Az előző beszélgetés óta megjelent lapunkban Ratzky Ritával egy interjú, amelyben ő a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) működéséről, igényeiről beszélt, hivatkozva a 2000 előtti kulturális feladatokra és épületüzemeltetői jogosítványokra. Minderről mi az ön véleménye?
– Csupán annyit fűznék hozzá: sok erőt, higgadtságot és több átlátóképességet kívánnék az előtte álló, bizonyára nehéz hónapokhoz. Azért egyetlen kérdést mégis feltennék, ami a kulturális bizottság ülésén is ott motoszkált bennem: a Magyar Bálint minisztersége idején kelt és a korábbi beszélgetésben idézett dokumentumok kapcsán Ratzky Rita elmondja, hogy szerinte az akkori vezetők nem egészen önszántukból mondtak le az újjáépülő Károlyi-palota másik szárnyáról. Ehhez a gondolatmenethez kapcsolódva: minket valóban együtt neveztek ki 2000-ben, de én akkor már már jó ideje megbízott igazgatója voltam az intézménynek, ami ebben az épületben működött, a mai feltételek között. Akkor a Petőfi Irodalmi Múzeum élére kiírt pályázatra két jelentkező volt. A minisztériumi vezetésnek ilyenkor mindig sokféle szempontot kell mérlegelnie. De egy biztos: a múzeumi dolgozók, valamint a szakma nagy része a másik pályázót támogatta inkább. Ratzky Rita nagyon erőteljesen meg akarta nyerni a pályázatot. Ilyen körülmények között, ilyen előzményekkel, feltehetően kényszer nélkül pályázva vállalta el a főigazgatóságot, miközben tudnia kellett, hogy már a mi intézményünk is itt működik. Ha valóban ilyen keserves és megalázó számára a szituáció, ahogyan a PIM vélt tekintélycsorbulása, az „albérlet” ellen küzd most – ami a Közművelődési és Közgyűjteményi Szakszervezet állásfoglalásából is kihallatszik –, akkor miért akarta ennyire elnyerni e tisztséget? S ha valóban ilyen rossz a PIM helyzete, akkor az őt kinevező Orbán-kormány idején ennek miért nem adott hangot, miért csak abban a pillanatban jöttek elő hihetetlenül drámaian ezek a múzeumi panaszok, amikor a polgári kormány helyét a szociálliberális kurzus foglalta el?
– Az intézet körül mi történt az előző beszélgetés óta? A lapok hírt adtak a bizottsági ülésről, amelyen Görgey Gábor kultuszminiszter végre az ön álláspontját is meghallgatta.
– Úgy éreztem a bizottsági ülésen is, hogy Görgey Gábor a Hamvas Intézet fennmaradásának kérdéséhez jószándékúan közelít. Ez tükröződött a televízió Nap-Kelte című műsorában elhangzott beszélgetésből is, amelyben úgy fogalmazott, hogy a Hamvas-intézet, az én vezetésemmel, érintetlenül működik majd tovább. Azt gondolom, ő az intézmény munkáját érti és elismeri. Örültem annak, hogy békülékenyebb hangot üt meg most a Terror Házával szemben is, mint korában. Görgey Gábor deklarálta, hogy a Hamvas-intézet tovább működhet a minisztérium által megszabott lehetőségek és „egy magasabb politikai” akarat szerint. Úgy vélem, a magasabb politikai akarat nem a miniszter úrban testesül meg. Ő bizonyos közös értékek iránti tiszteletből talán próbál valami létformát találni az intézet számára. Állítólag a napokban születik minderről döntés, de velem eddig nem tárgyalt senki.
– A konkrét elképzelésekről, az átszervezésről már elkészültek az írásos dokumentumok?
