Bosszú a Himnuszért és a sötét öltönyért

Reggel 8 óra 45 perc,1967. október 23-a. A kecskeméti Piarista Gimnázium 4/A osztályában véget ért a hittanóra. Az osztály kötelező felállással köszönt tanárának, azután elénekelték a Himnuszt. Ünnepeltek. Valamit, amit akkor tilos volt ünnepelni. Négyen súlyosan bűnhődtek ezért: Farkas Attila, Sváb Gusztáv, Kangyal György és Bisztrai Tibor. Farkas Attilát és Sváb Gusztávot a rendőrségi kihallgatások után kizárták az ország valamennyi középiskolájából. A másik két tanulót azonnal eltávolították a piarista gimnáziumból, és nem érettségizhettek le.
Ezek röviden a tények, egy történet a kádári Magyarországról, amely azt példázza, hogy semmi nem maradt megtorlatlanul. A hatalom félt, és félelmében kegyetlenül büntetett. Múlt hét szombaton Kecskeméten, a piaristák patinás épületének aulájában a 4/A osztály volt diákjai gyülekeztek a 35 éves érettségi találkozóra. A szervezők meghívták azokat az osztálytársaikat is, akiket a piarista gimnáziumból kizártak. Meghívták Pálinkás József volt oktatási minisztert, az akkor elsőéves kecskeméti piarista diákot is, aki 2001. október 23-án miniszteri rendelettel hatálytalanította Ilku Pál egykori művelődésügyi miniszter 49.151/1968. X. számú rendeletét, amelyben Farkas Attilát és Sváb Gusztávot az ország összes középfokú oktatási intézményéből kizárta. Sváb Gusztáv korai halála miatt nem érhette meg az erkölcsi elégtételt, de megérte három osztálytársa és természetesen az egész 4/A osztály, tizenegy évvel a rendszerváltás után.
Rendhagyó osztályfőnöki órára gyülekeztek Kecskeméten az öregdiákok, hogy az emlékezés, a közös szentmise, az együtt elfogyasztott ebéd feloldja a lappangó keserűséget. Hogyan derült ki a zárt épületen belül ez az éneklő ellenállás? – Egyszerűen – emlékezett vissza Bisztrai Tibor – a Himnusz éneklése közben az egyik osztálytársunk elhagyta a termet, és jelentette az igazgatónknak az esetet. Ifjú Sebestyén igazgató jelezte a megyei Állami Egyházügyi Hivatalnak, hogy mi történt, és ezzel elindult a nyomozás. Az osztály mind a negyven tagját még aznap este kihallgatták a rendőrség emberei, de az soha nem derült ki, hogy ki szervezte az akciót. A felelősséget kollektívan vállaltuk. Hiszen előző nap este határoztuk el kollégiumi hálótermünkben, hogy az 1956-os forradalom évfordulójára nemzeti imádságunkkal tisztelgünk. Végül is négyünket zártak ki az iskolából. Farkas Attila és Sváb Gusztáv azért kapta a legsúlyosabb büntetést, az ország összes középiskolájából való kizárást, mert ünnepi, sötét öltönyt vettek fel.
Bisztrai Tibor szerint az iskola tanárai azért nem védték meg diákjaikat, mert attól féltek, hogy bezárják a piarista gimnáziumot. Ugyanis az Állami Egyházügyi Hivatal mindig csak egy évre adta meg a piarista tanárok tanítási engedélyét.
Lukács László osztályfőnök emlékszik rá, a titkosrendőrök őt is hetekig faggatták, hogy árulja el, ki indította el az akciót. Természetesen nem derült ki a szervezők neve, így kizárásos alapon hozták meg döntésüket a nyomozók.
Pálinkás József, a volt iskolatárs rendelete nemcsak a tanulók erkölcsi rehabilitációját jelentette, de, mivel most minden volt diáknak egy levéltári dokumentumokból készült összeállítást ajándékozott a történtekről, kiderült, hogy a Kádár-rendszer a legkisebb szembenállást is megtorolta. Ebben olvashatjuk, hogy Sváb Gusztávért levélben még Szabó Pál író is közbenjárt Ilku Pálnál, de a művelődésügyi miniszter elutasította a kérését, arra való hivatkozással, hogy a négy tanuló a kecskeméti rendőrkapitányság szerint is ellenforradalmi tevékenységnek minősülő, szervezkedéssel párosuló, tüntetésjellegű cselekedetet hajtott végre. Emiatt Sváb Gusztáv évekkel később a felnőttek iskolájában érettségizett le, fizikai munkás lett. Farkas Attiláért Váci Mihály, a költő próbált kilincselni, szintén sikertelenül. Esti gimnáziumban sikerült leérettségiznie, bár kitűnően beszélt angolul, nem vették fel a bölcsészkarra, ezért disszidált Amerikába. A mostani érettségi találkozóra nem tudott eljönni. Kangyal Györgyöt is várták osztálytársai Kanadából, de a járványveszély miatt lemondta a hazajövetelét. Bisztrai Tibor Cegléden érettségizett, először teológián tanult, majd az ELTE bölcsészkarán, ahol a levelezőn a demográfus-könyvtár szakot végezte el.
Pálinkás József szerint példaértékű volt ez az eset, mert sejteti, hogy hány ilyen ügy lehetett Magyarországon, és hányan élnek még olyanok, akiket az elmúlt rendszer iskoláiban súlyos sérelmek értek származásuk miatt, vagy csupán azért, mert másként gondolkodtak. Ezekért a jogtalanságokért máig nem kaptak engesztelő szót vagy együttérző kézfogást. A volt oktatási miniszter úgy látja: tartozunk magunknak, a közéletnek annyival, hogy az ilyen sérelmet szenvedett személyek politikai, erkölcsi és jogi elégtételben részesüljenek. Ezért döntött úgy 2001. október 23-án, hogy nem lehet tovább hatályban egy olyan oktatási rendelet, amely azért zárt ki az ország összes középiskolájából diákokat, mert elénekelték a magyar Himnuszt. Így szimbolikusan odakerültek a kizárt diákok képei arra az érettségi tablóra, amelyről hiányoztak. Pálinkás József megjegyezte azt is, hogy a fiúk között volt olyan is, aki beépített emberként az ÁVH-nak jelentett, éppen ezért szomorú, hogy Magyarországnak olyan miniszterelnöke van, aki D–209-es egykori fedőnévvel, ügynöki múlttal végzi a munkáját.