Kárpótlás-történelem

Politikai viták tüzében született a rendszerváltás sajátos terméke, a kárpótlási jegy, s még több nézetkülönbség közepette zajlott – és zajlik jelenleg is – az az évtizedes, hol lassuló, hol meglendülő folyamat, amelynek során a kárpótoltak pénzre, vagy más javakra válthatják a mindmáig vitatott értékű jegyeiket.

Zelei Béla
2003. 04. 01. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Hosszú parlamenti csatározások után, a kilencvenes évek elején születtek meg a kárpótlás folyamatát szabályozó törvények. Antall József miniszterelnök alkotmányossági kifogásokat támasztott: azt a kérdést tette fel, hogy lehet-e különbséget tenni az állampolgárok között abban a tekintetben, hogy földet, gyárat, ingatlant, vagy üzletet vettek el. A kárpótlási igények teljesítését pedig azért tartotta aggályosnak az akkori kormányfő, mert az évtizedek alatt átformálódott tulajdonviszonyok után újabb sérelmektől tartott.
Az ekkori hat parlamenti párt közül öt elfogadta a Kisgazdapárt által kezdeményezett jóvátételt, míg a Fidesz nem támogatta. Orbán Viktor szerint a „jogszerűség talajáról csak abban az esetben igazolható kárpótlás iránti igény, ha az előző rendszer minden rendelkezését és jogszabályát hatályon kívül helyezzük.” – idézte az 1991-ben zajló parlamenti vitából a Fidesz akkori elnökét Mihályi Péter közgazdász a kárpótlás történetét feldolgozó munkájában. Orbán Viktor álláspontja az volt, hogy a „privatizáció és a jóvátétel kérdését egymástól el kell választani. A volt tulajdonosok vagyonhoz juttatását nem kárpótlással, hanem néhány fennálló törvény könnyen és gyorsan elvégezhető módosításával kell elindítani. A szövetkezeti törvények, a társasági törvény, az átalakulási törvény néhány szakaszos módosításával ez a folyamat megindítható lenne. (…) Dolgozzon ki a kormány az eddigi részleges jóvátételi rendelkezéseket követő, átfogó jóvátételi törvényt, amely a volt hadifoglyokon, politikai üldözötteken kívül a még élő, volt tulajdonosokat is bevonja a jóvátételre jogosultak körébe. A jóvátétel mértékének megállapításában azonban ne az egykori tulajdon nagysága, hanem a jelenlegi élethelyzet legyen a mérvadó.”
Részleteiben azok a pártok is támadták a kárpótlást, amelyek végül megszavazták azt. Az igazságosság kérdése gazdasági értelemben is felmerült. Az SZDSZ szakértői a kárpótlási jegy megalkotása előtt arra tettek javaslatot, hogy az állami vállalatok tíz százalékát vagyonjegy formájában a teljes magyar lakosság kapja. Ez akkori becslés szerint fejenként húszezer forintot jelenthetett volna. A közgazdászok legfontosabb kritikát a kárpótlás inflációgerjesztő hatása miatt fogalmaztak meg, s heves vitákat eredményezett, hogy a kárpótlás elviselhető terhet ró-e a költségvetésre? Kornai János közgazdász arra mutatott rá, hogy a kárpótlás vagyontranszfer, amely során a ma élő nemzedék jövedelméből az állam egy kijelölt réteget támogat.
A kárpótlási jegyek kibocsátására mégis sor került, s az elmúlt időszak igazolta azt a – szintén a Fidesz részéről elhangzott – állítást, miszerint a kárpótlási jegyek másodlagos piacán a kárpótoltak nem fognak maradéktalanul hozzájutni a jegyek teljes értékéhez, hanem azok diszkonttal fognak gazdát cserélni. A törvényalkotó szándéka szerinti kedvezményezettek helyett pedig spekulánsok szedik be a különbséget.
Való igaz: a pillanatnyi piaci helyzettől függően, a kárpótlási jegyek tőzsdei árfolyama élénk mozgásokat mutatott, de a törvényben meghatározott 1742 forintos, kamattal növelt névértéket soha nem közelítette meg a jegyzés.
Földárveréseken, az önkormányzati lakások értékesítése során, valamint a privatizáció keretében felkínált részvénycserék teremtettek lehetőséget a kárpótoltaknak valódi vagyonhoz jutni. Az 1990-es években, amikor a privatizációs ügyletek zöme zajlott, sok befektető specializálódott a jegycserékre. A hiányos adminisztráció számos visszaélésre is lehetőséget adott. Sokak által ismert árfolyama volt az úgynevezett „határozatos jegyeknek”, amelyek valójában egy biankó meghatalmazással a többször gazdát cserélő jegy új gazdáját a preferált, eredeti kárpótoltakkal azonos jogokhoz juttatta. A kárpótlási jegyekből vagyont gyűjtő befektetők egy része arra is módot talált, hogy a forgalmazásban akkor közreműködő BÉB Rt. munkatársainak segítségével a már egyszer kivont jegyeket ismét felhasználják.
Az egymást váltó kormányok változó intenzitással elégítették ki a kárpótoltak igényeit. A törvény nem rögzítette a folyamat lebonyolításának végső határidejét.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.