Kettéosztott Belgium

Minden bizonnyal a jelenleg is hatalmon levő baloldali koalíció nyerné a belgiumi választásokat, ha csak a biztos szavazók járulnának az urnához most vasárnap. Ám mivel ez nem így van, ráadásul a voksolás pénzbüntetés terhe mellett kötelező az országban, az országosan 35 százalékot kitevő bizonytalanok tábora alaposan felboríthatja a belga politikai életet.
A hagyományosan kettéosztott országban nem könnyű megjósolni a választások kimenetelét. Az északi, gazdagabb Flandria és a déli Vallónia szinte mindenben eltérő álláspontot képviselnek, így Belgiumban nincsenek az egész országban jelölteket indító pártok, csak Brüsszel jelent kivételt vegyes lakossága miatt. A két népcsoport külön bal- és jobboldallal, zöld párttal és szélsőségesekkel rendelkezik. A választások végeredményeként kialakult erőviszonyok alapján tudnak dönteni a pártok képviselői, hogy milyen koalíciót alkotnak majd az országos parlamentben.
Vallóniában jelenleg bármilyen nagy is a bizonytalanok aránya, reális esély nincs arra, hogy a szocialisták elveszítsék trónjukat, ugyanis utcahosszal vezetnek a többiek előtt. A választások kimenetelét meghatározó népesebb Flandriában viszont a kereszténydemokraták alig 2,5 százalékponttal vannak lemaradva a két első párt, a liberálisok és a szocialisták mögött a harmadik helyen, s kiüthetik a nyeregből a szabadelvű szövetséget. A két liberális párt vezére – a flamand Guy Verhofstadt miniszterelnök és a vallon Louis Michel külügyminiszter – olyan választási kiáltványt adott ki, amelyben megfogadták, hogy a választás után is együtt maradnak – akár kormányon, akár ellenzékben, azaz egyikük sem lépne be egy flamand kereszténydemokrata vezetésű koalícióba.
Az idei választások fő újdonsága, hogy a pártoknak egyenlő számú férfi és női jelöltet kellett nevezniük a listára, és az első három helyen is lennie kell mindkét nembeli jelöltnek. A választási rendszer furcsaságaként most először vezették be a bekerülési küszöböt. Ez hazánkhoz hasonlóan Belgiumban is 5 százalék, ám az ország sajátosságai folytán ez azt jelenti, hogy bármely kerületben csak az a párt nyerhet mandátumot, amely megszerzi legalább a szavazatok 5 százalékát. Elemzők szerint külön érdekességgel bír a nagy pártok mellett a szinte észrevétlenül önmagát kinövő Vlaams Blok, amely hatalmas sikereket ért el az önkormányzati választásokon, s egyre nő népszerűsége. A párt negyedik erőként támogatja az euró mellett a belga frank újbóli bevezetését, az Európai Unióból való kilépést, az idegenrendészeti szabályok szigorítását, valamint Flandria függetlenségét.