Vitaműsor

Minap, alig valamivel harangszó előtt, a mátyásföldi csapszékben (mindjárt a sarok után) rövid választási vitaműsor kezdődött. Egy apró, szemüveges férfiember, valamilyen Béla tartotta a megnyitóbeszédet. Mint expozéjában rámutatott, bitang világot élünk, orgyilkosok és bankrablók lepték el a hazát, becsületes ember ki sem mer lépni a házából, plusz a sör árát is megemelték mocskosul, pedig nem erről volt szó annak idején, a választásokkor. Indulatosnak látszott a Béla, kicsit piros is volt a feje, a mondatvégeken meg mindig odacsapott egyet a pultra, mintegy érzékeltetve, számára elég volt a szocliberális országlásból, de végérvényesen. Mindjárt ez után egy svájcisapkás cinkotai parasztember (neki is piros volt a feje) emelkedett szólásra. Mint mondotta, ő néhány héttel ezelőtt, amikor az érvényes földművelésügyi miniszter beszélt a televízióban, bizony hozzávágta a fejőszéket a készülékhez, mert neki ne sumákoljanak itt mindenfélét a mezőgazdaság dinamikus fejlődéséről. Vagyis – folytatta a svájcisapkás – részéről a kocka és a fejőszék el van vetve. Csak az őszi árpa nem, merthogy arra nem volt pénze, hitelt meg nem kapott.
Ekkor egy másik Béla (elég sok Béla van errefelé) kapcsolódott bele a vitába, de őt nem idézném szó szerint, nem szalonképes a fiú, mindenesetre jelezte, a mostani kormányzat felett eljárt az idő, vehetik a kalapjukat, sőt hajadonfőtt is elmehetnek. (Mindjárt meg is mondta, hová.)
A beszélgetésnek ezen a pontján szólalt meg először a kocsmáros-műsorvezető, azt mondta, ne itt tessenek hangoskodni, kedves vendégek, inkább majd a következő választásokkor húzzák be az ikszet a megfelelő helyre. De ne úgy ám, mint a múltkor…