Fél évszázad múltán elsüllyed az Óvilág?

Nehéz és ügyes-bajos a jós dolga; még akkor is, ha társadalomtudósnak mondják. S kivált, ha demográfus. Sok mindennel kell ugyanis kalkulálnia: szülési kedv, egészségi állapot, társadalmi körülmények… Sok az ismeretlen tényező. Az utóbbi hetekben különösen érdekes előrejelzést hoztak nyilvánosságra az ENSZ illetékes hivatalai. Mekkora és milyen lesz fél évszázad múlva a világ népessége? – kérdezték kutatóik, s felméréseik nyomán válaszokat is adnak. Prognózisuk szerint a világ népessége 2050-ben jóval nagyobb lélekszámú lesz, mint most, az ezredfordulón, még akkor is, ha e növekedés üteme lassúbbá válik, a lélekszám, szinte természetesen, a kevésbé fejlett országokban szaporodik meg, míg a gazdagabb vidékeken megáll a növekedés, vagy a népesség egyenesen apad, s végül: e két jelenségnek messzeható következményei lesznek Európában és Európára nézve.

Az ENSZ-adatok szerint a világ népessége most is és a jövőben is változatlanul növekszik, bár igaz: a növekedés aránya nem oly nagy, mint eddig. Ugyanis csaknem mindenütt kevesebb gyermek születik egy-egy családban. S bár a nők – mondjuk úgy – fertilitási mutatója, magyarán szülési kedve és képessége a mai 2,8 százalékról ötven év múlva két százalékra esik vissza, vagyis fél évszázad múlva minden egyes nő 2,8 gyermek helyett két gyermeket szül majd – a világ még így is lényegesen zsúfoltabb lesz, mint most. A jelenlegi 6,3 milliárd ember helyett 8,9 milliárdnyian élnek majd planétánkon. A most nyilvánosságra hozott adatok régről ismert tényeket támasztanak alá újólag: a szegény családokban születik több gyermek, s a világ népessége is a szegények csemetéivel gyarapszik majd számottevően. Fél évszázad múlva az afrikaiak lélekszáma megkétszereződik, s a fekete kontinensen él majd az emberiség egyötöde. Az ázsiaiak akkor is világelsők lesznek, azaz ők lesznek a legtöbben; ma 3,7 milliárdnyian vannak, ötven év múlva az előrejelzések szerint 5,2 milliárdnyian lesznek. A leggazdagabb kontinensek országaiban jóval kevesebb gyermek születik majd, bár ezek a vidékek is népesebbek lesznek. A világ teljes népességének tizennégy százaléka él majd Európában és Észak-Amerikában.

Ám még a legmódosabb nemzetek közt is jelentős különbségek várhatók. Európa népessége például 728 millióról 630 milliónyira zuhan, Amerikáé viszont 285 millióról 409 millióra emelkedik. Sőt: az Óvilágban is mutatkoznak majd lényeges különbségek. Nagy-Britannia és Franciaország lakossága például továbbra is dinamikusan növekszik, míg Európa déli és keleti államaiban csökken majd a népesség. Itália például lakóinak ötödét veszíti el, vagyis ennyivel csökken az olaszok lélekszáma. Magyarország lakossága negyedével lesz kevesebb.

Az Egyesült Államok népessége azonban nemcsak a nők nagyobb szülési kedve miatt lesz jóval nagyobb, hanem a változatlanul nagyarányú – netán még tovább növekvő – bevándorlás következtében is. Európa és Amerika között e különbség egyébként az előző két évtizedben vált szembetűnővé. Meglehet, hogy Európa elöregedése csupán átmeneti jelenség, ám ha a jelenlegi trend folytatódik, az Egyesült Államok minden bizonnyal lehagyja Európát. Az európai országok elöregedése igen nagy terhet, s ezzel az eddiginél is komolyabb gondot jelent majd a jóléti rendszereknek. Nem egy országban a lakosság harmada hatvan év feletti, fele pedig ötven év feletti lesz. Ez átalakítja a munkaerőpiacot, a gazdaság teljesítőképességét, rentabilitását és egész rendszerét. Európa lemaradhat Amerika mögött.
Politikacsinálók máris azon elmélkednek, hogyan lehet okos és jó nyugdíjrendszert működtetni olyan társadalmakban, ahol a tizennégy éven aluliak s a hatvan esztendőn felüliek aránya meghaladja a munkaképes korúakét. A megoldások a nyugdíjkorhatár rugalmasabbá tételében rejlenek és a bevándorlási politikák liberalizálásában, ennek minden politikai következményével együtt. Hacsak az európai nők bele nem erősítenek…