontján, aminek sokkal súlyosabb következményei lehetnek, mint az első pillanatban gondolnánk. A régi, „érdes tárgyalási stílusú”, de mégis stabil szövetségest elveszíthetik, az új, a simulékony modorú harcostárs pedig nem veszi őket komolyan.
Igaz, ami igaz: tényleg nem mindegy, kikkel lengetünk együtt.