– Sajnos semmilyen, erre vonatkozó írást nem láttam még. A minisztérium emberei ugyanis az egyik vezető munkatársammal tárgyaltak, s rajta keresztül üzentek nekem. Amit üzenetként kaptam, aszerint a Petőfi Irodalmi Múzeum részjogkörű egységeként működhet az intézetünk, bár szakmailag önállóan. A miniszteri döntés nyilván írásos anyag alapján születik majd meg, amelyet ide is elküldenek. Természetesen a hozzám eljutott információkat jogászokkal vizsgáltatom meg, s ha csupán a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetőinek akarnának odadobni prédául, s egy két hónapos bedarálási folyamatnak néznénk elébe, azt természetesen nem fogjuk vállalni. Ez a szervezeti formát érintő fontos kérdés, a másik a költségvetés, ami valószínűleg sokkal kisebb lesz, mint a jelenlegi. Abban azt kell megvizsgálnunk, hogy az intézeti működés minimumához elég lesz-e a megajánlott keret. Olyan információ is eljutott hozzám, hogy felkérnek: keressünk más irodahelyiségeket. Technikailag ez megoldható, csak az a kérdés, hogy tudjuk-e majd azt finanszírozni.
– Az intézet esetében azonban nem csak irodáról kell beszélni, hiszen kulturális központként is működik. Ebben az esetben korlátozódna a működése?
– Valóban, nagymértékben korlátozódna a működése, sőt mindaz, ami szakmailag, emberileg a Károlyi Palota Kulturális Központot jelentette, megszűnik abban az értelemben, amit az eddigi tevékenységével bizonyított, s ami az én főigazgatói pályázatomra épült. Ezért nem fogadom el a minisztérium egyes munkatársainak azt a szóhasználatát, hogy „átszervezés”, s ezért használom a „megszüntetés” kifejezést. Ennek a csapatnak a magja még a kormánybiztosi működésem alatt kezdett el velem dolgozni, s elmondhatom, hogy a rendezvényszervezés terén összeszokott, kipróbált közösségről van szó, kibővítve a kutatói gárdával. Azonos szakmai célokat tűztünk magunk elé, azonos módon kívántuk megvalósítani azokat. Amennyiben a Hamvas-intézet máshová kerül, a munkatársakat átveszi a Petőfi Irodalmi Múzeum, akkor már nem mondhatjuk, hogy csak átszervezésről van szó. Az emberek sorsa aggaszt leginkább, hiszen a száz fő alatti PIM-hez átkerülő harminc közalkalmazottat vajon hogyan fogják fizetni, és milyen feladatokat kapnak majd? Félek, hogy az ő esetükben mindez csak néhány hónap haladékot jelent. Másrészt a szakmai kérdések is felmerülnek: a Petőfi Irodalmi Múzeumnak más a feladata, mint a Károlyi Palota Kulturális Központnak. Ők a magyar irodalom rekvizítumaival foglalkoznak, mi nemzetközi tárlatokat, koncertsorozatokat, nyári játékokat is szerveztünk. Nekik nem ez a dolguk. Kíváncsi vagyok, a mi távozásunk után hogyan fog mindez működni.
– Van már konkrét időpont az „átszervezésre”?
– Az egyik munkatársammal közölték, hogy a március 31-i fordulónap kitolódik április 30-ra, ugyanis az adminisztráció üteme miatt a közalkalmazottak harminc nappal előbb nem tudják kézhez kapni az írásos dokumentumot az átszervezésről.
– Most újabb támadás érte önt egy rádiós újságíró elbocsátása kapcsán. Ebben az MSZP azt állítja az SZDSZ-es Pető Iván tolmácsolásában, hogy Dorogi Katalin elbocsátása összefüggésben áll azzal, ahogyan az ön kulturális bizottsági meghallgatásáról tudósított, sőt Szabó Zoltán még azt is feltételezte: az ön „kettős funkciója” állhat az ügy hátterében, az elbocsátás így megfélemlítésként értékelhető. Mi erről a véleménye?
