A közelmúltban választották meg önt a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnökének. Milyen tervei vannak a következő négy évre, szükségesnek tart-e alapvető változásokat a szervezet életében?
– Fontosnak tartom a folyamatosságot. A Mazsihisz egy vallásos szervezet, ezért a legfontosabb célja, hogy biztosítsa a hitélet gyakorlásának feltételeit. Az elmúlt tizenkét évben jól kiépült intézményhálózatra tettünk szert. Nagyon örülök annak, hogy az óvodától az egyetemig terjedő széles spektrumban tanulhatnak a fiataljaink. A beindult folyamatok ápolásán túl természetesen új hangsúlyokat szeretnék képezni a Mazsihiszben. Alapszabályunk közvetlenül a rendszerváltás után született, ezért korszerűsíteni kell. A jövőben nagyobb hatáskört szeretnék adni a választott tisztségviselőknek. Az utóbbi időszakban a Mazsihisz működését gyakran érte kritika, ezért olyan ellenőrzési rendszert tervezek felállítani, amely az apparátustól függetlenül működne. A közösségnek arra tettem ígéretet, hogy ha egy év alatt ezt a munkát nem tudom befejezni, akkor lemondok a tisztségemről.
– Meglehetősen komoly vád érte önöket a kőszegi, Horthy Miklós katonái – Szálasi Ferenc nyilasai című kiállítással kapcsolatban. A múzeum igazgatója szerint nem váltottak belépőjegyet, fenyegető megjegyzéseket s agresszív kijelentéseket tettek, amikor megnézték a tárlatot.
– Hallottam, olvastam én is ezeket a vádakat. Ha udvariasan akarok fogalmazni, az a válaszom, hogy nem igazak. Természetesen váltottunk belépőjegyet, biztonsági emberek nem voltak velünk, hangos szó nélkül néztük végig a kiállítást, úgyhogy legfeljebb az különböztetett meg bennünket bármely más kiállítási látogatótól, hogy az egyik tv-csatorna kamerája követte a múzeumi sétánkat. Az igaz, hogy Karsai László – a velünk lévő történész – valóban felkereste ezután Bakay Kornélt, ám, hogy a múzeumigazgató szobájában mi zajlott, azt nem tudhatom, mivel nem voltam ott.
– Ami a tárlat érdemi részét illeti, a kulturális tárca által felkért szakértők véleménye a kiállításról már nem volt olyan lesújtó, mint Zoltai Gusztáv Mazsihisz-elnökségi tagé, illetve Karsai Lászlóé. Azt mondták: nem hiszik, hogy valamifajta Szálasi-szentély készült volna. Szerintük ha a kiállítás néhány kísérőszövegét pótolnák, illetve kiegészítenék, tisztességes tárlatot láthatna a közönség. A kérdés tehát adott: lehet-e egyáltalán a korszakról kiállítást rendezni? A nemzetközi tapasztalat ugyanis az, hogy éppen az elhallgatások gerjesztik a szélsőséges eszmék iránti szimpátiákat a fogékony fiatalság körében.
– Nemhogy lehet, de kell is kiállításokat rendezni erről a korszakról. Csakhogy nem csúsztatásokkal, a Szálasi-diktatúrát hőskorszakként beállítva, hanem szakértő módon, történelmi hűséggel.
– Ön szerint a kiállítás antiszemita jellegű? A rendezők ugyanis éppúgy nem tesznek még csak említést sem a magyar hadsereg doni tragédiájáról, mint ahogy a zsidóság kálváriáját is csupán egy fotósorozat illusztrálja. Ilyen alapon tehát a magyarsággal szemben is diszkriminatív momentumokat tartalmaz a tárlat.
– Éppen erről van szó: a tárlaton voltak ugyan antiszemita részek, ám a probléma lényegét nem ebben látom. A fő gond a történelem meghamisítása. Sajnos a mai napig nem dolgozta fel a társadalom ezt a korszakot. Negyven éven keresztül elhallgatták a valós tényeket, ma pedig politikát szeretnének csinálni a történelemből.
