Természetesen mi is kíváncsiak voltunk a bűvös 181-es telefonszám, illetve szolgáltatás hatékonyságára. Elhatározásunkat csak megerősítette a Hír TV egyik adása, amelyből kiderült: vontatottan, csak bizonyos érthetetlen feltételekkel valósulhat meg a válaszadás.
Első kérdésünk az volt, vajon hol olvasható a csatlakozási szerződés magyar szövege. A kedves női hang szolgálatkészen közölte, hogy még csak az angol nyelvű változat hozzáférhető a Külügyminisztérium honlapján. Mikor affelől érdeklődtem, mikortól olvashatjuk a magyar fordítást, a hölgy nem tudott időpontot megjelölni. Tekintettel arra, hogy beszélgetésünk után egy nappal jelentették be, hogy interneten már hozzáférhető a szerződés és a csatlakozási okmányok magyar nyersfordítása, legalábbis furcsa kommunikációs zavarra utal, hogy a közalapítvány munkatársai még nem tudtak róla. Arra a közbeszúrt kérdésünkre, hogy hol lehet olvasni, tájékozódni arról, Medgyessy Péter kormányfő valójában mit írt alá múlt év decemberében Koppenhágában, tőlük is hiába vártuk a választ. Támpontul a Külügyminisztérium honlapjának megtekintésére utasítottak bennünket, illetve arra buzdítottak, hogy más kormányzati internetes portálokon kutakodjunk.
Második kérdésünk sem tűnhetett túl bonyolultnak. Mindössze az iránt érdeklődtünk, milyen kiadványokban lehet utánanézni a kisvállalkozói uniós pályázatoknak. A telefonban most is az internetes portálokat sorolták a közalapítvány honlapjától kezdve a földművelésügyi tárca, illetve az ITD Hungary honlapjáig bezárólag. A kommunikációs munkatársnő valóban lelkiismeretes volt, legalább hat internetes portált megjelölt, ám nyomtatott, kézbe vehető formában közzétett kiadványt egyet sem tudott említeni. Tudvalévő, hogy Magyarországon ma még – bármennyire sajnálatos – csak a lakosság egy kis része rendelkezik számítógéppel, internettel. Fölmerülhet a kérdés, hogy a kevésbé tehetős, netelán leszakadt rétegeket milyen módon kívánják információkkal ellátni, hiszen a csatlakozástól ők tartanak leginkább, s számukra lenne a legfontosabb az egzisztenciális kitörési pontok felmutatása.
Harmadik kérdésünkre gyorsan érkezett a válasz. Megtudhattuk, nem kell aggódnunk, a betéti társaságok és kft.-k éppúgy létezhetnek uniós csatlakozásunk után, mint a részvénytársaságok. A változás mindössze annyi lesz, hogy két új vállalkozási forma is megjelenhet hazánkban.
Milyen mértékű fogyasztói áremelkedések lehetnek a csatlakozás után, s milyen cikkeknél, szolgáltatásoknál jelentkezhetnek ezek a tendenciák? – volt a negyedik kérdés. A közalapítvány munkatársa hamar megtalálhatta az írásos anyagok idevágó passzusait, s megnyugtató válasszal szolgált. Megtudhattuk tehát, hogy mérsékelt lehet a csatlakozás hatása az árakra, s leginkább az energiaárakban jelentkezik majd. A drágulás ezenkívül a telefonpiac, az élemiszer-ipari és az ingatlanárakban éreztetheti a hatását, s a légi közlekedés tarifái is emelkedhetnek valamelyest. A közalapítvány azonban arra is felhívja a figyelmet, lesznek olyan tényezők, amelyek a drágulás ellen hatnak. Szerintük az infláció csökkenésére lehet számítani, s az euró néhány év múlva történő bevezetése után megjelenik az olcsóbb hitel, s csökkennek a kamatok is. Ez kétségtelenül kimerítő válasz volt. Azokban azonban, akik otthonosabban mozognak a gazdasági prognózisokban, óhatatlanul fölmerülhet a kérdés, milyen egzakt adatokkal tudják alátámasztani ezt az irracionálisan „rózsaszínű” képet?
