Célkeresztben Teherán

Az elmúlt napok eseményeit tekintve joggal vélheti úgy az újságolvasó ember, mintha két Irán létezne. Az egyik az 1979-es iszlám forradalom síita állama, amely – legalábbis eddig úgy tűnhetett – bármilyen Amerika-ellenes cselekedetre is ragadtatja magát, büntetlen marad. A másik Irán éppen ezekben a hetekben-napokban körvonalazódik a tömegtájékoztatásban – ebben az olvasatban a perzsa állam valamifajta terroristafészek, a civilizált világ elleni titkos központ, s miután bűnei megszaporodtak, megérett a leszámolásra.
Kétfajta Irán persze nem létezik, a vádakat megfogalmazó Egyesült Államok azonban nagyon is kétarcú. Bár az amerikai külpolitika irányvonala eldőlni látszik, a Bush-doktrína végérvényesen diadalmaskodott – az egypólusú világrendszer ura már sohasem lesz az, ami az iraki háború előtt volt. Politikai természetéhez immáron szervesen hozzátartozik a „világterrorizmus” elleni fellépés, s amellett, hogy háborúval fenyegeti az általa önkényesen megjelölt államokat, magatartása az állandósuló konfliktusok, a határokon átnyúló büntetőhadjáratok rémképét vetíti elő a XXI. század első évtizedében. Iránról a következőket tudhattuk meg a napokban: kínai segítséggel fejleszti ballisztikus rakétaarzenálját (a hírt Pekingben cáfolták), titkos atomprogramot folytat, területén menedéket ad az al-Kaida tagjainak. Bárki joggal mondhatná, ezt eddig is tudtuk, pontosabban gyakorta hallottuk. Csakhogy az iráni rendszer embertelen voltát bizonygató hivatalos kommentárok mellett a State Department és a Pentagon politikusai ezúttal külön nyilatkozatokkal is megtámogatták a szövegértést. „Az Egyesült Államok letöri a teheráni kormány minden olyan próbálkozását, amellyel saját képére, vagyis vallási alapokon álló állammá szeretné átformálni a szomszédos Irakot” – jelentette ki például Donald Rumsfeld védelmi miniszter. Ari Fleischer fehér házi szóvivő még ennél is konkrétabban fogalmazott: „elégtelen válasznak” nevezte, hogy Irán az al-Kaida feltételezett tagjainak letartóztatásával válaszol a terroristákkal való leszámolást sürgető amerikai követelésekre.
A teheráni rendszer washingtoni megítélését jelzi, hogy a terrorizmust támogató országok új listáján Irán továbbra is szerepel – Kuba, Észak-Korea, Líbia, Szudán és Szíria társaságában. Ennek azonban nincs tétje, a valódi kérdés ugyanaz, mint Irak esetében – felsorakozik-e a nemzetközi közösség George Bush mögé, vagy sem? Ugyanakkor nem szabad szem elől téveszteni, hogy az újabb válság nem a büntetőintézkedések jogosságáról, még kevésbé a rezsim „bűneiről” szól – ez utóbbi egyébként is önkényes megfogalmazás –, hanem arról, hogy az iraki hídfőállás után az Egyesült Államok továbbterjeszkedik-e a térségben.
Ha az iraki háború kommunikációs beharangozására gondolunk, a mostani megfogalmazások ijesztően hasonlók – ez pedig semmi jót nem jelez a jövőre nézve.