Józsefvárosi kameraláz, és a rendőrautó benzinje

Józsefvárosban a bűnözési mutatók, a közterek állapota, a polgárok nyugalmát zavaró, látványos prostitúció és nem utolsósorban a rendőri jelenlét hiánya indokolta az elektronikus térfigyelés kialakítását. Az ötlet 1998-ban a kerületi rendőrkapitánytól származott, és az önkormányzat hamar felismerte a közös érdeket. A kezükre játszott az is, hogy 1999-ben sikerült a főváros közbiztonsági és bűnmegelőzési pályázatán erre a célra harminckilencmillió forintot elnyerniük. Egy kis központra és tizenkét kamerára futotta az összegből.

Tartva a „népszerűségtől”

A pályázati feltételek értelmében a beruházás állami tulajdonba került. Tapasztalva a kedvező változásokat, az önkormányzat képviselő-testülete a hálózat fejlesztésére szánta el magát, a száznegyvenmillió forintos befektetésre kölcsönt vettek fel. További ötven kamerát vásároltak ebből, és ez azt jelentette, hogy 2001-re az önkormányzat és a Belügyminisztérium társtulajdonosi viszonyba került. A további önkormányzati fejlesztések eredményeként jelenleg egy csaknem 300 millió forintos létesítményről van szó. Hogy megérte-e vállalni a hiteltörlesztés terhét, arról Csécsei Béla polgármester nyilatkozott:

– Az összes közterekkel kapcsolatos bűncselekmény egyharmadára csökkent, és megsokszorozódott a sikeres felderítések aránya. Amint a törvény lehetőséget adott rá, a kerület utcáin, terein a rendőrség megszüntette a prostitúciót. Ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincs próbálkozás.
Az első tizenkét készüléket a József körút, Rákóczi tér, Mátyás tér körzetében szerelték fel. Három hónap alatt „megtisztult” a környék. Jó ideig például az Erkel Színház előtt parkoló kocsikat az előadások ideje alatt feltörték, megrongálták. Ennek mára vége. A kemény fiúk nem jönnek ide a nagyváros más részeiből, és a helyi „kispályások” is rájöttek, hogy nem érdemes kockáztatniuk.
A prostitúcióval összefüggő jelenlegi jogi szabályozás módot ad arra a rendőröknek, hogy a nyolcadik kerület utcáin úgymond elejét vegyék a prostitúciónak, de országosan kevésnek bizonyult ahhoz, hogy átfogóan rendezze a helyzetet – vélekedik a társadalmi jelenségről a polgármester. Hozzáteszi, hogy a helyi viszonyok konszolidálását elősegítette az is, hogy Józsefváros nagy részén egymást érik a közintézmények, amelyek közelében a törvény tiltja a prostitúciót.

Szórványos akciók

– A rendőrök az intézkedések elmaradását azzal magyarázzák, hogy nincs elég emberük. Az önök kerülete kivétel lenne?

– A közterek figyelése egyrészt tehermentesítés, ugyanakkor megsokszorozza a jelenlétet. Jellemző, hogy egy közlekedési vitából kibontakozó tömegverekedésnél egy perc húsz másodpercet vett igénybe, hogy a rendőrautók a helyszínre érkezzenek, és csillapítani tudják az indulatokat.

– A közállapotok rendeződése nyilván nem kedvezett a bűnözőknek és holdudvaruknak. Sokan változtattak lakhelyet közülük?