Az igazi kommunikációs gondok ötödik kérdésünk után jelentkeztek. Megmarad-e a mezőgazdasági kistermelők bizonyos értékhatárig való adómentessége? Könnyen megválaszolható, közérdekű, eldöntendő kérdésünkre nem kaphattunk választ. Pedig a kérdéskör csak látszólag a vidéki lakosság egy részének a belső ügye. Könnyű ugyanis belátni, hogy az élemiszerárakra és a közellátásra milyen negatív hatást gyakorolna a nagyvárosokban is a kistermelők tönkremenetele, nem beszélve bizonyos, csupán általuk termelt árucikkekről. Megnyugtattuk a közalapítvány munkatársát, elegendő válasszal szolgálni pár napon belül is. A választ az egyszerűség kedvéért írásban kértük, ám a munkatársnő azt is közölte, nem csupán elérhetőségünket vagy címünket kell megadnunk, de személyes adatainkat is. Felolvasott egy sémaszöveget, amely szerint a közalapítvány csak saját célra használja fel adatainkat, s 2004. május 1-jén közjegyző jelenlétében megsemmisítik az egész adatbázist. Miután adatainkat nem kívántuk ilyen feltételek mellett sem megadni, rögtön kiderült, írásos választ nem várhatunk az EU-közalapítványtól. Fölajánlottuk, hogy valamelyik információs pontra személyesen elmegyünk egy nevünkre leadott borítékért, de ez sem segített az ügyön. Világossá tették, a válaszadás alapvető feltétele az adatbázisban való szerepeltetés. Felvetésünkre – mit csináljon az a szavazni akaró állampolgár, akinek nemhogy internetkapcsolata, de telefonja sincs, sőt esetleg még lakása sem –, azt a választ kaptuk, hogy a közalapítvány valamelyik információs pontján kérhet, kizárólag szóbeli tájékoztatást. Eltekintve az eljárás kissé abszurd voltától, az is jogosan vethető fel, milyen alapon tesz különbséget állampolgárok között a kormányzati közalapítvány, súlyosan diszkriminatív módon. Végül is sikerült megtudnunk: adataink megadása nélkül úgy kaphatjuk meg a kért információt, ha 15 munkanapon belül (!) ugyanezt a kérdést felteszszük a 181-es számon.
Ugyanígy jártunk hatodik kérdésünkkel is. Kíváncsiak lettünk volna, hogy vannak-e korlátozások az Európai Unióban a politikai jogok gyakorlására, különös tekintettel a szólás-, illetve gyülekezési szabadságra. Beszélgetésünktől számítva 15 munkanapon belül számíthatunk válaszra, ha ismét feltesszük a kérdést. A válasz azonban még ekkor sem biztos. A dolgok menetét illetően ugyanis azt a felvilágosítást kaptuk, hogy előbb a Külügyminisztériumnak kell jóváhagynia a kérdéseket és válaszokat. Közbevetésünkre az is kiderült, a jóváhagyás elmaradására már volt precedens.
A közalapítvány honlapján kutatva az is érthetőbbé vált, miért nem tudtak válaszolni telefonon a politikai szabadságjogokat firtató kérdésre. Amikor ugyanis beütöttük a keresőprogramba a szólásszabadság szót – szemben a mákos gubával, amelyről csakúgy zuhog az információ –, a válasz rögtön érkezett: „nincs találat”.
Azóta is gondolkozunk azon, megfogadjuk-e a közalapítvány munkatársának szaktanácsát, aki arra buzdított bennünket: ha a gyülekezési jog uniós normáira vagyunk kíváncsiak, forduljunk talán a magyar rendőrséghez.
Ukrajna
Ukrán kényszersorozás: brutális felvétel terjed – videó
