Segítségért kiáltanak a vámügynökök

Kormányzati pénzügyi alap létrehozását tartaná fontosnak a Magyar Vámügyi Szövetség az ország csatlakozása után feleslegessé váló vámügynökök és -ügynökségek megsegítésére. Bár korábban az európai közösség segítette a belépő tagállamokat ezen problémáik megoldásában, most azonban ezzel nem foglalkozik. A vámterületen a felkészülteknek ugyanakkor lehetőségeket is tartogat a csatlakozás.

Drámai helyzet elé néznek a vámügynökségek, ha nem kapnak kormányzati segítséget, s elsősorban azok az alkalmazottak szenvedik meg a csatlakozást, akik jelenleg hazánk és az EU, valamint Magyarország és a csatlakozó kelet-közép-európai államok közötti árucserével kapcsolatos vámügyeket intézik – mondta lapunknak Tüske Péter, a Magyar Vámügyi Szövetség alelnöke. Hozzátette: kilátástalan helyzetük régóta érlelődik, segélykiáltásukat évek óta senki nem hallotta meg.
Napjainkban a magyar kivitel 83, a behozatal 67 százaléka az uniós tagországokba és a többi csatlakozó államba irányul, vagy onnét származik. (Magyarországon az átlag egy évben benyújtott 3,5 millió vámáru-nyilatkozat az EU-ba lépést követően becslések szerint félmillióra fog csökkenni). A magyar vámügyintézők munkájára egészen 2004. április 30-ig nagy szükség van, hiszen nélkülük leállna a magyar külkereskedelem. Jövő május elseje után viszont – önhibájukon kívül – közülük sokan jutnak nehéz helyzetbe, s veszthetik el állásukat. Ezért a szövetség azt szeretné, ha a helyzet rendezése érdekében pénzügyi alapot hozna létre a kormány. Például Ausztriában az ország 1995-ös csatlakozásakor az átképzésekre és végkielégítésekre szánt összeg egyharmadát az adott cég, egyharmadát a dolgozók, míg a fennmaradó részt az állam állta.
Tüske Pétertől megtudtuk, hogy az Európai Uniótól a helyzet kezelésére most semmilyen forrást nem kap hazánk. Ugyanakkor a közösség 1991-ben 850 ezer ecus tanulmányt készíttetett, s felmérette a szállítmányozók és vámügynökök esetében a bővítés gazdasági és szociális következményeit. Továbbá kétmillió ecuval segítette a közösség az átképzések megvalósítását, s 30 millió ecut szánt az intézkedések megtételére. Igaz, az utóbbi pénz Tüske Péter szerint nem jutott el a címzettekhez.
Hazánkban a támogatások hiánya miatt a cégek egy része „befucscsolhat”, s akár még a végkielégítésekre kifizetett pénzeket sem tudják majd miből kifizetni az amúgy is tőkeszegény magyar vállalkozások. Az érintett szövetségek – bár keresik az átképzési lehetőségeket, új működési területeket – úgy vélik, tagjaik jelentős része nem lesz képes önerőből megoldani e problémát. A helyzetet súlyosbítja, hogy a vámügynöki szolgáltatáshoz szorosan kapcsolódó más területeken is jelentős elbocsátásokra kerülhet sor.
Az alelnök úgy véli, lehetőséget jelenthet az érintettek számára, hogy bár a csatlakozás után az EU belpiacán üzletelő külkereskedőknek nem lesz szükségük vámügynökökre, ám szakértelmükre – a szállítmányozás, a fizetési lehetőségek, a biztosítás és az okmányozás területén – minden bizonnyal igen.
A vámügynökségeknek a túléléshez fel kell készülniük arra, hogy a jelenlegi ügyfelek szakértő-tanácsadóivá váljanak az unión belüli kereskedelemben. Bizakodást adhat, hogy Ausztria 1995-ös belépését követően bár harmadára csökkent a vámügyintézések száma, ám az áruforgalom robbanásszerű növekedése miatt a munkavállalók rövid idő alatt találtak maguknak munkát.
