Amerikai bázisok: irány délkelet

Az Egyesült Államok a hidegháború óta legjelentősebb külföldi bázisáthelyezési programjára készül – ismételgeti immár hetek óta a média. Noha hivatalosan megerősített, konkrét információk nincsenek, a katonai célszerűség valószínűsíthetővé teszi az eljövendő változtatások irányát.

Felszínre hozta az iraki háború a Nyugat-Európa és az Egyesült Államok között régóta halmozódó ellentéteket, amelyek nyomán – többek között – várható, hogy Washington megválik számos olyan bázisától, amely kulcsszerepet játszott a hidegháború megvívásában. A megjövendölt távozásnak és áthelyezéseknek azonban nemcsak „büntető” jellegük van, mögöttük nagyon is racionális katonai, gazdasági és politikai megfontolások állnak. Az átalakuló Közel-Keleten, illetve Közép-Ázsiában felálló bázisok, illetve az ott folyó műveletek kiszolgálását és támogatását ugyanis Kelet-Európából könnyebb és olcsóbb elvégezni. Mindemellett – egyelőre – a térségben jóval kedvezőbben viszonyulnak az amerikai csapatok jelenlétéhez, mint Nyugat-Európában, ahol a kényszerű ötvenéves együttélés és az éleződő politikai ellentétek miatt mára jelentős ellenszenvvel viseltetnek a tengerentúliak iránt. Kelet-Európa ritkább településrendszere, alacsonyabb népsűrűsége ráadásul jobb lehetőségeket kínál repülőterek, laktanyák, lőterek létesítésére és üzemeltetésére, kevesebb súrlódási felületet adva a lakosság és az idegenek között.
De pontosan hova is irányulhat a bázisáthelyezés? Elsősorban Romániába és Bulgáriába, amelyek földrajzi elhelyezkedése (Fekete-tenger partja) számos előnnyel kecsegtet, emellett az EU-ba is csak késve jutnak be (legkorábban 2007-ben). A következő évtizedek lehetséges bevetési térségeihez jóval közelebb vannak, mint Németország, ahol jelenleg a bázisok zöme található, s használatbavételükkel „megúszható” az iraki háború során tapasztalt európai átvonulási-átrepülési engedélyezések sora.
Ezzel szemben bármennyire is fontos most Lengyelország Washingtonnak, ebbe az elképzelésbe nem illik bele, nem beszélve arról, hogy az Egyesült Államok fokozódó itteni jelenlétével aligha kívánja provokálni Oroszországot. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a lengyelországi egykori szovjet bázisokra ne érkeznének állandósított amerikai alakulatok, ám a hangsúlyt nem ide helyezik majd. Hasonló gondolatmenet szerint nem élveznek prioritást a Baltikum országai sem a bázisáthelyezésekben.
A „délkeleti főirányhoz” közelebb álló (már NATO-tag vagy 2004-ben belépő) országok esélye így arra, hogy a közeljövőben felkérést kapjanak Washingtontól bázisok létesítésére, nagyobb. Szlovákiát és Magyarországot nagy kiterjedésű gyakorlótereik, nagyszámú repülőtereik teszik vonzóvá (amelyek közül többet már évek óta használnak az amerikaiak), Szlovéniát pedig a koperi kikötő.