– Az utcákon magukat áruló nők és mások, akiknek tevékenysége a szexiparhoz és más kétes ügyekhez kapcsolódott, nem voltak kerületi lakosok. Kivételnek csak az úgynevezett szobáztatók számítottak. Nyilvánvaló, hogy a szűkülő lehetőségek már nem vonzzák ide a más területről érkezőket.
Ezen a tavaszon különösen szembetűnő Budapest utcáin az a kosz, bűz, rongálás, amitől a jobb érzésű városlakónak elmegy a kedve az élettől. Visszatérő megállapítás, hogy ha a rendőrség, a közterület-fenntartó vállalat, a köztéri felügyelet következetesen betartatná az írott szabályokat, és összedolgoznának, tisztább és elviselhetőbb lehetne a nagyváros és a szűkebb lakókörnyezet. Ám e tekintetben hosszú ideje a szórványos rendteremtő akciók és az egymásra mutogatás érvényesül, miközben a közterület-fenntartó vállalaté a takarítás monopóliuma. Ha pedig egy önkormányzat önerőből próbál nagyobb tisztaságot teremteni, a pénzhiány gátolja a folyamatosságot.
A nyolcadik kerületben például megalakítottak egy csoportot, hogy a házak előtti járdák, a boltokhoz tartozó közterület tisztaságát szorgalmazzák az ingatlanok gondnokainál, az üzletek tulajdonosainál. Úgy fél-háromnegyed év múltán már érzékelhető volt a javulás. A folyamatos kontrollhoz viszont 30-40 ember kellett volna, ám fizetségükre csak egy ideig tellett. A nap huszonnégy órájában jelen lévő őrséget bíztak meg a sok pénzért újonnan létesített vagy felújított játszóterek felügyeletével, hogy azokat valóban a gyerekes családok használhassák. Másutt pedig kutyás őrjárattal próbáltak védekezni a harci ebekkel megtámogatott bandák ellen, amelyek jogot formáltak volna a játszóterekre. Nem beszélve azokról az üzletelőkről, akik leszereltek volna mindent, ami fémből, fából volt. Sajnos – tudom meg a polgármestertől –, ma már erre az óvó intézkedésre sem futja.

Ki fizessen, és miért?

Az igazság az, hogy Józsefvárost sem kerülik el a hajléktalanok, s ez nemcsak szociálisan fájó pont, hanem erősen hat a közterületek, parkok, aluljárók, kapualjak, járdaszegletek higiénés állapotára is. A kéregetők, a saját piszkukban fetrengők, a telefonfülkékben megágyazók zömének szociális problémája nem a fővárosban alakult ki, csak itt csapódik le – tér át Csécsei polgármester az általános viszonyokra.

– Hollandiában, amely igazán toleráns szemléletű ország, az idevágó szabályozás szerint az életvitel ellehetetlenüléséből adódó problémákat azokon a településeken kell megoldaniuk az önkormányzatoknak, ahol azok keletkeztek. E nélkül – mint a holland önkormányzati tisztviselők mondták – Hágában és Amszterdamban nem lehetne civilizáltan élni – mondja a polgármester.

– Egy városrész rossz hírét könnyebb elültetni az emberekben, mint az ellenkezőjéről meggyőzni őket. Érzékelnek-e változást?

– A lokálpatrióták hangulata javult; akik nemrégiben még menekültek volna innen, most maradnak. Az ingatlanárak pedig a reális piaci viszonyokat tükrözik. És egyre többen érdeklődnek a helyi vállalkozási, ingatlanbefektetési lehetőségek iránt.
Hosszabb program a régi, megkopott házak felújítása, és két nagy építkezés is folyamatban van. Egy percig sem tagadható, hogy a fejlődés lehetőségeihez hozzájárult a térfigyelő rendszer megléte is. Ám szinte a kezdetektől folyik körülötte az a vita, amely a közelmúltban ismét a felszínre került. Az első hírek arról szóltak, hogy veszélyben a működtetés, mert költségeit az állam, illetve a Belügyminisztérium nem kívánja tovább fedezni.

– Ez azért nagyon furcsa.

– A rendszer jelenleg nincs veszélyben, a költségeit erre az évre kiszorítottuk. A konfliktus abból adódik, hogy a térfigyelő rendszer 95 százalékban bűnüldözési feladatokat lát el, amely rendőrségi hatáskör. Változtatni szeretnénk azon a jó ideje vitatott megállapodáson, hogy a működtetés anyagi terheit az eddigi mértékben viseljük. Mert igaz ugyan, hogy nagyobb a tulajdonosi arányunk, de ez nem jelentheti, hogy még a helyszínre kivonuló rendőrautó benzinjét is velünk fizettessék meg. Miért fedezné az önkormányzat például a monitorok előtt ülő rendőrök bérét? Ráadásul a jelenlegi gyakorlat és szabályozás nem teszi lehetővé, hogy az önkormányzatot érintő köztéri szabálysértésekről értesüljünk. Ha például illegális szemétlerakás vagy rongálás történik, és mindezt rögzítik a kamerák, az információk nem jutnak el hozzánk, hogy intézkedni tudjunk. Ezért többek között felajánlottuk, hogy teljes egészében átvesszük a tulajdont, a működtetési, tárgyi, személyi költségeket pedig az adott és elvégzett feladatköröknek megfelelően megosztanánk.