Borravaló nélkül utcán is lehet aludni

Balkán, Közel-Kelet, Észak-Afrika… A Földközi-tenger mellékének e tájain lépten-nyomon borravalót kell adnia az utazónak, s emiatt újabban viszály éled utasok és utaztatók között. B. A. egy újságból tudta meg, hogy egyes hazai utazási irodák csoportkísérői fejpénzt szednek külföldön az utasoktól baksisok kiosztására. A feleségével Egyiptomba készülő férfi nem gondolta, hogy majd ő is panaszos levelet ír. De a vörös-tenger-parti Hurghadában, a repülőutat követően valami felkavaró történt. A csoport reptérről hotelbe szállítása során a férfi és felesége nem vette igénybe a hordárok segítségét. A Kartago Tours helyi képviselője a buszon közölte, hogy mindenki készítsen elő fejenként 15 dollárt, hogy ő borravalót adhasson az érkeztetésben segédkező egyiptomiaknak. A szálloda várójában a B. házaspár és egy öttagú család a pénz átadását megtagadta. A telepített képviselő először „csak” fenyegetőzött, hogy utolsónak fogja kezelni az akadékoskodókat, illetve hogy a 15 dollár megfizetése nélkül nem kapnak szobát. Aztán látták, hogy letiltotta a portásnál a voucherüket, az úti okmányt, amellyel bizonyíthatták volna, hogy jogosultak a szállásra.
A magyar utazási iroda képviselője ezt követően vagy három órára magára hagyta e hét utasát, holott köztük két gyermek és egy idős ember is volt. Éjjel egyig nem is került elő, a kirekesztettek pedig ott ültek elcsigázva. A végén a szálloda recepciósa megszánta őket, s mire a képviselő visszaérkezett, már folyt a „hetek” beléptetése.
Fellapozva a Kartago Tours egyiptomi programfüzetét, előbukkan egy figyelmeztetés: „Egyiptomba érkezéskor 15 USD/fő (üdülés esetén), illetve 25 USD/fő (körutazások) pluszköltséggel szíveskedjenek számolni, mivel ezt helyi képviselőnknek borravalóként kell felhasználnia…” A szerződéshez csatolt apró betűs ismertetésben pedig ezt lehet felfedezni: „A programfüzetben található általános információk az utazási szerződés mellékletének részét képezik.”
– Mi teletexten olvastuk az árlistáját, ott ez a kitétel nem szerepelt – tájékoztat a pórul járt férfi. – De mit szóljanak azok, akik épp hogy összekuporgatták hetven-nyolcvanezer forintjukat egy ilyen útra, és a helyszínen nyomban szembesültek további 15 dollár kiadással, aztán a fakultatív kirándulások árán felül baksisra kért 25 dollárral… Ez egy öttagú családnál már 200 dollár kiadás!
A panaszos a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumnak is írt. A tárcához tartozó Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal idegenforgalmi főosztályának vezetője azt jelezte vissza B. A.-nak, hogy vizsgálat lefolytatására kérte a Fogyasztóvédelmi Felügyelőséget és a cég telephelye szerint illetékes rendőrkapitányságot. Andor Györgyné főosztályvezető egyébként úgy ítéli meg, etikai és fogyasztóvédelmi szempontból egyaránt elmarasztalható a csoportkísérő tette. Ezért helyesli, hogy – eljárása nyomán – az utazási iroda már visszatérítette a részvételi díj egy részét.
Viszont nincs jogi lehetőség pusztán a lekönyveletlen borravaló-fejpénz külföldi beszedéséért utazási irodákat szankcionálni. Felfüggeszteni, törölni egy céget csak bűneset bebizonyosodásakor, illetve az említett rendeletek alapján lehet. Jogilag ez a baksisszedéssel kapcsolatos ügy nehezen támadható, mert a szóban forgó cég eleget tett a jog betűjének azzal, hogy a tájékoztatást a szerződés mellékleteként feltüntetett programfüzetben megadta.
Erre hivatkozik Ben Selma Adelinda, a Kartago Tours ügyvezető igazgatója is. Elismeri, hogy sok a szóban forgó 15 dollár, de azt is, hogy nem kötelező a megfizetése. Multinacionális utaztató cégek katalógusait mutatva azzal érvel, hogy nyugati kollégáik is hasonló nagyságban, a helyszínen kérnek el baksisra fordítandókat.
– Nem a helyi képviselők zsebébe vándorol az út kezdetén bekért pénz, hanem sok más zsebbe – állítja az igazgató aszszony. – Az egyiptomi szolgáltatókkal, például szállodákkal átutalásos szerződésben állunk ugyan, de ezek számlaképtelen alkalmazottaival, akik nélkül megbénulna a szolgáltatás, már nem. Ők követelik képviselőinktől a baksist, bár ezt nem feltétlenül ismerik el az utazóvendégek előtt. Csak az egyiptomi katalógusba kellett beleírnunk, hogy üdülés esetén 15 dollárt szíveskedjenek a helyiek javadalmazására adni. Ebben a nagyon szegény arab országban a baksis íratlan törvény maradt…
De miért nem építik be a baksist az itthon fizetendő részvételi díjba? Ben Selma Adelinda közölte:
– Ha ezt belefoglalnánk árainkba, az csak a bevételi oldalt terhelné, mert bár szétosztjuk, számlát nem kapunk róla.
Az ilyen logikát az APEH ellenőrzési főosztályának vezetője, Ferenczi Judit úgy értelmezi, hogy az utazási vállalkozók ezáltal elkerülik az adóalapjuk növekedését. Az adóhivatal álláspontja viszont ugyanaz, mint a jogszabályoké: a vállalkozások minden bevételével el kell számolni. A baksistétel magyarországi befizetése volna az érdeke az utasnak is, aki jogászi képességek nélkül is tisztán szeretné látni, mi a végső költsége. Az APEH-nek egyébként nincs jogosultsága arra, hogy külföldön is ellenőrizze az utazási irodákat. Az adóhivatal főosztályvezetője ezért meglehetősen követhetetlennek tartja az effajta fejpénzek útját. Nincs biztosítva, hogy mindenki feltétlenül annak megfelelően használja fel, amilyen címen azt beszedi a turistáktól.
A VI–VII. kerületi rendőrkapitányságon nehezen, de – többszöri érdeklődésre – mégiscsak előkerül az Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal által továbbított ügyirat. (A sajtó is hatalom, nemcsak a baksis?) Most már csak a vizsgálati eredmény hiányzik.