Üzenetek a háborús övezetből

Fokozta készültségét a Nemzetközi Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága az utóbbi hónapokban Irakban és a környező országokban. A szervezet a napokban közleményben adott hangot az esetleges háborúval kapcsolatos súlyos humanitárius aggodalmainak. Nem csak segélyezési munkát folytatnak a válság sújtotta övezetekben: az egész világot behálózó keresőszolgálatuk révén egymásra találhatnak a menekülés közben, a háború viharában elszakadt családtagok. A magyar keresőszolgálat is készül a várható feladatokra.

Szarka Ágota
2003. 03. 18. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Háborús helyzetben általában a posta és az egyéb kommunikációs rendszerek is öszszeomlanak, ezért a betegápolás és a segélyezés egyéb formái mellett a hadszíntéren és a hátországban azonnal megkezdi a munkát a keresőszolgálat is, amelynek célja, hogy segítse az egymástól elszakadt családtagok között a kapcsolattartást vagy éppen az egymásra találásukat. A munkában részt vesz az egész világhálózat, amelynek a budapesti iroda az egyik láncszeme, a központ Genfben van – mondta lapunknak Kucsma Jenőné, a Magyar Vöröskereszt keresőszolgálatának vezetője. A központi keresőszolgálat munkatársai a háborús konfliktusok helyszínén kialakítanak egy saját üzenetküldő hálózatot. A jugoszláv háború idején például 15-20 ezer üzenet érkezett közvetítésükkel Magyarországra a háborús övezetből. Legújabban már – például a dél-szláv válság idején – mobiltelefonokat is vittek a háborús övezetbe: a menekültek egy-egy telefonhívással hírt adhattak magukról családtagjaiknak – magyarázza a vezető asszony.
Mint mondta, a konfliktus ideje alatt leginkább csak üzenetküldésre van lehetőség, a keresés konszolidálódott viszonyok között kezdődik. A technika fejlődésével lehetővé vált, hogy ne csak a hagyományos módszereket, de az internetet is bevesse a szolgálat. Egy adott háborús színhelyről weboldalt nyitnak, ahol mindenki, aki akarja, elhelyezheti adatait: nevét és tartózkodási helyét. A lista a hálón keresztül a világ minden pontjáról elérhető, és ez nagymértékben növeli a családtagok egymásra találásának esélyeit. Az internetes kereséshez a vöröskeresztes irodákban mindenütt segítséget nyújtanak, természetesen Budapesten is. Kucsma Jenőné elmondta azt is: Magyarországra az utóbbi években az ismert okok miatt sok afgán menekült érkezett, leginkább velük akad dolguk. A népes családokat az embercsempészek általában nem együtt, hanem kisebb csoportokban viszik át a határokon. Van, hogy a család egyik felét Magyarországon, a másik felét pedig Németországban „dobják ki” – a családtagoknak viszont fogalmuk sincs arról, hogy hol lehetnek a többiek. Ilyenkor minden szóba jöhető országba küldenek, de a külföldi szervezetektől is kapnak megkereséseket: nemrég például volt olyan esetük, amikor egy Magyarországra kerülő afgán testvérpár édesanyját – akik kísérő nélkül érkeztek, az egyikük nyolc-, a másikuk tizenkét éves volt – végül Dániában találták meg.
– Ha lenne központi nyilvántartás, az jelentősen egyszerűbbé és eredményesebbé tenné a munkánkat, de ez egyelőre csak terv – szögezte le a szolgálat vezetője. – De nemcsak minket kereshetnek meg, hanem munkatársaink is járják a menekülttáborokat. Ez azért fontos, mert tapasztalataink szerint sokan nincsenek tisztában vele, hogy miben segíthet a vöröskereszt. A keresőszolgálat évente 1000-2000 embernek nyújt segítséget családtagjaik megtalálásában. Az iraki konfliktus kapcsán a magyar szolgálat is fokozza készenlétét. Első lépcsőben próbáljuk feltérképezni és felvenni a kapcsolatot azokkal az itt élő célcsoportokkal, amelyek érintettek lehetnek egy esetleges háborúban. Az infrastruktúránk pedig készen áll, hogy fogadjuk a megkereséseket. A jugoszláv háború alatt például önkénteseket kellett bevonni a munkába a megkeresések számának növekedése miatt.
De nem csak háborúk miatt veszik igénybe a keresőszolgálatot: a kárpótlási folyamat során sokaknak adtak ki igazolást a hadifogságban töltött évekről is. Ebben az időszakban megháromszorozódott az ügyfeleik száma.
A vöröskereszt nemzetközi bizottságának közleményében olvasható: a Vörösfélhold Mozgalommal együttműködésben Irakban a helyi társaságok keresőszolgálati kapacitásának erősítésére tanfolyamokat tartottak. Munkatársaik szükség esetén nyilvántartásba veszik a hadifoglyokat. A szervezet szerint – amely 1980 óta van jelen a térségben – a lakosságnak kevés lehetősége van arra, hogy meg tudjon birkózni egy újabb fegyveres konfliktussal, mivel az előző két évtizedben két háború következményeitől és az ENSZ szankcióitól is szenvedtek. Az életszínvonal minden eddiginél alacsonyabb, az ország infrastruktúrája szétesett, s a lakosság alapvető szükségletei – mint az ivóvíz, az élelmiszer és a gyógyszer – alig biztosíthatók. A humanitárius szervezet munkáját Irakban 35 kiküldött munkatárs és 365 helyi alkalmazott segíti. Megfelelő készletek és berendezések vannak, így egész városok vízellátását és szennyvízelvezetését fenn tudják tartani. Bagdadban a kórházak részére sürgősségi élelmiszerkészleteket halmoztak fel. Az élelmiszerkészletek 150 ezer, lakóhelyét elhagyni kényszerülő személy ellátására elegendők. Szükség esetén ezt a kapacitást rövid idő alatt 500 ezerre tudják növelni.
***
Eltűnt dokumentáció
A Nemzetközi Vöröskereszt első önkéntes segélyszervezete 1864-ben alakult meg. Alapításának célja az volt, hogy háború idején gondoskodjon a betegek és a sebesültek ellátásáról, békeidőben pedig ápoló- és védőnőket képezzen, vérbankokat tartson fenn, segítséget nyújtson a természeti katasztrófák áldozatainak. A Magyar Vöröskereszt 1881. május 17-én jött létre. A megalakulás évében 16 megyei, hét vidéki, 20 városi választmány és 190 fiókegylet kezdte meg működését. Azóta a humanitárius segélyszervezet ereje jelentősen gyarapodott, és a taglétszám is növekedett. A nemzetközi szervezet egyébként a kádári diktatúra idején is viszonylag zavartalanul működött Magyarországon. Az ’56-os szabadságharc leverése után több százezren voltak kénytelenek elmenekülni Magyarországról, és ezerszám fordultak a szervezethez, hogy hírt adjanak magukról, vagy megtudják, családtagjaikat hová vetette a sors. A szolgálat munkáját nem akadályozta a hatalom, azonban a megkeresésekről készült nyilvántartás csak 1962-től van meg. A forradalom utáni időszak dokumentációjának titokzatos módon lába kelt: valakik elvitték. Az ügyről máig sem lehet tudni semmi biztosat. Talán az akkori belügyi hatóságoknak volt szükségük rá, hogy ily módon szerezzenek információkat az ’56-osok hollétéről. (K. L.–Sz. Á.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.