– Miért nem lépnek fel hasonló határozottsággal a Soros Alapítvány által támogatott Sztálin-kiállítás ellen? A Mazsihisznek a bolsevizmussal nincs semmi baja? Köztudomású, hogy Sztálin antiszemita volt.
– Ami a bolsevizmust illeti: a tisztességes zsidó ember mindig a szabad gondolkodás híve, hiszen ez a zsidó lét egyik lényeges eleme. A zsidóság ezért semmilyen diktatúrát nem tud elfogadni. A Sztálin-kiállítást nem ismerem, semmilyen jelzést sem kaptunk róla.
– A kiállítás nyilvános, éppen úgy felkereshetnék, mint ahogyan Kőszegre is elutaztak. Még közelebb is van.
– Remélem, ön sem kívánja tőlünk, hogy az ország összes történelmi témájú kiállítását végignézzük… Kőszegről jelzéseket kaptunk, ezért utaztunk oda megnézni a kiállítást.
– Eszerint a Mazsihisz csak akkor szólal meg, ha azt külső erők kezdeményezik? Önmagától egy botrányos jelenségről nem fejti ki a véleményét? Ez kiváló terepet nyújt a manipulációra, hiszen politikai szándékból is fel lehet hergelni néhány embert.
– A Mazsihiszt Kőszeg esetében sem hergelte fel senki. Ha szabad így mondanom, a Mazsihiszt maga a kiállítás hergelte fel.
– A Mazsihisz tehát önmagától egy botrányos ügyben nem szólal meg?
– Nem az a dolgunk, hogy a magyar társadalomban végbemenő minden eseményt folyamatosan felügyeljünk. A zsidóságot ért támadásokra azonban reagálnunk kell!
– A most készülő holokausztmúzeumban emléket kívánnak-e állítani a II. Magyar Hadsereg nem zsidó származású áldozatainak?
– Nem tudom. A múzeum közalapítványként működik, a hitközségnek nincs közvetlen beleszólási lehetősége a kiállítás megszervezésébe. Véleményem szerint nem mosható össze egy szisztematikusan megtervezett népirtás és egy harcoló hadsereg áldozatainak tragédiája.
– Ön szerint van antiszemitizmus Magyarországon?
– Van antiszemitizmus, de nem intézményesített formában. Úgy gondolom, az antiszemita megnyilvánulások ellen nem feltétlenül mindig a Mazsihisznek kell fellépnie, hanem sokkal inkább a magyar társadalomnak, emberjogi szervezeteknek, civil fórumoknak, társegyházaknak vagy akár a polgári köröknek.
– Mondana példát az ön által antiszemitának tartott megnyilvánulásokra?
– A szélsőjobb sajtótermékeire gondolok. Sajnos, Budapesten van néhány könyvesbolt, ahol olyan szélsőségesen antiszemita, soviniszta, nacionalista kiadványokat is árulnak, amelyeknek, akármilyen szólás- és gondolatszabadságot is hirdetünk, nem lenne szabad megjelenniük.
– Meglehetősen kis példányszámú kiadványokat említett. Ön ezeket betiltatná?
– Azt szeretném, ha a kimondottan antiszemita kiadványokat nem nekünk kellene betiltani, hanem a társadalom lehetetlenítené el azok megjelentetését.
– Ezeket a jelenségeket azért mégsem lehet a Nyugat-Európa több országában tapasztalható, zsinagógagyújtogatásokban is tetten érhető antiszemitizmussal egy napon emlegetni.
– Nem mérlegelhetünk, hogy az a nagyobb bűn, ha valaki felgyújt egy zsinagógát, meggyaláz egy temetőt vagy felpofoz az utcán egy rabbit.
– Hol pofoztak fel egy rabbit?
– Ez nem Magyarországon, hanem konkrétan Nyugat-Európában történt. Ám még egyszer hangsúlyozom: ezeket a jelenségeket a társadalomnak kell elítélnie. A Mazsihisz szerint a gyűlöletkeltésről szóló törvények mindenképpen szigorításra szorulnak.
