Bizonytalanságok az otthonteremtésben

Bizonytalanságban tartani az embereket a lakástámogatásokkal kapcsolatban a társadalommal való packázásnak tekinti Mádi László, a Fidesz lakáspolitikai szakértője. Bár azt hallani, hogy a változások csak jövő időben fognak megtörténni, s azok a már folyamatban lévő ügyeket nem érintik, Mádi szerint az sem világos, mi számít folyamatban lévő ügynek. A már beadott hitelkérelem vagy csak az elfogadott? A politikus szerint nagy hibát követ el a kormány, s rövidlátását mutatja, hogy a lakáshitelezés kérdését csak a büdzsé kiadási oldala felől közelíti meg, holott ennek kapcsán jelentős bevételekre is szert tesz.

Ön szerint van pánikhangulat a lakáspiacon vagy nincs?
– Sajnos van. Először még tagadta a kormány, hogy bármilyen változtatást vezetne be, aztán kisebb módosításról beszéltek, most meg kiderül, hogy drasztikusan hozzányúlnak az otthonteremtési rendszerhez. Pánik azért van a lakosság körében, mert az emberek nem tudnak tervezni.
– Van, aki azt állítja, hogy a bizonytalanságot önök, az ellenzék kelti.
– A módosítás gondolata három hullámban jött, s először a sajtóban látott napvilág. A Fidesz csak ezt követően mondta el véleményét. Kértük, adjon világos válaszokat a Medgyessy-kabinet, hiszen az embereket csak így lehet megnyugtatni. Az, hogy a hiteligények volumene felpörgött, nem az ellenéknek, hanem a kormányzati bizonytalanságnak, összevisszaságnak és rossz kommunikációjának tudható be. Ma még senki nem tudja, milyen intézkedések lesznek, szerintem még ők sem. Az is kérdéses, hogy a változások kiket és mikortól érintenek.
– Sok kritika éri a jelenlegi otthonteremtési programot, hogy az túlzottan preferálja a használtlakásvásárlás támogatását. Ön ezt hogyan látja?
– A program elkészítésekor mi a szakma véleményét kértük ki, s a rendszer döntően jónak bizonyult. Hogy miért fontos támogatni a használt otthonok vásárlását is, arra egyszerű a magyarázat: a dolgok összefüggnek egymással. Nagyon sokan úgy vesznek új ingatlant, hogy használt otthonukat eladják. Ezért kell támogatni a használt lakások vásárlóit is. Ha csorbul a használt lakások támogatása, s nem lesz rá felvehető kedvező hitel, akkor az új építésű otthon vásárlását tervezők nehezebben tudják majd továbbadni régi lakásukat, s megvenni az újat.
– Miként lehetne kiszűrni az esetleges visszaéléseket?
– Nincs nagy mennyiségű viszszaélés. Ám annak nagyobb a veszélye, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntik. Ha már változtatnak, akkor sem lefejezni kellene a rendszert, hanem kisebb módosításokkal finomítani. Elfogadhatónak tartanám, hogy a hitelt csak egy esetben lehessen igénybe venni, s a köztisztviselők hiteligénylése esetén az állami százszázalékos garancia is csak egy esetben járjon. Kifogásoljuk viszont, ha az állami garancia idejét húszról tíz évre csökkentik. Ez rendkívül káros, hiszen az emberek biztonságra vágynak. Ráadásul, ha egy család húszéves futamidőben gondolkodik, s az állami garanciavállalás ideje ennek felére apad, nem merik majd vállalni a hosszabb törlesztőidőt. Ezáltal vagy nem vesznek fel hitelt, vagy a rövidebb futamidőt választják. Utóbbi esetében vagy magasabb havi törlesztéssel kell kalkulálniuk, vagy kisebb hitelösszeggel. Ez viszont visszavetné az amúgy sem magas lakásmobilitást. Problémaként látjuk a kamattámogatás csökkentését, amelyet a bankok nem tudnak majd kompenzálni, ami a törlesztőrészletek emelkedéséhez vezethet.
– Nem gondolja, hogy a tervezett lépések mögött a költségvetés kiadási oldalának megfogása állhat?
