A szervezett felvilág tárcája

Az Oktatási Minisztérium eltelt egy évének közbeszerzési gyakorlata nem más, mint a jobb sorsra érdemes oktatásügyben „a szervezett felvilág kiépítése”, amely lehetővé teszi, hogy klasszikus korrupcióra emlékeztető eljárások szülessenek a Magyar Bálint vezette tárcánál is.
Az oktatási miniszter a fenti megállapításhoz hasonló lesújtó véleményt fogalmazott meg az Orbán-kormányról 2001. február elején. Magyar azt mondta: „A kormány (…) gyakorlata nem más, mint a szervezett felvilág kiépítése, amely lehetővé teszi, hogy maffiamódszerekre emlékeztető eljárások szülessenek a kormányzat részéről is.” Sőt azt is hozzátette még akkor, hogy a „kormány, ahelyett hogy bezárná, módszeresen tágra nyitja a korrupció lehetőségének kapuit”.
Medgyessy Péter azt ígérte nem is olyan régen, hogy „meg fogja őrizni a politika tisztaságát”, és elvárja minisztereitől, hogy „kerüljék még a gyanú árnyékát is”. A kormányfő nem vetődne árnyékra, ha szétnézetne Keller László közpénzügyekért felelős államtitkárával Magyar Bálint háza táján. Pontosabban az oktatási tárca közbeszerzéseire férne rá az alapos átvilágítás, ugyanis a szép fekvésű és imponálóan magas árszínvonalú családi villa magánbeszerzése hátterének feltárásán várhatóan még elbíbelődik a sajtó egy ideig.
Magyar Bálint nem tartotta fontosnak, hogy bármilyen módon reagáljon a lapunkban május közepén megjelent hírekre, amelyek szerint munkatársai a tárca egyik beszállítójának szállodájában víkendeztek. Csak az haladta meg az ingerküszöbét, hogy egy ellenzéki honatya interpellációt nyújtott be a parlamentben, sőt a miniszterelnökhöz fordult az oktatási tárcát érintő korrupció gyanúját emlegetve. A honatya szerint Magyar elfedni, leplezni igyekszik a bajt, ahelyett, hogy tanulna Demszky Gábortól, aki ilyen esetekben maga szokott ügyészségért kiáltani, és a korrupciógyanús ügyekből úgy verekszi ki magát, hogy a tisztázó vizsgálat élére navigálja magát.
Magyar Bálint lehet, hogy pártot és választási kampányt jól tud szervezni, de egy olyan közigazgatási szervezet, mint a minisztérium, a törvényeket tiszteletben tartó és betartató közszolgát, minisztert kíván. A pártok gazdálkodását – mint azt Magyar jól tudja – csak az Állami Számvevőszék vizsgálhatja, ám a minisztérium dolgait boldog-boldogtalan fürkészheti. Ha egy miniszter eltűri a trükkös megoldásokat, akkor valóban tartania kell a hátát. Magyar tartja is. Csakhogy egy miniszternek illik tudnia azt is, hogy nem ildomos olyan cégtől elfogadni egy tanulmányút költségeit, amellyel üzleti kapcsolatba is kerülhet a tárca. Ha nem tudja, akkor nem alkalmas miniszternek.
Számtalanszor hallhattuk az SZDSZ-es miniszterektől, hogy a Fidesz vezetői az egyetemi kollégiumi szobatársakat juttatták pozíciókba. Most meg azt látjuk, hogy az SZDSZ-es holdudvar tagjai, a barátok, a gimnáziumi padtársak, a párt funkcionáriusai szálltak meg minden olyan helyet, ahová a szocialisták megengedték a behatolásukat, vagy kapnak – a közbeszerzési törvény szellemét megcsúfoló módon – megbízásokat. Ez is demoralizálóan hat a társadalomra, ha nem is a lakótelepi szegényekre, a lecsúszott szerencsétlenekre, de a vállalkozói szférára mindenképpen.
Magyar Bálint nem engedheti meg magának, hogy ne vonja le az egyetlen lehetséges következtetést, ha már rajtakapták az általa pozícióba juttatott barátait a gyanús ügyeken.
A csapdába esett demokrata többé már nem szabad.