Haladék ügynököknek?

Egyes számítások szerint irdatlan hosszú idő alatt tudja csak feldolgozni a kommunista titkosszolgálatok fennmaradt iratait az a levéltár, amit az MSZP–SZDSZ-koalíció idején felállított Történeti Hivatal (TH) jogutódjaként hozott létre a parlament. A megnövekedett feladatok kielégítő ellátásához sem a személyi, sem az anyagi feltételek nem megfelelők. Őszig – öröklött restanciáik miatt – meg sem tudja nyitni kapuit a kutatók előtt a titkosszolgálati levéltár, mondja a főigazgató.

Történészként a Történeti Hivatal munkatársa volt az 1997-es megalakulás óta. Mi változik most az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának létrehozásával? Megismerheti-e a közvélemény az egykori ügynökök személyét?
– Az állampolgárok számára alapvető változás, hogy ők maguk megismerhetik az ügynökeik valódi nevét is, ha minden azonosítási lehetőség egybevág. Eddig a korábbi Állambiztonsági Szolgálatoknál (ÁB) keletkezett iratoknak csak töredéke került hozzánk, az úgynevezett „háromperhármas” ügyosztály iratai. Most a teljes egykori III-as Főcsoportfőnökség, a külső hírszerzés, az elhárítás, a katonai hírszerzés, tehát a többi terület iratanyagai is ide- kerülnek majd. Ezt nevezik irategyesítésnek. Változik, hogy a kutatási engedély megadásáról egy levéltári szakmai kollégium dönt. Ez a levéltár szakmai, társadalmi felügyeletét erősíti, ugyanakkor egy közbeiktatott testület révén jutnak az érdeklődők az iratokhoz, ami viszont a tényleges hozzáférést lassítani fogja.
– Ha egy tényfeltáró újságíró egy személy múltjáról szeretne eddig ismeretlen dokumentumokat publikálni, akkor ezek szerint az újságírónak is ehhez a testülethez kell fordulnia engedélyért, hogy a TH-ban kutathasson?
– Azt hiszem, hogy az előző válaszomból ez is kiderült, de a válaszom, hogy igen.
– De egy újságíró általában nem tudományos kutató, akkor miért forduljon egy történészekből álló testülethez? Németországban nincs ilyen kötelezettség.
– Ez ügyben az újságírók majd a törvényhozónál kezdenek el lobbizni.
– A TH-ban hiányoztak a levéltári munkát segítő mutatók, illetve adattárak és a számítógép a kutatóteremből. Lesz-e változás az idén ez ügyben?
– Mindig kedves az összehasonlítás a tradicionális értelemben felfogott levéltárakkal. A mutatók, könyvek, kutatási segédletek minden hagyományos értelemben felfogott levéltárban el szoktak készülni az iratok beérkezését követő évtizedben. A nálunk őrzött anyagban minden egyes oldalon van mondjuk tizenkét név, ami adatvédelmi szempontból már önmagában probléma lehet. Van minden egyes oldalon további tizennyolc különleges adat, szenzitív információ. Ezért nekünk oldalanként – durva átlagolásban – harminc információt kell kigyűjteni. Ezeket az esetenként különböző megismerési kérelem függvényében – paragrafusok által megszabottan – lehet, illetve nem lehet hozzáférhetővé tenni. Elsősorban nem abban különbözik ez a szaklevéltár a többi archívumtól, hogy itt állambiztonsági iratot őriznek. Sokkal inkább abban – persze a kettő összefügg –, hogy az állambiztonsági levéltárban mindezen adatok különbözőképpen kezelendők, minden egyes kutatás, betekintés esetében. A jogelőd intézmény hat évvel ezelőtti létesítése idején is azt tippeltem kollégák körében, hogy én már valószínűleg rég nyugdíjban leszek – egy évtizedem van hátra –, amikor még mindig lesznek őrzésünkben érintetlen (fel nem tárt) dossziék. Az eddigiekhez képest annyiban ígérhetek változást, hogy a már feltárt iratokból – azok töredékessége ellenére – hozzáférhetővé teszünk kutatási segédleteket.
– Állítólag fennmaradt a Belügyminisztérium III-as Főcsoportfőnökség eredeti mutató kartonrendszere (NOIJ kartonok). Ez kutatható lesz az új levéltárban mint egy segédlet?
