Az új generáció

Amennyiben nem jön közbe valami eget rengető botrány, vagy nem pattan ki egy isteni szikra Ron Werber fejéből, akkor 2006-ig a jelenlegi koalícióval kell együtt élnünk. Ezzel pedig értelemszerűen együtt járnak a most kinevezett új miniszterek és az a Medgyessy Péter által lendületes kormányzásnak nevezett, azonosítatlanul repülő gondolat, amelyik a kabinet átszabására késztette a miniszterelnököt.
Nézzük meg, milyen változások történtek az év eleje óta. Kiesett a kabinetből Kiss Elemér, majd Görgey Gábor, Kóródi Mária és Jánosi György. Két pártonkívüli, egy vezető MSZP-s politikus és egy szebb napokat látott szabad demokrata amazon. Bekerült a körbe Burány Sándor, később Juhász Endre, Lévai Katalin, Persányi Miklós, Hiller István és Gyurcsány Ferenc. Előrelépett Kiss Péter. Az újak között három szocialista és három pártonkívüli. A munkaügyből a kancelláriára kerülő Kiss Péter szintén az MSZP oszlopos tagja. Azonnal látható, hogy a két hullámban végrehajtott átalakítás nagy nyertesei a szocialisták. A Köztársaság tér prominensei elfoglalták a Miniszterelnöki Hivatal fellegvárát és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának bársonyszékét, valamint energikus és fiatal politikusokat állítottak a munkaügyi és a sporttárca élére.
Több esetben előtérbe került a szakértelem. Ha az életrajzokat végigolvassuk, azonnal látható, hogy az európai integrációt koordináló Juhász Endre, a környezetvédő Persányi Miklós és az esélyegyenlőség nevű szocialista vesszőparipát meglovagoló Lévai Katalin személyében három olyan ember is helyet kapott a kabinetben, aki szokatlan módon ért ahhoz a területhez, amelyet majd irányítania kell. Az érettségizett kormányszóvivő és a tanári katedrát soha nem látott oktatási miniszter ismeretében ez kifejezetten örvendetes. Az viszont közel sem biztató, hogy a jelek szerint Medgyessy Péter kísérletet tesz az Antall-kormány tárca nélküli miniszterek számát illető rekordjának megdöntésére. Ez nem jó, mert tovább dagasztja a bürokráciát, és növeli az amúgy is elhízott államigazgatás költségeit.
Eddig a nyertesekről szóltunk. De kik a kormányátalakítás vesztesei? Lehet, hogy meglepő, de az első helyen Kovács Lászlót kell említeni. Juhász Endre kinevezése mindenképpen szűkíti a külügyminiszter mozgásterét. Az a veszély fenyegeti Kovácsot, hogy megtörik eddigi egyeduralma. Mindig gondosan ügyelt arra, hogy ne legyen olyan diplomáciai szakértő a környezetében, akinek a jelenléte esetleg idézőjelbe teszi a bölcs homlokráncolások közepette előadott kinyilatkoztatásait. Ezután viszont lesz, és Kovács szempontjából az a kényelmetlen, hogy Juhász Endre nem neki köszönheti a székét, ráadásul az unió apró-cseprő ügyeiben egészen biztosan járatosabb nála.
Ez a veszély azonban eltörpül amellett, amit Gyurcsány Ferenc jelenthet. Köztudomású, hogy az új gyermek-, ifjúsági és sportminiszter ambiciózus ember, többek között az MSZP elnöki széke is szerepel az álmai között. Eddig csak a színtelen-szagtalan választmányi tagságig jutott, és ez akár kudarcnak is felfogható, viszont Medgyessy Péter közeli barátjaként és tanácsadójaként komoly befolyást szerzett a kormányfő döntéseinek meghozatalában. Gyurcsány ravasz ideológus, ügyesen kommunikál a sajtóval, és a jelek szerint nem hibázik. Okosan tette, hogy nem szállt szembe Kovácscsal a legutóbbi MSZP-kongresszuson az elnöki székért. Sikerült viszont kormánytagságra szert tennie, ezzel pedig esélyt kapott a szélesebb körű ismertségre és népszerűségre. Mivel intellektusa és kapcsolati tőkéje magasan veri az MSZP átlagát, ezért alighanem komoly klientúrát tud majd kiépíteni, ráadásul egy olyan ágazatban – az ifjúságpolitikában –, ahol párttársai eddig porcelánbolti elefántként mozogtak. Ha elhiteti a közvéleménnyel és az MSZP tagságával, hogy sikeres miniszter, akkor a határ a csillagos ég lesz a számára.
