Támadás előtti csend a Trumanon

Izgalmaktól mentesen telt a béke talán utolsó napja a Harry S. Truman repülőgép-hordozó fedélzetén, hasonlóan az Irak közelében lévő összes hajóhoz. A személyzetet egy szokásos repülési nap teendői foglalkoztatták, s itt az sem jelent eltérést a rutintól, hogy a gépek éles bombákkal felszerelve indulnak gyakorlatra. Csak a kapitány kora délutáni beszéde jelezte a helyzet különlegességét. Mint mondta, együtt figyelik Bush elnök helyi idő szerint ma hajnalban elmondandó beszédét, s mint eddig is, végre fogják hajtani azt követő parancsait.

Néhány kísérőjétől eltérően, amelyek a hét végén a Szuezi-csatornán keresztül a Vörös-tengerre távoztak, a Harry S. Truman továbbra is a Földközi-tenger keleti medencéjében halad. Hogy pontosan hol, azt a fedélzeten tartózkodó újságírók tudhatják ugyan, ám az amerikai haditengerészet biztonsági szabályzata értelmében nem foglalhatják tudósításaikba. Lassú vagy közepes sebességgel (a hajó csúcssebessége 30 csomó, azaz 56 km/h) ide-oda őrjáratozik, anélkül, hogy földrajzi helyzetét jelentősen változtatná.
Az azori csúcstalálkozón elhangzottakat sokan élőben hallgatták, s tegnap – amely akár a béke utolsó napja is lehetett – szerte a hajón, az étkezdékben éppúgy, mint az anthrax-védőoltásra várakozók sorában a „Hogyan tovább?”-ról beszélgettek a személyzet tagjai. A hajó kábeltévéjén ugyan fogható mind a CNN, mind a BBC, mégis a FOX News adását nézik, amely a jelenlegi amerikai adminisztráció háborús politikáját alig leplezetten támogatja tudósításaiban. A háború a téma a különböző felekezetek istentiszteletein is, amelyet a hajó orrában, az óriási horgonyláncoknak helyt adó teremben tartanak. A Truman római katolikus plébánosa prédikációjában arra emlékeztette a jelenlévő, viszonylag kis számú hallgatóságot, hogy II. János Pál azért beszél állandóan a konfliktus békés megoldásáról, mert tisztéből fakadóan ez a kötelessége.
A hajó repülőezrede vasárnap kivételével mindennap 7-8 váltásban repül, gyakran éles bombákkal, hogy a pilóták gyakorolhassák azok használatát vagy a nagyobb terheléssel történő fel- és leszállást. Elsősorban a műholdas vezérlésű bombák kezelésének elsajátítására koncentráltak, mivel ezeknek szánnak főszerepet az elkövetkező hadjáratban. A hírek, miszerint Irak nagy mennyiségű speciális berendezést vásárolt Észak-Koreától a bombák navigációjához szükséges mesterséges égitestek adásának megzavarására, nem váltottak ki különösebb aggodalmat. Bíznak abban, hogy a katonai GPS-rendszer nem érzékeny ilyen primitív „trükkökre”.
Tegnap mintegy 80 felszállást teljesítettek a gépek, délelőtt fél 11-től kezdve 12 órán át, 140 órát töltve a levegőben. Az F–14-es pilóták némelyike most hajtotta végre ismétlővizsgáját, amelyek révén jogosult a fedélzeti fel- és leszállásra. Csak egyetlen pilóta egyetlen alkalommal vétette el gépének horgával a fékezőkötelet, ám a következő körben már nem hibázott.
A hajó személyzetéből igazából a pilótáknak van izgulnivalójuk az elkövetkező napokban. Noha tudatában vannak óriási technikai fölényüknek az iraki légvédelemmel szemben, a tény, hogy az említett vallási szertartásokon főként ők vesznek részt, jelzi: a fedélzeten lévők közül csak ők „viszik bőrüket vásárra”. Az esetleges lelövetésre készülve ezért ők ugyanolyan szorgalommal vesznek részt a naponta megrendezett kézifegyver-lövészeteken, mint az istentiszteleteken. Tudják: ha magukra maradnak az ellenséges vonalak mögött, csak Istenben és revolverükben bízhatnak, amíg a segítség megérkezik.
***
Partraszállás Kuvaitban. Brit tengerészgyalogosok szálltak partra tegnap hajnalban Kuvaitban – számolt be róla riportszerű jelentésében a Reuters hírügynökség egyik munkatársa, aki több kollégájával együtt az Ark Royal brit zászlóshajó fedélzetéről tudósít az Irak elleni háború előkészületeiről. Peter Graff beszámolója szerint az időjárási előrejelzések heves homokviharokat jósolnak, ami az elkövetkező napokban gátolhatja a brit elitalakulatok partraszállási műveleteit. A tengerészgyalogosok parancsnokai azonban igyekeznek az éberséget fenntartani embereikben. Alan Massey kapitány például azt mondta katonáinak, hogy bár még nem született döntés a támadásról, késznek kell lenniük az azonnali bevetésre. Nagy-Britannia 1500 tengerészgyalogost vezényelt a térségbe. Az alakulatoknak a hadműveletek megindulása esetén az elsők közt kell a hadszíntéren felvonulniuk. (MTI)