– Abban a számháborúban, amely hetek óta a Károlyi Palota Kulturális Központ és a Hamvas-intézet körül folyik, semmi különös jelentősége nincs Dorogi Katalin tudósításának. A bizottsági ülésről szóló rádiós összefoglalót még csak nem is hallottam, nem is tudtam róla, Dorogit nem ismerem, munkaviszonyáról fogalmam sincs. Csupán Pető Iván leveléből értesültem róla. Már ott voltam az első médiakuratóriumban a Fideszt képviselvén, s e hosszú, folyamatos rádiós kurátorságom alatt soha nem merült fel velem kapcsolatban, hogy kiléptem volna a szerepkörömből, soha még kísérletet sem tettem arra, hogy belelássak, beleszóljak a rádió személyzeti ügyeibe. A bizottsági ülés nem az én „teljes kiütésemmel” végződött, s az, hogy az intézetből valami marad, Pető Ivánt nagyon zavarhatja. Ő valószínűleg azt a szemléletet vallja, hogy mindent, ami nem az ő oldalukon áll, meg kell semmisíteni, a helyét sóval be kell hinteni. Másrészt valószínű, hogy egy több mint 700 oldalas tanulmánykötetünk Pető apját érintő lábjegyzete miatt működik az SZDSZ-es politikusban a sértettség. Ugyanis ez a lábjegyzet arról szól, hogy Pető László miként vezeti egy ártatlan, koholt vádak alapján perbe fogott ember kihallgatását, azokkal a módszerekkel, amelyek az ÁVO idején szokásban voltak. A személyes családi múltját mindenkinek magának kellene feldolgoznia, s a belső lelki békét megtalálnia. Nagyon sajnálom, hogy Pető Ivánnak ez nem sikerült, s bármi, ami erre emlékezteti, az megtorló indulatokat vált ki belőle. Talán ezért is indult újra a hajtóvadászat ellenem a rágalmazás és a légből kapott koholmány eszközével. Egyébként parlamenti bizottsági elnökként sincs Pető Ivánnak arra jogköre, hogy a médiakurátorokat számon kérje, így ezzel ismét súlyos szereptévesztésben él. Magánemberként fogok neki válaszolni, kurátorként nem. Szabó Zoltán szocialista képviselőt pedig már a bizottsági ülésen figyelmeztettem arra, hogy stílusa és módszere kísértetiesen emlékeztet az egykori kommunista állambiztonság lejárató technikáira.
– A kormányváltás óta több, az előző hatalmi ciklusban megteremtett intézményt próbálnak meg ellehetetleníteni, elsősorban úgy, hogy vezetőiket teszik céltáblává. Érdekes módon három nőnek kellett viselnie a támadásokat – Millenáris Kht., Terror Háza, Károlyi Palota Kulturális Központ –, mintha a gyengébbik nem ellenállását vélnék erőtlenebbnek, s ezen keresztül akarnák megroppantani e szellemi műhelyeket.
– Megemlíteném Kondor Katalint, a Magyar Rádió elnök asszonyát is, aki okosan és felelősségteljesen vezeti a Magyar Rádiót, úgy, hogy közben hihetetlenül méltatlan és igaztalan támadásoknak van kitéve. Azt hiszem, hogy az ilyen típusú feladatokat, közszereplést is vállaló nők állják a versenyt a férfiakkal, bár néha nagyon nehéz lelkileg végigküzdeni az efféle játszmákat. A hazugság és a gátlástalanság elhatalmasodása fojtogatóvá vált a magyar belpolitikában is. Ebben a helyzetben nem szabad pusztán ízlésbeli okokból megfutamodni. Ráadásul, ha olyan intézményekről van szó, mint a Terror Háza vagy a mi intézetünk, amely a múlt feltárására és bemutatására is vállalkozik. Ezért döntöttem úgy, hogy – nem túllépve a jó ízlés határait – megpróbálok ebben a küzdelemben a lehető legegyértelműbben fogalmazni. Nem magamért, hanem az intézetért, munkatársaimért, s azokért az értékekért, amelyeket itt megteremtettünk, és szeretnénk továbbvinni.
***
Összevonás. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma úgy döntött: április 30-ával összevonják a Károlyi Palota Kulturális Központot és a Petőfi Irodalmi Múzeumot (PIM). Az intézményt a jövőben a PIM mindenkori főigazgatója vezeti – tájékoztatta a tárca sajtóirodája tegnap az MTI-t. Az összevonás után a két intézmény eddigi tevékenységének teljes körét a PIM veszi át, amely visszakapja az épület kezelői jogát is. A múzeum átveszi a központ valamennyi dolgozóját és a PIM részjogkörű szervezeti egységeként tovább működik a Hankiss Ágnes vezette Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet is.
Fidesz
Rasszizmusbarát mocskosfideszezők
