Totalitárius fakanál

Felejtsük el a demokráciát. Mert az nincs. Működik persze a demokratikus intézményrendszer, például a képviselők is bejárnak a Parlamentbe, ám a nagy dolgok nem ott dőlnek el – hanem a konyhában. Két rántás között.
A következőképpen: a takarító szakmából tisztes nyugdíjba vonult Terike épp a rántott leveshez keveri a már említett rántást, amikor a televízió irányából aktuálpolitikára lesz figyelmes. Amiben mondjuk semmi rendkívüli nincs, lévén Terike napi huszonnégy órában nyomatja a Magyar ATV műsorait a Fásy-mulatótól Juszt Lászlóig.
Valaki a nyolcvan iskola bezárását fájlalja.
A fene a fideszes állatját! – húzza félre a kis fazekat Terike, hiszen országos ügyekben nincs kecmec, rögvest cselekedni kell, és már emeli is a telefont, hogy verbálisan agyagba döngölje az ellenzéket.
Átlagos nap átlagos délelőttje valahol Magyarországon.
Már hallom is a felháborodást balról, hogy micsoda kirekesztés, a drága Terike miért ne fejthetné ki a véleményét, hiszen szólásszabadság van (az sincs egyébként, lásd Sajtóklub kontra Magyarország majdnem összes televíziója), vagyis a nyugalmazott takarítónő azt mond, és ott, amit akar, és ahol akarja.
A történetének azonban van egy apró szépséghibája. Mégpedig az, hogy érdekes módon a délelőtti közéleti műsorokba szinte kizárólag a kormánypárti véleményt hangoztató Terikék tudnak betelefonálni, a más véleményen lévő megtévedt Terikék nem. Így fordulhat elő, hogy az élő műsoros lakossági véleménynyilvánítás leginkább egy harcias kádertanfolyam szellemét idézi.
A nézők ugyanis kíméletlenek. Többségük például úgy, ahogy van, megszüntetné az ellenzéket. Mondta is egyikük a minap Fodor Gábornak: csináljanak már valamit, hogy Orbán Viktor végre befogja a száját, mert ő már aludni sem tud, és az infarktussal küszködik egy-egy Orbán-beszéd után, úgy fél. Mire Fodor Gábor kapásból elfelejtette, hogy ő liberális politikusként tulajdonképpen a demokratikus és egyéb jogok élharcosa, mert csak hümmögött, hogy hát igen, Orbán Viktor, bizony-bizony, néha beszél, nem jó dolog ez, félelmetes, megértem a hölgyet.
Máskor meg elmarasztalják a Magyar Szocialista Pártot, mert túl puhán politizál. Mondta is egyikük Lendvai Ildikónak, hogy ő nem a fideszes fiúkra szavazott (ez kedvelt formula), ezért elege van belőle, hogy mindenben a jobboldal akarata érvényesül. Mire a szociáldemokratikus Lendvai Ildikó még véletlenül sem magyarázta el az illetőnek, hogy a kétharmados törvény a rendszerváltás egyik legnagyobb vívmánya, mert legalább néhány dologban megakadályozza a kormányzati garázdálkodást, hanem aggodalmasan hümmögött, hogy hát igen, a Fidesz, sajnos, mások szerint is keményebben kellene, talán, azt hiszem.
De ez mind semmi, mert a legparádésabb a bukott Kiss Elemér hattyúdala az ATV-n című műsor volt: a háziasszonyok könyörögtek az ügyvéd úrnak, hogy ne hagyja magát, és fontolja meg újra a lemondását, de mindenképpen beszéljen még egyszer a köztudottan igazságos Medgyessy Péterrel. (Bár negatívcsúcs-díjvárományos mindenképpen az az eszmecsere is, amelynek során a kedves néző előbb elkérte Baja Ferenc mobilszámát, majd az iránt érdeklődött, hogy miként futhatna össze a miniszterelnökkel egy félórára.)
Ha tehát a honi közállapotokat a televíziós műsorokba érkező telefonüzenetek alapján elemezzük, akkor megállapíthatjuk, hogy Medgyessy Péter áldott jó ember, ellenben a Fidesz, Orbán Viktorral az élen, rettegésben tartja a lakosságot, a kormány egyetlen hibája pedig, hogy kesztyűs kézzel bánik az ellenzékkel.
A bizonytalankodó szavazó pedig megnyugodva dőlhet hátra, mert közéletileg jártasabb polgártársaitól végre megfelelő útmutatást kapott. Hiszen ki olyan hülye, hogy a szívpanaszokat okozó Orbán Viktort válassza a bölcs Medgyessy Péter helyett.