A túlélés másik lehetősége lehet Tüske Péter szerint, ha a csatlakozás után az unión kívüli kereskedelem számára magas szintű vámlogisztikát sikerül biztosítani az érintetteknek. Véleménye szerint azonban ennek infrastruktúráját nem a határokon kell kialakítani. Állítását alátámasztva kifejtette: az EU-ban sem bevett gyakorlat a határvámkezelés, de még a világban is csak a nagy tengeri kikötőkre jellemző. A határvámvizsgálat ugyanis lassítja a forgalmat, ráadásul a szállítmány ellenőrzése céljából az út közbeni felnyitást sem nézik jó szemmel az importáló cégek.
Az alelnök aláhúzta, hogy a vámközpontok esetében fontos követelmény a széles körű infrastruktúra és a jó megközelíthetőség. Tüske úgy gondolja: azt még nem lehet megmondani, hogy a már meglévő logisztikai központokba vonul be majd a vámszolgálat, vagy a területi vámszolgálat köré épül ki a szolgáltatás.
Állítása szerint a változások pozitív lehetőségeket is magukban rejtenek, hiszen a közösség bármely országába irányuló áru vámkezelését el lehet majd végezni Magyarországon, az ország EU-taggá válását követően. A – nem uniós országokból érkező áruk esetében – beszedett vám 25 százaléka a magyar, háromnegyede az uniós költségvetést fogja gyarapítani. A csatlakozás után a vámbevételek egy részéről a magyar költségvetésnek viszont le kell majd mondania. Ez közel húszmilliárd forint körüli összeget jelent. (Az EU költségvetésének 14 százalékát a vámbevétel, 30 százalékát az áfaalapú tagállami befizetések adják). Ugyanakkor az sem biztos, hogy a hazánkba az unión kívülről érkező áruk vámellenőrzésére is Magyarországon kerül majd sor. Elképzelhető, hogy az amerikai kontinensről vagy a Távol-Keletről behozott termékeket például Amszterdamban fogják levámoltatni, s nem nálunk.
Tüske Péter kiemelte, üzlet lehetne az EU-ba lépést követően a hazai vámügynökségeknek, ha a közösségből exportált termékek unión kívülre indítása is hazánkból történne.
A versenyben a szállítmányozók két tényezőt vesznek figyelembe: hol a leggyorsabb a vámkezelés, és hol a legkedvezőbb az ára a vámügynöki munkának – tette hozzá Tüske Péter. A piacon kiélezett a verseny, a magyar vámügynöki szolgáltatások árai általában 1-2 százalékkal alacsonyabbak, mint az uniós átlag.
Hogy miért lesz érdemes mégis hazánkban vámkezeltetni a nem magyar importőrnek? Tüske Péter válaszában elmondta: jelenleg a magyar importőr az áru megérkezésekor kifizeti a vámot és kivetéses rendszerben az áfát. Az Európai Unióban azonban ha az áru célországa és a vámkezelést végző állam nem azonos, akkor a vámot a vámkezelés helyén, míg az áfát nem kivetéses, hanem önbevallásos úton kell megfizetni. A helyzet kihasználásának szempontjából Tüske Péter szerencsétlennek tartja, hogy csak ez év végére lesz meg az áfatörvény, így kalkulálni is csak ezt követően lehet.
Arra a kérdésre, hogy nem jelennek-e meg jövőre fiókirodával újabb nemzetközi vámügynökségek hazánkban, az alelnök az alábbiakat válaszolta: szerencsére a jogszabályokba fékeket építettek be, s Magyarországon vámügynöki tevékenységet csak az folytathat, aki hazánkban szerzett végzettséget tud igazolni. Ezt viszont a külföldiek úgy tudják megkerülni, hogy magyar szakembert alkalmaznak majd. Az pedig, hogy a tőkeszegény magyar vállalkozások más országokban tudnak-e majd irodát nyitni, a jövő kérdése.
***
Kilátástalan helyzet. A vámszakmában tevékenykedő egészen kicsi – hat főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató – vállalkozások szinte teljesen kilátástalannak látják jövőjüket – állapítja meg a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara felmérése. Az uniós kihívásokkal a cégek nagyobb hányada kevésbé foglalkozik, ha mégis, akkor nem jutnak megfelelő információhoz. A felmérés szerint a cégek több mint fele rákényszerül majd arra, hogy a munkatársait részben, vagy teljes egészében elbocsássa. Ezen lépés a vámterületen jelenleg foglalkoztatottak több mint 40 százalékát fogja érinteni. (MTI)