– A fennmaradt – és a feltárás révén pontosított – személyi mutatók adatvédelmi szempontból átdolgozott formában hozzáférhetők lesznek, a tárgyszó szerinti kutathatóság hasonlóképpen a feltárás előrehaladása függvényében bővül. A pesti flaszteren és a zsurnalisztikában Mohamed koporsójaként lebegtetett „eredeti kartonrendszer” eleddig legendának bizonyult. Én örülnék leginkább annak, ha tárgyiasulna: nagymértékben megkönnyítené a dolgunkat.
– Amiket láttam, azok a napi operatív információs jelentések tárgymutató kartonjai. Erről a konkrét iratanyagról beszéltem, ami már megvan.
– Ezeket én is láttam, de ez nem teljes körű, ráadásul pontatlan. A feltárás célja éppen az, hogy ezt és más mutatókat úgynevezett keresztlekérdezéseket is lehetővé tevő módon készítsük el, és folyamatosan bővítsük.
– Számítógépek lesznek-e a kutatóteremben?
– Számítógépet akkor érdemes telepíteni a kutatóba, ha már a számítógépen hozzáférhető segédletek is elkészültek. Bízom benne, hogy ez két éven belül a kutatók rendelkezésére fog állni.
– Azok a dokumentumok is hozzáférhetők lesznek, amiket digitalizáltak már a TH munkatársai, vagy azokat továbbra is papíron kapják meg a kutatók, mint eddig?
– Az iratok jó része – ismétlem, a megismerési cél függvényében – a jelenlegi törvény előírásai alapján is anonimizálandó. Így ugyan bárki hozzáférhet, de a megismerésnek legtöbbször nem ez a célja. A digitalizálás emellett legalább ilyen fontos iratvédelmi szempontból. Egyfelől a leggyakrabban keresett dossziékat digitalizáljuk, másfelől azokat a nagymértékben rongálódott iratokat, amelyek „hagyományos” használata a szó fizikai értelmében fenyeget információpusztulással.
– Változik-e a munkatársak létszáma, különös tekintettel azokra, akik az iratokat feldolgozzák és előkészítik, akár az egyéni kérelmezők, akár a kutatás számára?
– Nagyon örülnék, ha változna, ez költségvetési kérdés. Ennél konkrétabban egy összevetést ajánlok a figyelmébe. A példálódzásokban oly gyakran emlegetett németországi Gauck-hivatal 2200 fővel működik, beleértve a központi intézmény és az öt regionális részleg dolgozóit. A 20 milliós NDK-hoz képest Magyarország lélekszáma csak fele akkora volt. Erre a tízmillióra jelenleg 79 fő a megállapított létszámunk.
– Mindezek ellenére remél-e valamifajta változást? Kapott olyan ígéretet, hogy lesz majd valamiféle pozitív változás pénzügyi vonatkozásban?
– Bizottsági meghallgatásaimon jeleztem, hogy a beérkező iratmennyiség nagyságrendekkel való megszaporodása – amelyet jelenleg elhelyezni sincs hová – ehhez rendelt munkatársi kapacitásgyarapítást is igényel.
– Volt-e már ilyen megbeszélés, ahol a kormányzat részéről hangzott el erre utaló ígéret vagy ajánlat?
– A levéltár a kormányzattal nem áll közvetlen kapcsolatban. Felügyeleti szervünk az Országgyűlés elnöke. Neki viszont kötelezettségünk jelezni a törvény szabta feladatbővülésből eredő gondokat. A költségvetési szervek feladatbővülése több pénzt is igényel.
– Most milyen költségvetéssel dolgoznak?
– A Történeti Hivatal költségvetésével dolgozunk, amelyet egy másik törvény, más körülményekre szabott meg, ezelőtt hat évvel. Közben kell megoldanunk a határidő-megjelölésekkel összekötött iratátvételt. Ennek technikai lebonyolítására kaptunk némi kiegészítést, ami viszont nem foglalja magában a „nincs hova tenni” alapprobléma megoldását.
– Mikor nyílik meg a tudományos kutatók előtt az új levéltár kutatóterme?
– Az ősz folyamán. Ez nem csak a lassított procedúra következménye. A levéltár a TH-tól tetemes restanciát örökölt. Restancia alatt azt értem, hogy a TH-hoz beadott megválaszolatlan állampolgári betekintési kérelmek száma mintegy nyolcszáz. Méltányossági szempontból is elsődleges ezek elintézése. Ugyanennek a másik oldala a TH-ban már elvégzett történeti kutatások másolatkérelmeinek hátraléka. Mintegy 30-35 ezer oldalnyi xerox másolati igényt kell kielégítenünk, miközben folyik belső működési rendünknek az új törvény szerinti átszervezése.