– A zsidóságát nyíltan vállaló Kertész Imre irodalmi Nobel-díjasunk a Die Zeitnek azt nyilatkozta, hogy nálunk nyílt antiszemitizmus uralkodik, amely majdnem olyan undorító, mint amilyen a harmincas évek vége felé volt. Ugyanakkor a zsidóság elleni előítéletekkel és bűncselekményekkel foglalkozó Rágalmazásellenes Liga éves jelentése szerint tavaly semmilyen említésre méltó eset nem történt. Most akkor ki mond igazat?
– A harmincas évek antiszemitizmusát a mai korral összehasonlítani nem tudom, ehhez talán történésznek kellene lennem.
– Mi a véleménye Kertész kijelentéséről?
– Azzal egyetértek, hogy a médiában, a sajtóban nyílt antiszemita jelenségek is előfordulnak. Kertész Imre író emberként és a holokauszt túlélőjeként fokozottan érzékeny ezekre, amit abszolút érthetőnek tartok.
– A Kertész Imre kijelentéséhez hasonló megnyilvánulások nem gerjesztenek ellenreakciót? Azok ugyanis, akik a magyarsághoz tartoznak, de nem zsidó vallásúak, joggal érzik sértve magukat az olyan megnyilvánulások miatt, amit róluk külföldön terjesztenek.
– Nem hiszem, hogy fetisizálni kell egy kijelentést. Ha valaki ezzel a korszakkal érdemben akar foglalkozni, akkor tájékozódjon több forrásból. Mindenesetre Kertész Imre véleménye ezek között minimum autentikusnak mondható.
– A zsidósággal kapcsolatos kritikát már önmagában antiszemitának tartja? Ön szerint hol végződik a kritika, a szólásszabadság joga, és hol kezdődik az, amit már antiszemita jelenségnek tart?
– Nagyon nehéz meghúzni a határvonalat. Ha valakinek valamilyen problémája van, kritizálja az adott embert, de soha ne a vallási meggyőződése miatt.
– Csakhogy e mögé el lehet bújni. Nyilván ön is hallott már olyanról, hogy a tettei miatt megbírált zsidó származású ember egyből az antiszemitizmust kezdte emlegetni.
– Helytelennek tartom, ha a méltányos kritikára méltánytalan válasz jön.
– Miért nem emelték fel akkor a szavukat, amikor a Heti Hetesben Havas Henrik azt mondta Verebes Istvánról, hogy zsidó és impotens?
– Nem az a dolga a Mazsihisznek, hogy minden esetben tiltakozzon.
– Ez nem volt antiszemita megnyilvánulás?
– Nem láttam a műsort. Lehet, hogy ízléstelen volt, az is lehet, hogy antiszemita, de a véleményalkotáshoz a szövegkörnyezetet is ismernem kellene, ezért nem szeretném kommentálni.
– Még egy példa. Lendvai Ildikó, az MSZP mostani frakcióvezetője egy évvel ezelőtt azt mondta: „Auschwitzra sem azért került sor, mert rosszak voltak a gáztörvények.” A Mazsihisz ekkor sem tiltakozott. Ha ezt egy jobboldali politikus mondja, „leszakadt volna az ég”.
– Bennünket kétirányú kritika szokott érni. Az egyik, ha minden zsidósággal kapcsolatos megnyilvánulásra ugrunk, a másik, ha nem. Nagyon szűk mezsgye van e két álláspont között, sokszor nehéz megtalálni a helyes utat.
– Ez nem kettős mérce? Amikor például Kövér László elment az Oneg Sabbat Klubba, és ott beszédet tartott arról, hogy a tabutémákat le kell dönteni, a baloldali média szétszedte, antiszemitának állította be.
– Én csak a Mazsihisz nevében tudok nyilatkozni, a baloldali média nevében nem. Úgy emlékszem, Kövér László beszédét politikai diskurzus követte. Azt azonban elismerem, nagyon sok minden függ attól, hogy ki és milyen közegben mond valamit. És ezt a konkrét esetben egy jó politikusnak tudnia kell.