– De igen. Ám nemcsak kiadásokkal kell számolnia a kormánynak a büdzsében a sikeres lakástámogatási rendszer következtében, hanem bevételekkel is. Azt ugyanis sosem veszik figyelembe, hogy az állami büdzsének mennyi bevétele származik e terület felfutása miatt az áfából, illetékekből s egyéb járulékos, másodlagos bevételekből. Sajnálatos, hogy kérésünk ellenére a mai napig nem kaptunk pontos adatot a kormánytól, hogy a kedvező hitelek következtében létrejött lakóingatlan-adásvételek mekkora bevételt hoztak a büdzsének áfá-ból, illetékből. Utóbbira hadd mondjak egy példát: jelenleg a visszterhes adásvétel esetén fizetendő illeték mértéke négymillió forintig két, felette hat százalék. Mi azt javasoltuk, hogy a kedvezőbb kulcs ne négy-, hanem nyolcmillióig legyen alkalmazható. Számítások szerint ha sor kerülne erre a lépésre, az 8-10 milliárdos bevételkiesést okozna a költségvetésnek. Így látható, hogy a kedvező lakáshitelek generálta adásvételek miatt akár 30-40 milliárd forint is lehet az az összeg, ami ilyen címen befolyik a büdzsébe. A lakáshoz jutás járulékos – ügyvéd, közjegyző, banki kiadások – költségei is rendkívül jelentős összeget tesznek ki, s egy tízmilliós lakás esetében már közelítenek a milllióhoz. Áfából is tetemes a bevétel, hiszen egy tízmilliós új otthon áfatartalma kétmillió forint. Továbbá azt sem szabad elfelejteni, hogy tízezer lakás megépítése 50 ezer új munkahelyet teremt, melyek után a személyi jövedelemadóból és járulékbevételekből tetemes bevételt realizál a költségvetés. Ekkora számú új otthon a GDP akár fél-, egyszázalékos növekedését is okozhatja. Ezek alapján úgy gondolom, nagy hibát követ el a kormány, hogy összefüggések és elemzések nélkül, csupán csak költségvetés kiadási oldala felől közelíti meg a lakáspolitikát. Ez ugyanis rövidlátást mutat. Sokkal komolyabb szakmai felkészültséggel kellene felmérniük a helyzetet, hiszen egy vagy több meggondolatlan lépés beláthatatlan károkat okozhat.
– Készül a Nemzeti lakásprogram, amely hosszú időre tervez, s amely meghatározza a feladatokat. Ezt nem tartja pozitívumnak?
– A Nemzeti lakásprogram kialakítása üdvözölendő, bár sajnos kivitelezése megkésett. Létrehozásának már a választások után meg kellett volna történnie. Ezzel szemben mit látunk? Azt, hogy elszaladt egy év, s mire a munkaanyagból program lesz, túl leszünk a ciklus felén. Még talán ennél is nagyobb gondnak látom, hogy a program mögött nincs pénz, így az másnak nem tekinthető, mint szép szavak gyűjteményének, egy lufinak. A programok 2006 előtt meg sem indulhatnak, csupán mintaprojektek lesznek bérlakásépítésben és lakásfelújításokban.
– Mit kellene tennie a kormánynak?
– Világosan és őszintén beszélni. Továbbá a gazdasági szemléletet sokkal erőteljesebben kellene érvényesíteni, s támogatási rendszer változását csak kiszámítható módon, átláthatóan kellene változtatni. A lakásfelújítások megvalósítása végett egy modellt kell létrehozni, mellyel évente 30-40 ezer otthon felújítása történhet meg.
– Elképzelhető, hogy akár visszamenőleg is hozzányúlnak a támogatásokhoz?
– Sajnos ez a lehetőség sem zárható ki.
– De ezt a kormányoldalon cáfolják.
– Ha a választási ígéreteiket veszem alapul, s azok betartását, az emberek nem lehetnek nyugodtak. A szavak és a tettek elválása a lakáspolitikában is utolérhető: miközben a bérlakásépítés fontosságát hangoztatják, húszmilliárdról a felére apasztották ennek állami támogatását. Kérdésére válaszolva, ha a hitelekhez visszamenőlegesen is hozzányúlnának, az alkotmánysértő lenne.
– Azt hallani, hogy a folyamatban lévő ügyeket nem érinti a változás.
– Valóban hallani ilyen álláspontot, csak egyet felejtenek el közölni, talán nem véletlenül: hogy mi számít annak. A bankokhoz már beadott vagy csak az elbírált hitelek tartoznak e körbe? A társadalommal való packázásnak tekintem, hogy az embereket bizonytalanságban tartják, akik ennek következtében az elkövetkezendő 5, 10 vagy akár 25 évre szóló vállalásukat nem merik meglépni. Ködösítés folyik, s ma még azt sem tudni, ez az első megszorítás lesz, vagy több is követi majd. A szocialisták rövid távon gondolkodnak, s a problémák megoldásának legkönnyebb módját választják, amikor restriktív intézkedésekben gondolkodnak.