Harc az integráció felügyeletéért

A kormányzaton belüli hatalmi harcok, a Medgyessy Péter miniszterelnök és Kovács László pártelnök-külügyminiszter közötti mind nyilvánvalóbbá váló vetélkedés áll a Külügyminisztérium szervezeti rendszerének minap bejelentett, a megfigyelők szerint párhuzamos struktúrákat, áttekinthetetlen keresztfelelősségi viszonyokat létrehozó, így meglehetősen kaotikusra sikeredett átalakításának hátterében. A legélesebb küzdelem az integrációval foglalkozó feladatok megszerzéséért folyik.

Az európai integrációs ügyek koordinációjáért felelős tárca nélküli miniszter, Juhász Endre minapi hivatalba lépésével lezárult a Külügyminisztérium, Hajdu András közigazgatási államtitkár szavaival, az uniós tagságra történő felkészülés jegyében zajló szervezeti átalakítása. A leglényegesebb változás, hogy az integrációs és külgazdasági államtitkárság – amelyet államtitkári besorolásban Gottfried Péter vezet – ezután a közigazgatási államtitkár szakmai alárendeltségébe kerül. Mindez az integrációs terület leértékelődését jelenti, hiszen az államtitkárság idáig közvetlenül a miniszter alá tartozott, vezetőjét pedig a kormányfő nevezte ki. Az államtitkárság alól kikerül egy sor főosztály, a hagyományos diplomáciához is köthetők funkciók, különösen azok, amelyek téma szerint a csatlakozás után is a kormányközi együttműködés körébe kerülnek Udvardi Iván politikai igazgatóhoz, s e lecsupaszítás is erősíti súlytalanná válását.
*
Lényegében csak a koordinációs feladatok maradnak a Gottfried Péter irányította részlegen, s külön bonyolítja a dolgokat, hogy miközben így a tárca nélküli miniszter munkáját segíti, főnöke Kovács László. E strukturális átalakításról még azelőtt döntöttek, hogy tisztázták volna Juhász Endre jogköreit. Egyelőre nincs a KM-ben új szervezeti és működési szabályzat sem. A Brüsszelben is elismerten felkészült uniós szakember hatásköre körül egyébként is rengeteg a homály, a bizonytalanság.

Mint azt már a Világgazdaság is észrevételezte, nehezen működhet a koordináció már a kusza keresztfelelősség miatt is. Ennek egyik szintjén, az európai koordinációs tárcaközi bizottság élén ugyanis tárca nélküli miniszterként a Külügyminisztérium felett is Juhász Endre áll, helyettese Gottfried Péter, míg a kormány integrációs kabinetjét ezentúl a miniszterelnök helyett Kovács László külügyminiszter vezeti, a helyettese pedig ezúttal Juhász Endre. Sürgős esetekben a kormányfő azonnali tájékoztatása mellett Juhász Endre magához vonhat minden döntést.
E tisztázatlan hierarchikus viszonyok, nyilvánvaló bizonytalanságok hátterében szakértők szerint egyértelműen a kormányon belüli, Medgyessy és Kovács közötti, elsősorban a jövőben még inkább kulcsfontosságúvá váló integrációs ügyek ellenőrzésében kiütköző rivalizálás áll. E két erő kioltja egymást, így a kormányfő által erős miniszteri pozícióval megkínált Juhász Endre egyelőre lényegében inkább helyettes lett.

A politikai egyensúly megteremtésének szükségessége ráadásul vízfejjé duzzasztotta az új struktúrát, amelynek egyetlen lényege most, hogy mindenki mindenkit ellenőriz. Veszélybe kerülhet az a Juhász Endrének tett miniszterelnöki ígéret is – sokatmondó a főtárgyaló kimaradása az athéni aláírásból is –, hogy ő lehet hazánk első főbiztosa az EU-ban. Nem elképzelhetetlen azonban, hogy éppen Kovács László pályázik e posztra, hiszen értesüléseink szerint köztársasági elnökké választását saját pártjában is egyre kevésbé támogatják, s így arcát megőrizve léphetne le a porondról.

A Külügyminisztérium szervezeti átalakításának másik fontos eleme a főcsoportfőnöki szintű irányítás létrehozása. Ez nem önálló vezetési szintet jelentene, hanem egy főosztályvezető saját részlegének felügyelete mellett további kettő-négy főosztály munkáját is koordinálná főcsoportfőnökként.

E modell hatékonyságát behatárolja, hogy eleve bele vannak kódolva egyes személyi feszültségek, ráadásul az uniós tagság körülményeihez közelítés jelszava alatt egy európai nyelvre lefordíthatatlan, lassú, vízfejű rendszer születik, amelyben az uniós gyakorlattal ellentétben még feljebb kerülnek a döntési szintek. Emellett, mint budapesti diplomáciai körökből értesültünk, immár az sem világos, hogy milyen ügyben kihez kell fordulni. Már csak azért sem, mert a rendszer nem egységes, féloldalas, egyrészről már mindenki akart egy főcsoportfőnökséget, másrészt vannak leszakadó területek. A kaotikus jelzőt hűen alátámasztja az a tény is, hogy a brüsszeli misszió nem képes a diplomaták fogadására. Az új missziót legkorábban az év végén tudják átadni. A korábbra tervezett kiküldetéseket elhalasztották.

Létrejön a politikai igazgatói szint is, amelyet Udvardi Iván helyettes államtitkár tölt be. Ő azonban egyúttal Kovács László kabinetfőnöke is, így szembeötlő a kialakult hatalomkoncentráció.
A kialakult új struktúra tehát – mint megfigyelők állítják – korántsem európai, áttekinthetetlen, s az átalakítás többek szerint legfeljebb arra volt jó, hogy további néhány olyan főosztályvezetőtől sikerült megszabadulni, akik nem 1990 előtt kerültek a külügy állományába.
A 43 kiemelt szervezeti egységben csupán három olyan vezető maradt, aki rendszerváltás után, s nem szocialista kormányzás idején került a minisztériumba. A felső vezetés soraiban többségben vannak azok, akik annak idején az állampártot szolgálták, ellentétben például Csehországgal és Németországgal.