Mellette ne feledkezzünk el a szintén ideológiai fronton nyomuló Hiller Istvánról sem. Hosszú évek óta ő az első MSZP-s frontember, aki már majdnem úgy fest, mint egy igazi szociáldemokrata. Intelligens, választékos modorú, és teljesen folt nélküli a múltja. Szemmel látható, hogy az ő előreléptetése elsősorban a szabad demokraták gyengítését célozza. Részben azért, mert erősítheti a kormány értelmiségi arculatát, ráadásul annak a kulturális ágazatnak a területén, ahol eddig az MSZP közel sem birtokolt fölényt az SZDSZ-szel szemben. Az is köztudomású, hogy az oktatási tárca államtitkáraként voltak vitái Magyar Bálinttal, igaz, óvakodott ezek nyilvánosság elé vitelétől. Az NKÖM élére kerülve komoly befolyáshoz juthat, és akár gyengítheti is eddigi felettese mozgásterét, vele együtt pedig a drámaian alacsony népszerűségű SZDSZ-t. Az eltelt egy évben Magyar Bálint szinte akadály nélkül prédikálhatott a jövő generációival kapcsolatos kérdésekben. A fiatalok megnyerése szempontjából fontos tárcákat vagy az ő vazallusai birtokolták (informatikai) vagy pedig az MSZP modern kommunikációra képtelen miniszterei (ifjúsági, kulturális).
A hiperaktív Magyar Bálint gond nélkül játszotta le Görgey Gábort és Jánosi Györgyöt a médiában, most viszont változott a helyzet, mert a Hiller–Gyurcsány páros megtörheti az SZDSZ eddigi pozícióit a kormány humánpolitikai arculatának megformálásában. Szintén kényelmetlen az SZDSZ-nek a környezetvédelmi tárca élén bekövetkezett csere. A Kóródi– Persányi váltás kísértetiesen emlékeztet az előző koalíció Pepó–Ligetvári párosára. Azaz egy totális szakmai alkalmatlanságot eláruló minisztert egy olyan szakértő vált fel, akinek előbb be kell mutatkoznia annak a pártnak, amelyet majd ő fog képviselni. Érdekes, hogy Persányi Miklós biográfiájában vastag betűkkel éktelenkedik a KISZ betűszó, ami némileg emlékeztet az egykori MSZP-képviselőjelölt Ligetvári Ferenc gyenge pontjára. Bár valószínűtlen, hogy a kényes ízlésű szabad demokraták olyan otromba módon rontanának neki miniszterüknek, ahogyan azt Torgyán József kisgazdái tették, mégis feltételezhető, hogy az előző kormányban már egyszer megtapasztalt konfliktus újra kialakulhat.
A vesztesek sorában ne feledkezzünk el a Miniszterelnöki Hivatalból rajokban távozó államtitkárokról sem. Nagy Sándor, Baráth Etele, Pál Béla, Teleki László és Baja Ferenc hivatalát áthelyezték, többük hatásköre csökkent. Érezhető, hogy az inkvizítor Keller László is végnapjait éli. A lassan tisztuló profilú kancellária kezdi elnyerni azt a karcsú és hatékony formát, ami az Orbán-kormány idején jellemezte. Ez újra csak azt jelzi, hogy teljesen fölösleges volt az átszervezés, és az a sok milliárd forint, amit a Medgyessy-kabinet erre elpazarolt, értelmesebb célokra is elkölthető lett volna.
Végül még egy kijelentés: van, aki egyszerre nyertes és vesztes. Ő pedig Medgyessy Péter. Nyertes, mert a pozíciói erősödtek a most hivatalba kerülő új kormánytagokkal. Ugyanakkor vesztes, mert ha tizenegy hónap után ennyi helyen kényszerült változtatni a „nemzeti közép kormányán”, akkor ez azt jelenti, hogy tavaly nagyon rosszul lett összerakva a koalíció. Dilettáns politikusok egész sorát kellett egy év után lecserélni, akiknek a szerencsétlenkedései nagyon sok pénzébe kerültek az adófizetőknek, közben pedig vesztettünk egy évet. Egy fontos esztendőt Európa kapujában, ahová többek között egy olyan honvédelmi miniszterrel fogunk besétálni, aki nem beszél egyetlen idegen nyelven sem; egy olyan belügyminiszterrel, akinek a regnálása az önkormányzatokat és a rendőrséget is lejtőre vitte; mellettük pedig van egy gazdasági miniszter, akinek igen gyenge lábakon állnak az autópálya-építésről és -működtetésről alkotott ismeretei. Ezért kockáztathatjuk meg a kijelentést: nagy szolgálatot fog tenni Medgyessy Péter az ellenzéknek, ha a következő választásokig már nem változtat kormánya összetételén.