– Kövér László és Lendvai Ildikó egyaránt ellenzéki politikus volt akkor, amikor az idézett kijelentését tette. Előbbit megtámadták ezért, az utóbbit azonban nem. Ez egyértelműen a kettős mércére utal.
– Nem a Mazsihisz, hanem a politikai ellenfelek támadták egymást. Én pedig a Mazsihisz vezetője vagyok. Ebben a pozíciómban arra fogok törekedni, hogy egyik párt se tudjon bennünket politikai célzattal felhasználni.
– Ha a zsidóság meghatározó értelmiségi köre nem tudja feloldani a pozitív és negatív előítéleteit a hazai politikai pártokkal és közéleti csoportokkal szemben, nem lehetséges normális közéletet kialakítani.
– Szerintem nincsen meghatározó zsidó értelmiségi kör ma Magyarországon, hiszen itt egy nagyon színes világ, egy sokrétű zsidó közösség él, ahol különböző orientáltságú zsidó értelmiségiek vannak. Egyesek a
jobb-, mások pedig a baloldalon.
– Úgy tűnik, még sincs egyensúly a kettő között, a zsidó értelmiség nagyobbik része pedig a baloldalt támogatja.
– A holokauszt után a zsidó értelmiség jelentős része a baloldal mellé sodródott. Ez történelmileg érthető, és indokolt is volt. A mérleg valószínűleg ezért nem lehet teljesen arányos. A Mazsihisz új elnökeként azon leszek, hogy pártpreferenciák nélkül, az általános értékek mentén rendezzük a vonalainkat.
– Az előző kormány elsőnek a Mazsihisszel kötött megállapodást az államosított ingatlanjai utáni teljes kárpótlásról, jelentősen megemelve azt az összeget, amit a Horn-kabinet erre a célra tervezett. Több olyan törvénymódosítást hajtott végre, amely a hitközségek által fenntartott intézmények pénzügyi támogatását szolgálta. A sort hosszan lehetne folytatni. Orbán Viktort egyesek ennek ellenére antiszemitának titulálták. Ön annak tartja?
– A rendszerváltás óta mindegyik kormány sokat segített abban, hogy a történelmi egyházak fejlődni tudjanak. Az elmúlt kormány időszakában a magyarországi zsidóságot az bántotta leginkább, hogy a kabinet és annak tagjai nem határolódtak el élesen a különböző antiszemita megnyilvánulásoktól.
– Orbán Viktor kormányának tagjai soha nem tettek antiszemita kijelentéseket.
– Elő kellene venni néhány parlamenti jegyzőkönyvet, és abból azonnal fel lehetne idézni azokat a kijelentéseket, amelyekre gondolok. Emlékezzen csak néhány MIÉP-es felszólalásra!
– Az előző parlamenti ciklusban a MIÉP nem volt kormányon, Orbán Viktor kabinetjének akkor miért kellett volna egy ellenzéki párt megnyilvánulásától elhatárolódnia? Ha az ilyenektől elhatárolódott volna, akkor azzal azt sugallja, hogy egy politikai platformon vannak.
– Mi nem így éreztük, és ennek nyilván hangot is adtunk. Elvárásunk a magyar társadalomtól vagy akár a pártoktól, hogy ne tűrjenek el a Magyar Köztársaságban semmiféle kirekesztést. Kérdésére válaszolva: Orbán Viktort nem tartom antiszemitának, de közösségünket rendkívül sértette, hogy miniszterelnökként olyan mediaműhelyeket preferált, melyek antiszemitizmusa közismert.
– Mi a véleménye arról, hogy a jelenlegi kormány több minisztere jelenlétében az a Salamon Berkowitz képviselte a Parlament előtt megrendezett hanuka ünnepen a magyarországi zsidóságot, akit a bíróság már számos esetben elmarasztalt?
– Salamon Berkowitz nem képviseli a hazai zsidóságot, legfeljebb saját magát. Úgy gondolom, a magyarországi zsidóságot ma a Mazsihisz képviseli.
origo.hu
Újabb csapás érte a rács mögött ülő Kiss László óbudai polgármestert
